Rádió

Jól elvannak

Újévi Ötös a Klubrádióban

Interaktív

Kevés hálátlanabb feladat lehet annál, mint január 1-jén délelőtti élő adást készíteni, nemcsak mert korán kell hozzá kelni, hanem főleg azért, mert a célközönség nagy valószínűséggel épp zselés állapotban vegetál.

A legtöbb rádiócsatorna - a tévékről nem is beszélve - ezt a gyilkos műsorsávot ismétlésekkel, előre bekészített válogatásokkal, best of-kisszínesekkel tölti fel általában. Nyilván tudják a szerkesztők, hogy ha folyamatos szünetjelet adnának, az sem zavarna meg senkit (a közrádió új műsorpolitikájában ennek a miseközvetítés az ekvivalense). A Klubrádió azonban, úgy tűnik, nem hagyta megzavarni magát ilyen földhözragadt indokoktól, s a dátumra mit sem reagálva a szokásos rend szerint építette föl az évnyitó adásnapot.

A szerda minden körülmények között szerda alapon tehát Falusi Mariann és Lang Györgyi üdvözölte a hallgatókat, illetve őket is, de főleg saját barátaikat, családtagjaikat, szomszédaikat és ismerőseiket, legtöbbjüket becenéven említve, kacarászva, mintha otthon lennének, s a telefonkagyló helyett csak valami baleset folytán került volna egy országos rádió mikrofonja a kezük ügyébe. Lehet ezt így is, gondoljuk, és erősen próbáljuk magunknak a dátummal magyarázni a jelenséget. A nyegleséget a stílussal, a tenyérbe mászást az őszinteséggel összekeverő iskola alapítójának - legalábbis rádiós berkeken belül - Csiszár Jenőt szokás tartani (habár az ő útját meg kicsivel előbb a Boros-Bochkor-duó taposta ki), a Falusi-Lang-páros pedig érezhetően hasonlóképpen vélekedik az éterbe szórható anyag mibenlétéről. Talán csak abban jobbak - és lehet mondani persze, hogy ez nem csekély különbség -: dilettantizmusukról egyetlen másodpercig sem állítják, hogy bármiféle szakmaisághoz volna köze, sőt minden gesztusuk az amatőrség tudatos megtartására vall. Az ő műsorvezetői ténykedésük radikális fordulata, hogy még csak nem is szórakoztatni akarnak mindenáron - ahogy a kereskedelmi rádiók bányáiban a leggyengébb poénért is verejtékezve gürcölő kollégáik teszik -, hanem jól ellenni. A bekapcsolva felejtett mikrofon esztétikája az övék, és ebben egy nagyon ritka és a mai jólfésült rádiózástól lényegileg idegen bátorság mutatkozik meg: a hallgathatatlanság vállalása. Innen nézve már belefér, hogy egy hangosakat fingó kutya emlegetéséről fűzzék át a beszélgetést a meghívott orvos vendég szakterületére, a cukorbetegségre, őt magát pedig csak Zsókaként vagy cukidoktornőként emlegessék, és mégse sértsék vérig ezzel. Prosztó az egész, de nem a mai divat szerinti jópofáskodó álprosztó, hiszen éppen annyira görcstelen, amenynyire egy alsónadrágban elfogyasztott reggeli valóban az.

Ahogy nem minden hallgatóval, úgy nem minden vendéggel működik ez a stílus, és az ilyen esetekben látszik igazán, mennyire nem manír ez az egész. Egy hallgatói sms beolvasása után például, ami azt panaszolta el, hogy szerinte a két "varjú" műsorvezető nem hagyja beszélni a vendéget, nevetve válaszolják, hogy "mi ezt szoktuk csinálni", aztán mégis érezhető, hogy óvatosabban vágnak attól fogva a doktornő szavába. De még érdekesebb a műsor második félidejét kitevő beszélgetés Schmied Zoltánnal, akinek már a felkonferálása is rendkívül frappánsra sikerül: "A Chicago próbája közben figyeltelek, és úgy néztél ki, mint egy szép amerikai filmszínész csávó" - mondja egyikük, mire a másik: "Pedig egy csúnya magyar színész vagy." Aztán, mintha ez lenne a legtermészetesebb, jót röhögnek az egészen a vendéggel együtt - akinek szegénynek nincs választási lehetősége, vagy megpróbál belehelyezkedni a szituációba, vagy egy borzasztó kínos háromnegyed óra elé néz. Schmied az előbbit választja, és igyekszik is, de azért érezhetően nem határtalanul felszabadult. Egy kicsit túl sokat beszéltetik a feleségéről, egy kicsit túl keveset magáról, hallható, hogy inkább a magánélet érdekelné őket, a párbeszéd szakmai része tulajdonképpen egy rövid adatrögzítésben merül ki. Minél bennfentesebb a beszélgetés (jellemző műsorvezetői kiszólás Schmiedék állatai kapcsán: "már teknősötök sincs, mert az nálam landolt"), annál kevesebb a valódi információ. A komolynak szánt kérdések ("Attól, hogy sok stadion épül, jó lesz a magyar foci?") meg végképp leperegnek erről a műsorszövetről. Ám éppen azért, mert nem egyszerűen alacsonyan van a léc, de nincs is léc ebben a játékban, leverni sem lehet semmit. A végére meg már majdnem elhisszük, hogy ha a műsorvezetőknek jó, akkor az nekünk is jó. Minden héten túlzás lenne, de évente egyszer éppen belefér.

