Hajlamosak - Homofóbia a Kossuthon

Interaktív

A homoszexualitás nem velünk született dolog, hanem belénk neveli a kíméletlen meleglobbi. Így buziznak a Kossuth rádióban.

Valószínűleg a magyar rádiózás abszolút mélyrepülésének egyik megbízható jele, hogy a különféle műsorok folyton klasszikus filmrészleteket juttatnak eszünkbe. Most éppen azt a jelenetet a Brünóból, amikor Sacha Baron Cohen meglátogatja Jody Trautwein atyát, és úgy csinál belőle bohócot (és rajta keresztül az összes többi gay converterből), hogy tulajdonképpen nem mond semmit, csak kérdez. Sajnos a kérdezésre nem volt mód legutóbb a Kossuthon (ezzel a nálunk egyre kevésbé divatos eszközzel a műsorvezető-szerkesztő Madocsai Bea sem élt), pedig sok-sok kérdés ragadt bennünk Roska Péter erkölcsteológus atyát hallgatva a Tanúim lesztek! című katolikus félórában.

Gyorsan leszögezzük, mert később már lehet, hogy nem lenne kedvünk szögezgetni: tisztában vagyunk vele, hogy nem minden katolikus embertársunk gondolja így, pontosabban úgy, ahogy Roska úr, de mondjuk megnyugtató lenne, ha valaki ezt az egészet tényleg ki is kérné magának, ha lehet, ugyanebben a műsorban és ugyanebben a műsorsávban.

Az e heti adás témája a "nem kívánt homoszexualitás" volt, és én azt gondolnám, ez önmagában sem lehetne rendben egy közszolgálati rádióban, pedig ez még csak az eleje. Madocsai bevezetője - "Mi lehet a jelenség gyökerében, egyáltalán, bűn-e a homoszexualitás?" - is csak kutyakomédia, az igazi mulatságot, mint mondtuk, Roskó atya hozza el. Kezdi azzal, hogy a homoszexuális hajlam (aztán végighajlamozza az egész műsort, nyilván, ha azt mondaná csak, homoszexualitás, elismerné, hogy van olyan az ég alatt) önmagában nem bűn, viszont a kiélése paráznaság (hiszen hát nem házasok), ami bűn az "- és Újszövetségben is. De teszem azt, mi van, ha házasok? Ja, hogy az alaptörvény azt tiltja, bocsánat, a romlott Nyugat meg ugye, annak már annyi. Roska tehát először azt mondja, hogy a hajlam nem bűn, mert arról nem tehet az ember, majd tíz perc múlva azt, hogy a homoszexualitás nem velünk született dolog ("nem találták meg a homoszexuálisgént"), hanem belénk neveli a kíméletlen meleglobbi. Na most akkor van hajlam vagy nincs hajlam, tessék mondani?

A következő fejezet: Németország és a nyugati civilizáció vége. Roska egészen konkrétan azt állítja, hogy a mi civilizációnk végveszélyben van, mert a nácizmus és a kommunizmus után itt a genderideológia, ami mögött a melegek meg a feministák állnak, akik ki fogják irtani Európa lakosságát az ideológiájukkal. Persze beidézi az ilyenkor népszerűen felhasználható "gondolkodókat", Gabriele Kubytól a németek homohasserin sztárjáig, Christl Ruth Vonholdtig, hátha.

Ha valaki arra kíváncsi, hogy merültek-e ennél is mélyebbre, jelentem, igen: "Ha végiggondoljuk azt, hogy a gyakorló homoszexuális élet milyen egészségügyi kockázatokkal jár, akkor ki lehet jelenteni, hogy súlyosan felelőtlen dolog bárkit is arra biztatni, hogy élje ki a homoszexuális hajlamát" - mondta Roska a gyerekek nevelésével kapcsolatban. Egészségügyi kockázatok? Komolyan, ezt még lehet így? Az meg szimpla hazugság, amit a német nemválasztó törvényről állít, hiszen valójában a szülők nem kérhetik, hogy ne legyen beírva természetes neme a gyereküknek. (Ez kizárólag az interszexuális újszülöttek védelméről szól, tehát - Roska kedvéért mondom egyszerűbben - akinek nem hermafrodita gyereke születik, az nem választhat ilyen opciót.)

A gyomor végül mégsem itt, hanem a "barátkozós" résznél gyengül el a legjobban. Azt mondja Roska: "A homoszexuális embereket nagy tisztelettel kell fogadni, mert nagyon nehéz keresztet hordoznak, sokszor igen komoly sérülések vannak mögöttük kisgyerekkorban." Ez mindennek az alja, mondanám, ha ebbe az aljzatba nem verte volna bele a fejünket már ötször ez a negyedórás attrakció.

Elmondta Roska Péter, szerkesztette Madocsai Bea, készítette a Katolikus Rádió, leadta a Kossuth, 2014-ben, Magyarországon.

Tanúim lesztek! - A római katolikus egyház félórája, MR1-Kossuth rádió, január 14.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.