Rádió

"Lényegre törően finom"

Lecsó a Lánchíd Rádióban

Interaktív

Épp annyira magamutogatás, mint amennyire alapvető jog és természetes késztetés, hogy folyton bele akarunk kotyogni mindenbe. Mintha nem is léteznénk, amíg valakinek el nem mondjuk, a fülébe nem súgjuk, vagy a képébe nem ordítjuk, ami épp a lelkünket nyomja.

A betelefonálós műsorok, amennyire a televízióból - jobbára - kikoptak, annyira zavartalanul virágoznak a rádióban. Mint egy csapot, csak meg kell nyitni az adást, és máris hömpölyög az emberi sértettségek és örömhírek, vágyak, mániák és félelmek áradata.

Régi műfaj ez, a modern értelemben vett rádiózással egyívású, de hogy mennyire nem avul, arra népszerűségén túl az is bizonyíték, hogy a hétköznapi beszédbe is átszivárgott néhány kortárs- klasszikus fordulata (ugye, drága Bolgárúr!). Egyszerűen szükség van rá, mint egy szelepre. A Lánchíd Rádión minden hétköznap öttől kapja meg egy órára a nép a mikrofont az elég szerencsétlen című Lecsó keretein belül. Mi keverjük, ön fűszerezi - mondja a mottó, és aki tálal (ez is így hangzik el a kreatív felvezetőben): Bella Levente. De itt még nincs vége a gasztronómiai képhalmozásnak, a műsorleírás így zárul: "Fűszeres, néha csípős, de lényegre törően finom."

Érdekes, hogy mennyire egy kaptafára készülnek ezek a betelefonálós programok. Kezdünk egy rövid felkonffal, aztán jön a tartalomjegyzék, majd az egyes témákhoz a hozzászólások, köztük nagyon rövid műsorvezetői futamok, kiigazítások, filozofálgatások, és kész. Mintha ikrek lennének a Klubrádió klasszikusával, a Megbeszéljükkel - olyan testvérek, akik egy ideje már nem állnak szóba egymással. Az egyetlen - igaz, lényegi - eltérés a nézőpont, máskülönben ugyanolyan minden. A betelefonálók között van mérges, sértett, optimista, futóbolond, okoskodó, szétszórt; a műsorvezető nyájas, előzékeny, a legvadabb marhaságokat is megértően kezelő, azokat csak finoman helyreigazító, amolyan jó fej nagybácsi, illetve - Bella esetében inkább - unokaöcs, akinek véleményalkotása elkötelezett, de kissé puha, sikamlós.

A Lecsóban péntekenként mindig a hét főbb hírei kerülnek terítékre. Így volt ez legutóbb is, Bella az adás elején összeszedte, mihez várnak hozzászólást. Túl sok meglepetés nem volt benne: Simon-botrány, Gyurcsány-nyilatkozat (Orbán vagyonosodási vizsgálatáról), Fodor-kommentár (az SZDSZ tartozásáról és egy esetleges főpolgármesteri posztról), szárnyaló gazdaság és a szemét Olli Rehn. A betelefonálókat azonban, úgy tűnt, más dolgok jobban érdeklik. Etelka néni például büszkén megosztotta a hallgatókkal, hogy egy Szocsiban élő ismerőse szerint a magyarokat a következőképp konferálták fel a megnyitóünnepségen: "Büszke, hősies nép, kis ország Közép-Európában, amely a területe harminc százalékát uralja csak, népe közel egyharmada pedig a határain túl él." Bella kommentár nélkül hagyta ezt a nyilvánvaló marhaságot, igaz, a hölgy következő kérdését is jótékony hallgatással fogadta: "Miután eladtam a lakást, amiben édesanyám meghalt, megtilthatom-e az új tulajdonosoknak, hogy ott házibulit rendezzenek?" Utána viszont egyre több aktivitást mutatott: a legtöbb betelefonálót a Szabadság téri szobor ügye, illetve a Mazsihisz állásfoglalása, és azon keresztül az esztergomi zsinagógában tartott Jobbik-kampányülés izgatta. Bella az Éva nevű betelefonálót ("Magyarországon nehogy már ők döntsék el, hogy mire emlékezünk meg mire nem") még kiigazítja, mondván, hogy azért a Mazsihiszt ne azonosítsa minden zsidó honfitársunkkal, de a zsinagógahasználat ügyében már együtt hümmög Katalinnal. Nem értik, hogy ha eladták (!) a házat, milyen jogon akarnak beleszólni, hogy mit csinálnak benne. Bella értetlenkedve el is meséli, hogy náluk, Zalaegerszegen is volt egy romos zsinagóga, amit a rendszerváltás után visszaadtak volna a hitközségnek, de nekik nem kellett valamiért, azóta meg mindenki örömére művházként üzemel, és kedvelt koncerthelyszín. Ezek szerint soha nem gondolták még végig, hogy miért és mióta nincs akkora zsidó közösség ezeken a településeken, amekkora a régi zsinagógákat fenn tudná tartani, egyáltalán, vallási célra képes volna használni az épületeket. Beszélgetni persze bekötött szemmel is lehet, csak kérdés, hogy érdemes-e.

Lánchíd Rádió, február 14.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.