Hajlamosak - Homofóbia a Kossuthon

Interaktív

A homoszexualitás nem velünk született dolog, hanem belénk neveli a kíméletlen meleglobbi. Így buziznak a Kossuth rádióban.

Valószínűleg a magyar rádiózás abszolút mélyrepülésének egyik megbízható jele, hogy a különféle műsorok folyton klasszikus filmrészleteket juttatnak eszünkbe. Most éppen azt a jelenetet a Brünóból, amikor Sacha Baron Cohen meglátogatja Jody Trautwein atyát, és úgy csinál belőle bohócot (és rajta keresztül az összes többi gay converterből), hogy tulajdonképpen nem mond semmit, csak kérdez. Sajnos a kérdezésre nem volt mód legutóbb a Kossuthon (ezzel a nálunk egyre kevésbé divatos eszközzel a műsorvezető-szerkesztő Madocsai Bea sem élt), pedig sok-sok kérdés ragadt bennünk Roska Péter erkölcsteológus atyát hallgatva a Tanúim lesztek! című katolikus félórában.

Gyorsan leszögezzük, mert később már lehet, hogy nem lenne kedvünk szögezgetni: tisztában vagyunk vele, hogy nem minden katolikus embertársunk gondolja így, pontosabban úgy, ahogy Roska úr, de mondjuk megnyugtató lenne, ha valaki ezt az egészet tényleg ki is kérné magának, ha lehet, ugyanebben a műsorban és ugyanebben a műsorsávban.

Az e heti adás témája a "nem kívánt homoszexualitás" volt, és én azt gondolnám, ez önmagában sem lehetne rendben egy közszolgálati rádióban, pedig ez még csak az eleje. Madocsai bevezetője - "Mi lehet a jelenség gyökerében, egyáltalán, bűn-e a homoszexualitás?" - is csak kutyakomédia, az igazi mulatságot, mint mondtuk, Roskó atya hozza el. Kezdi azzal, hogy a homoszexuális hajlam (aztán végighajlamozza az egész műsort, nyilván, ha azt mondaná csak, homoszexualitás, elismerné, hogy van olyan az ég alatt) önmagában nem bűn, viszont a kiélése paráznaság (hiszen hát nem házasok), ami bűn az "- és Újszövetségben is. De teszem azt, mi van, ha házasok? Ja, hogy az alaptörvény azt tiltja, bocsánat, a romlott Nyugat meg ugye, annak már annyi. Roska tehát először azt mondja, hogy a hajlam nem bűn, mert arról nem tehet az ember, majd tíz perc múlva azt, hogy a homoszexualitás nem velünk született dolog ("nem találták meg a homoszexuálisgént"), hanem belénk neveli a kíméletlen meleglobbi. Na most akkor van hajlam vagy nincs hajlam, tessék mondani?

A következő fejezet: Németország és a nyugati civilizáció vége. Roska egészen konkrétan azt állítja, hogy a mi civilizációnk végveszélyben van, mert a nácizmus és a kommunizmus után itt a genderideológia, ami mögött a melegek meg a feministák állnak, akik ki fogják irtani Európa lakosságát az ideológiájukkal. Persze beidézi az ilyenkor népszerűen felhasználható "gondolkodókat", Gabriele Kubytól a németek homohasserin sztárjáig, Christl Ruth Vonholdtig, hátha.

Ha valaki arra kíváncsi, hogy merültek-e ennél is mélyebbre, jelentem, igen: "Ha végiggondoljuk azt, hogy a gyakorló homoszexuális élet milyen egészségügyi kockázatokkal jár, akkor ki lehet jelenteni, hogy súlyosan felelőtlen dolog bárkit is arra biztatni, hogy élje ki a homoszexuális hajlamát" - mondta Roska a gyerekek nevelésével kapcsolatban. Egészségügyi kockázatok? Komolyan, ezt még lehet így? Az meg szimpla hazugság, amit a német nemválasztó törvényről állít, hiszen valójában a szülők nem kérhetik, hogy ne legyen beírva természetes neme a gyereküknek. (Ez kizárólag az interszexuális újszülöttek védelméről szól, tehát - Roska kedvéért mondom egyszerűbben - akinek nem hermafrodita gyereke születik, az nem választhat ilyen opciót.)

A gyomor végül mégsem itt, hanem a "barátkozós" résznél gyengül el a legjobban. Azt mondja Roska: "A homoszexuális embereket nagy tisztelettel kell fogadni, mert nagyon nehéz keresztet hordoznak, sokszor igen komoly sérülések vannak mögöttük kisgyerekkorban." Ez mindennek az alja, mondanám, ha ebbe az aljzatba nem verte volna bele a fejünket már ötször ez a negyedórás attrakció.

Elmondta Roska Péter, szerkesztette Madocsai Bea, készítette a Katolikus Rádió, leadta a Kossuth, 2014-ben, Magyarországon.

Tanúim lesztek! - A római katolikus egyház félórája, MR1-Kossuth rádió, január 14.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.