Nagy István

  • Nagy István

Nagy István cikkei

Vörös ördögök

A kilencvenes évek végi posztbritpop időszak egyik legnépszerűbb szigetországi zenekara volt a Manic Street Preachers. A walesi csapat 1998-as, This Is My Truth Tell Me Yours című albuma másfél millió példányban fogyott, és szinte minden létező brit díjat bezsebelt.

Monolit

Mi a közös Pataky Attilában, Robbie Williamsben, Tom DeLonge-ban és Black Francisben? Nos az, hogy töretlenül hisznek az ufókban. Black a Pixies frontembere, egy olyan zenekaré, amely tényleg egy kicsit az ufonauták gyülekezetének tűnik. 

A kisnyugdíjas visszatér

Orfű továbbra is az egyik legjobb fesztiválhelyszín, ha nem a legjobb. Szép fekvése van, nincs nagy tömeg, barátságos áron lehet ételhez-italhoz jutni, készpénzt is elfogadnak, és még lakossági tuc-tuc zenét sem kell túlüvölteni a rendelésnél, mivel itt csak a színpadokról árad zene. 

DIIV

Merész húzás a Sziget idejére külföldi előadó koncertjét egy klubba leszervezni, de mivel a fesztivál első estéjén nagyítóval kellett keresni a gitárzenekarokat, talán megérte bevállalni a kockázatot.

„Mi nem ezért zenélünk”

Harry Styles előzenekaraként adta második budapesti koncertjét a londoni Wolf Alice. Tavalyi, Blue Week­end című harmadik lemezüket agyondicsértük, most pedig Ellie Rowsell énekesnővel és a dobossal, Joel Amey-vel beszélgettünk, aki azonban nem engedte, hogy lefotózzuk.

Záróra után

Egy-egy zenekar vagy énekes megítélésébe könnyen belejátszhatnak a gyerekkori élmények, akár pozitív, akár negatív irányban. Nekem a Pet Shop Boyshoz fűződik életem első lemeze (Actually, 1987) és koncertje (Budapest Sportcsarnok, 1991), így még olyankor is megengedőbb voltam velük, amikor a józan ész nem ezt diktálta volna (például a Go West című Village People-feldolgozás vagy a latinos Bilingual album megítélésénél).

Kövess minket: