A zenészek szigorúan csak élő fellépésekben gondolkodtak, és a júniusi Taylor Hawkins-emlékkoncertet követően 2022 őszén újra feloszlottak. Nem tartják kizártnak, hogy fognak még együtt zenélni, de sem a 2010-ben befejezett, ám végül meg nem jelentetett hetedik lemezre, sem újabb dalokra nem érdemes számítani. Már csak azért sem, mert Gaz Coombes frontember szólókarrierje egész szépen alakul, noha a 2012-es Here Come the Bombs albumon az énekes igencsak bizonytalannak mutatkozott. A három évvel későbbi, Mercury-jelölést is begyűjtő Matador már sokkal érettebb volt, nem beszélve a top 10-ről épphogy lemaradó 2018-as World’s Strongest Manről. A most kiadott Turn the Car Around a művész szerint az előző két albummal alkot egy laza trilógiát, dalainak jelentős részét felesége és lányai ihlették. A nagyszabású, néha filmzenés hangulat sem véletlen, a stúdiómunkálatok közben ugyanis klasszikus mozifilmeket vetítettek a falra. A 46 éves Gaz jelentős mértékben együttesének zenei örökségét viszi tovább: a Not the Only Things nem lógna le a Supergrass 1999-es, cím nélküli lemezéről sem. Még inkább igaz ez az album legjobb dalára, a Long Live the Strange-re, amely a régi slágert, a Strange Onest is megidézi. Végig jól hangszerelt pszichedelikus popot hallunk izgalmas megoldásokkal – a hangulat csak az utolsó két dalra ül le, de ettől még érdemes rááldozni a lemezre 38 percet az életünkből.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
