Némi várakozásra talán egyedül az adhatott okot, hogy egy éve viszonylag jó érzésekkel hallgattuk a Vendég a háznál fiataljait a forradalomról kérdezősködni (lásd: Honnan jött a darus kocsi?, Magyar Narancs, 2012. november 8.), csakhogy ők ezúttal - ki tudja, miért - kiszorultak a műsorbeosztásból.
A rádió mintha taktikát váltott volna, korábban szinte kizárólag a már meglévő napi műsorokba tekerték be a tematikus tölteléket, idén ehhez képest több, kizárólag erre a jeles napra készített anyaggal is igyekeztek a hallgatók kedvére tenni. Hajnali hatkor például a korán kelőket célozta meg a sokat ígérő című Tabuk a forradalom történetében? Azt nem állítjuk, hogy ne hangzottak volna el részben érdekes meglátások is, azonban a címben beharangozott tabudöntés vagy -körüljárás lényegében elmaradt, így kevés újdonsággal szolgált az adás. Hacsak azt nem számítjuk ide, hogy az először megszólaló "historikus" (ahogy a műsorvezető Molnár Pál nevezte vendégeit, a fene érti, miért) Zinner Tibor egészen Jaltánál kezdte a forradalom tárgyalását, hiszen akkor történt, hogy "az Elbától keletre fekvő vidéket egy meglehetősen alkoholos állapotban lévő angol 'premier' eladta egy másik alkoholbarát politikusnak, akit Joszif Visszarionovics Sztálinnak hívtak". Ennél azért cizelláltabb okfejtést is el tudtunk volna viselni azon a korai órán, de valahogy túltettük magunkat rajta.
A nap további része már több gondot okozott, bár nem indult rosszul például A lyukas zászló története sem Lánczi Ágnes szerkesztésében. Érdekes volt a kontraszt Krassó György archív visszaemlékezése és a névtelenül megszólaló mai fiatalok válaszkísérletei ("kiégették", "ágyúval lőtték ki"). Máté Áron történész pedig a legjobb fajta ismeretterjesztő stílusban beszélt, csakhogy aztán Wittner Mária hamar földre vitte a témát. Pontosabban az égre, saját készítésű lyukas zászlóiról szólván: "egy olasz fiatalember mondta azt, hogy ezen a zászlón a lyuk lehet Krisztus sebe vagy egy golyó ütötte lyuk... Azóta, ha megkérdeznek, mindig elmondom, hogy akkor csak a Rákosi-címert akarták kivágni, de ma már van egy igazi, szakrális értelmezése is."
Az esti Belépő kevésbé emelkedett, de hasonlóan összetett módon közelítette meg a forradalom taníthatóságának problémáját. Igaz, addigra már meghallgattuk élőben a miniszterelnök beszédét is, vagyis nemcsak azt tudtuk meg, hogy a forradalom "hatalmas sugárban indult az ég felé, hogy leverje onnan a vörös csillagokat", de azt is, hogy ez a hatalmas sugár ma ismét ott van és veri. Ezzel a belátással felvértezve Töttösy Istvánné magyar-történelem szakos tanárnő megjegyzése is sokkal szórakoztatóbbnak tűnik az 56-os események kényes iskolai kontextusáról: "Arra kell gondolni, hogy amikor én bemegyek az órára, nem a mi iskolánkban, habár itt is lehet, hiszen nincsenek ilyen kimutatások, együtt ülhet annak az unokája, aki 56-ban meghalt... drasztikusan fogalmazva, együtt élhet a verőlegény leszármazottaival."
Az adás másik jellegzetes megszólalójában ezzel szemben pont az a jó, hogy nem finomkodik. Vincze János nyugalmazott orvosprofesszor szerint a fiatalok érdektelensége "a magyar jövő számára nagyon nagy veszélyt jelent, mert dominánsan a liberális internacionalizmus az, ami elterjedt, és a hazafiság érzése az, amelyik egyre jobban háttérbe szorul ... ezért óriási kárt jelent a televízió meg az internet." De hogy ne csak az értelemre hasson a műsor, hanem a zsigerekre is, a zenei aláfestést az 1956 - Aki magyar... című rockopera adja, melynek tetőpontján azt énekli Varga Miklós, hogy "Testvér lásd, ez a sorsod, / Szabadon ne hagyd a torkod! / Ne kínáld oda melled, / Ellep a vörös felleg." Valószínűleg menne ez tovább is, de ekkor forradalmi tettre ragadtatjuk magunkat, és hirtelen kikapcsoljuk a rádiót.
MR1-Kossuth rádió, október 23.
