Rádió

Divatos gumicsizmák - A vidék élete a Kossuth rádióban

Interaktív

A Hajnal-Táj a baljós előjelekhez képest kifejezetten hallgatóbarát, dinamikus és bizony szórakoztató műsor is a maga nemében.

Mivel egyáltalán nem vagyunk róla meggyőződve, hogy a vidék elsődleges attribútuma továbbra is - és egyáltalán - az lenne, hogy ott az emberek korán kelnek, korán fekszenek, a kettő között pedig szinte kizárólag növényekkel meg állatokkal foglalkoznak, némi sajnálattal vegyes zavarral figyeljük, hogy a nekik és róluk szóló programok rendületlenül a legkorábbi műsorsávban kapnak helyet. Az meg már csak hab a tortán, hogy jobbára rájuk mint kiszolgálatlan ízlésű tömegre hivatkozva lehet olyan nótacsatorna beindítása mellett érvelni, amelyet mostanában - mint Veiszer Alinda történetéből megtudtuk - egyfajta büntetőállomásként igyekszik használni az MTVA vezetősége. Ennél nagyobb öngól és önkritika a világon nincs, de ez egy másik történet - az azonban látszik belőle, hogy mit is gondol a vidékiség és a 21. század kapcsolatáról az igazgatóság.

A Hajnal-Táj (műsorvezető Bicsák Eszter, szerkesztő Lévai András) ezekhez a baljós előjelekhez képest kifejezetten hallgatóbarát, dinamikus és bizony szórakoztató műsor is a maga nemében. Persze döccenőktől nem mentes, de aki az ilyesmire nem készül fel előre manapság, az meg is érdemli, hogy elharapja a nyelvét. Van egy előszószerűsége a műsornak, ez az első és legnagyobb döccenő. Igéző néven fut, és amolyan instant napi okosságot, általában valami nagyon könnyen fogyasztható vallási üzenetet foglal magába. Megosztotta már itt mérsékelten magvas gondolatait a dresszkódjáról elhíresült kaposvári rektor és a Facebook közönségét alkalomadtán rasszista viccekkel szórakoztató Siklósi Beatrix is, jelen adásnapon pedig Bolberitz Pál atya beszélt az erkölcsről, aki lényegre törően kijelentette, hogy az erkölcsi parancs "még egy hitetlen emberben is valamilyen szinten működik". Valamilyen szinten aranyosnak tartjuk ezt a gondolatot, igaz, ha utánanézünk, kiderül bármelyik komolyabb pszichológiai vagy szociológiai kutatásból, hogy nincs összefüggés a vallásosság és az egyén erkölcsös viselkedése között. Az Igézőt különben az MTVA megbízásából a Mária Rádió készítette, ami végül is megmagyaráz sok mindent.

Mire idáig eljutunk, egyrészt a műsoridő harmada, másrészt a kedvünk is elmegy, de szerencsére vissza is jön nemsoká. Fene se gondolta volna, hogy a vajdasági cukorrépatermésről lehet érdekesen beszélni, a megkérdezett gazdáknak azonban sikerül. A szerbek kétszázezer tonna cukrot falnak be egy évben, ennek a duplája termett, tök jó, örülnek az ottani magyar gazdák (is), lehet vinni a felesleget Boszniába meg Montenegróba. Ha nincs túlhabosítva és elnyújtva a dolog, szinte bármit elő lehet adni szórakoztató stílusban.

A műsor további része mintha ennek az alapvető adáskészítői elvnek a gyakorlati példákon történő bemutatása lenne. Hány másodpercet bír el egy idős, lelassult sziámi macskáért aggódó gazda és az állatorvos telefonváltása? Harmincat? Akkor nagyjából anynyit is kapnak, és már lépünk is tovább. Mit kérdezzünk egy gimnazistaként világbajnokságot nyerő pónifogathajtótól? Hogy hány lova van, milyenek, mennyit foglalkozik velük, és mennyit a sulival, és mit csinál kevés szabad idejében. Mi sem pofonegyszerűbb, Hölle Martin pedig kedves szerénységgel és mértéktartó magabiztossággal válaszol.

Félreértés ne essék, nem valamiféle neopuritán rádiózás dicsőségét akarnánk hirdetni, de mégiscsak arról van szó, hogy a mértéktartás, a tömörség és a tárgyszerűség minden körülmények között jól áll egy effajta napkezdő műsornak. Ez nyilván szóra sem lenne érdemes, ha nem feszülne egymásnak a műsorindító Igéző terjengős semmitmondása és a cukorrépa-termesztők meg pónifogathajtók, illetve az őket megszólaltatók kellemes visszafogottsága.

Kifejezetten üdítő például a hazai állatorvos-oktatást bemutató riport is. Sótonyi Péter dékán jó kedéllyel és élvezetes tisztánlátással adja elő az elmúlt évtizedekben megváltozott helyzetet. Aztán, mint egy élő példa, bemutatkozik Szoboszlai Henriett fiatal lóspecialista Polgárról, és a legtermészetesebb módon beszél a munkájáról: igen, többnyire gumicsizmát kell viselnie, és akkor mi van, szerencsére már lehet venni divatos gumicsizmákat is, mondja nevetve. Tényleg lehet ennyire egyszerű az egész. Igaz ugyan, hogy a végén Semjén Zsolt még szabadon enged egy sast, de ha a madárra koncentrálunk, ez is rendben van.

Hajnal-Táj - A vidék élete a Kárpát-medencében, MR1-Kossuth rádió, december 5.

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.