Klubrádió, január 1.

Neked ajánljuk

Nem alszik

Mégis ki ölte meg a nagy pofájú, felfuvalkodott amerikai rendezőt? A producer, akit megzsarolt; a forgatókönyvíró, akinek vízióját tönkre akarja tenni – esetleg a főszereplő színésznő, akinek részegen félreérthetetlen ajánlatot tett; vagy talán annak férje, akivel még össze is verekedett?

Túl sok

  • Sándor Panka

A nézőteret sűrű köd borítja, a színpadképet a szürke szín dominálja. Ferdén elhelyezett ajtók keretezik a színpad közepére állított lépcsősort (díszlet, jelmez: Tihanyi Ildi).

Egy doboz lenne

Zuhog az eső, Martin többszöri eltévedés után jut el az Ardennek mélyén lévő a faluba, ahol régen nem látott apja meghalt. Mivel az apja kimondottan azt kérte, helyben hantolják el, ám a temető már tele van, Martin a furcsa sírásó segítségével egy rejtélyes, sok-sok éve nem látogatott sírt akar kiüríteni.

Ki a hülye?

  • Sándor Panka

A színpadon két forgatható szobabelső, a kettő között szintén mozgatható, jellegzetes zöld falusi kerítés. Az elemek mobilizálásával a történet összes helyszíne megjeleníthető. Kovács Dániel Ambrus nem csak rendezte a darabot, ő tervezte a látványt is, s az nem csak az ötletes térkonstrukciók miatt működött. A kopottas szobabelsők úgy teremtenek sivár atmoszférát, hogy közben furcsa nosztalgiát is érzünk irántuk.

Nemesítő idő

Huszonhárom év után újra találkozik egy Férfi és egy Nő. Egykor szerelmespár voltak, ma valami megkésett randevúszerű találkozójuk van egy kölcsönlakásban. Néhány retrónak ható bútor, mázas kisszobor meg klasszik nipp veszi őket körül, a háttér meg egy méretes faliszőnyeg, cirkuszi vagy farsangi jelenettel. A Nő Amerikában él, a Férfi itthon maradt.

Tartsd szárazon a tésztát!

  • Kiss Annamária

Mintha vége lenne az előadásnak, tapsolnánk, ám szólítanak az alkotók, hogy foglaljunk helyet a színpad egyik vagy másik szélénél attól függően, szerintünk bűnös vagy ártatlan az ókori görög hősnő. De nemcsak térfelet választunk, meg is kell védenünk az álláspontunkat. A két csoport, szokatlan módon sok mindenben egyetért, megérti egymást. Érvényes vita bontakozik ki.

Hogy igaz legyen

  • Antoni Rita

Nehéz nem észrevenni, hogy a Libri könyvesboltjaiban egy ideje, pontosabban amióta az államilag bőkezűen támogatott Mathias Corvinus Collegium Alapítvány (MCC) beszállt a Libri–Bookline kiadócsoportba, központi helyen, gúlákba állítva díszelegnek az MCC Press „genderellenes” (azaz, a feminista és LMBTQ jogi törekvéseket lejáratni igyekvő) kiadványai, jelentős ellensúlyozás nélkül.

Az iskolapénz

Múlt pénteken öt, a polgári engedetlenségi akciósorozatban részt vevő fővárosi középiskolai tanárt rúgtak ki a fővárosi Kölcsey Ferenc Gimnáziumból. E hét elején az illetékes tankerület vezetője személyesen adott át írásbeli figyelmeztetést a zuglói Szent István Gimnázium három pedagógusának.

Akkor minek?

A hét elején az Országgyűlés elfogadta azokat a törvényjavaslatokat illetve -módosításokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a kormány ki tudja énekelni az uniós források egyelőre felfüggesztett részét, 7,5 milliárd euró végösszegben, az Európai Bizottságtól és az Európai Tanácstól.