Hajlamosak - Homofóbia a Kossuthon

Interaktív

A homoszexualitás nem velünk született dolog, hanem belénk neveli a kíméletlen meleglobbi. Így buziznak a Kossuth rádióban.

Valószínűleg a magyar rádiózás abszolút mélyrepülésének egyik megbízható jele, hogy a különféle műsorok folyton klasszikus filmrészleteket juttatnak eszünkbe. Most éppen azt a jelenetet a Brünóból, amikor Sacha Baron Cohen meglátogatja Jody Trautwein atyát, és úgy csinál belőle bohócot (és rajta keresztül az összes többi gay converterből), hogy tulajdonképpen nem mond semmit, csak kérdez. Sajnos a kérdezésre nem volt mód legutóbb a Kossuthon (ezzel a nálunk egyre kevésbé divatos eszközzel a műsorvezető-szerkesztő Madocsai Bea sem élt), pedig sok-sok kérdés ragadt bennünk Roska Péter erkölcsteológus atyát hallgatva a Tanúim lesztek! című katolikus félórában.

Gyorsan leszögezzük, mert később már lehet, hogy nem lenne kedvünk szögezgetni: tisztában vagyunk vele, hogy nem minden katolikus embertársunk gondolja így, pontosabban úgy, ahogy Roska úr, de mondjuk megnyugtató lenne, ha valaki ezt az egészet tényleg ki is kérné magának, ha lehet, ugyanebben a műsorban és ugyanebben a műsorsávban.

Az e heti adás témája a "nem kívánt homoszexualitás" volt, és én azt gondolnám, ez önmagában sem lehetne rendben egy közszolgálati rádióban, pedig ez még csak az eleje. Madocsai bevezetője - "Mi lehet a jelenség gyökerében, egyáltalán, bűn-e a homoszexualitás?" - is csak kutyakomédia, az igazi mulatságot, mint mondtuk, Roskó atya hozza el. Kezdi azzal, hogy a homoszexuális hajlam (aztán végighajlamozza az egész műsort, nyilván, ha azt mondaná csak, homoszexualitás, elismerné, hogy van olyan az ég alatt) önmagában nem bűn, viszont a kiélése paráznaság (hiszen hát nem házasok), ami bűn az "- és Újszövetségben is. De teszem azt, mi van, ha házasok? Ja, hogy az alaptörvény azt tiltja, bocsánat, a romlott Nyugat meg ugye, annak már annyi. Roska tehát először azt mondja, hogy a hajlam nem bűn, mert arról nem tehet az ember, majd tíz perc múlva azt, hogy a homoszexualitás nem velünk született dolog ("nem találták meg a homoszexuálisgént"), hanem belénk neveli a kíméletlen meleglobbi. Na most akkor van hajlam vagy nincs hajlam, tessék mondani?

A következő fejezet: Németország és a nyugati civilizáció vége. Roska egészen konkrétan azt állítja, hogy a mi civilizációnk végveszélyben van, mert a nácizmus és a kommunizmus után itt a genderideológia, ami mögött a melegek meg a feministák állnak, akik ki fogják irtani Európa lakosságát az ideológiájukkal. Persze beidézi az ilyenkor népszerűen felhasználható "gondolkodókat", Gabriele Kubytól a németek homohasserin sztárjáig, Christl Ruth Vonholdtig, hátha.

Ha valaki arra kíváncsi, hogy merültek-e ennél is mélyebbre, jelentem, igen: "Ha végiggondoljuk azt, hogy a gyakorló homoszexuális élet milyen egészségügyi kockázatokkal jár, akkor ki lehet jelenteni, hogy súlyosan felelőtlen dolog bárkit is arra biztatni, hogy élje ki a homoszexuális hajlamát" - mondta Roska a gyerekek nevelésével kapcsolatban. Egészségügyi kockázatok? Komolyan, ezt még lehet így? Az meg szimpla hazugság, amit a német nemválasztó törvényről állít, hiszen valójában a szülők nem kérhetik, hogy ne legyen beírva természetes neme a gyereküknek. (Ez kizárólag az interszexuális újszülöttek védelméről szól, tehát - Roska kedvéért mondom egyszerűbben - akinek nem hermafrodita gyereke születik, az nem választhat ilyen opciót.)

A gyomor végül mégsem itt, hanem a "barátkozós" résznél gyengül el a legjobban. Azt mondja Roska: "A homoszexuális embereket nagy tisztelettel kell fogadni, mert nagyon nehéz keresztet hordoznak, sokszor igen komoly sérülések vannak mögöttük kisgyerekkorban." Ez mindennek az alja, mondanám, ha ebbe az aljzatba nem verte volna bele a fejünket már ötször ez a negyedórás attrakció.

Elmondta Roska Péter, szerkesztette Madocsai Bea, készítette a Katolikus Rádió, leadta a Kossuth, 2014-ben, Magyarországon.

Tanúim lesztek! - A római katolikus egyház félórája, MR1-Kossuth rádió, január 14.

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.