Visszhang: lemez

Gaz Coombes: Turn the Car Around

Visszhang

Sokan kapták fel a fejüket, amikor a Supergrass 2019-ben visszatért, ráadásul a reunió a Covid miatt hosszabb lett a tervezettnél.

A zenészek szigorúan csak élő fellépésekben gondolkodtak, és a júniusi Taylor Hawkins-emlékkoncertet követően 2022 őszén újra feloszlottak. Nem tartják kizártnak, hogy fognak még együtt zenélni, de sem a 2010-ben befejezett, ám végül meg nem jelentetett hetedik lemezre, sem újabb dalokra nem érdemes számítani. Már csak azért sem, mert Gaz Coombes frontember szólókarrierje egész szépen alakul, noha a 2012-es Here Come the Bombs albumon az énekes igencsak bizonytalannak mutatkozott. A három évvel későbbi, Mercury-jelölést is begyűjtő Matador már sokkal érettebb volt, nem beszélve a top 10-ről épphogy lemaradó 2018-as World’s Strongest Manről. A most kiadott Turn the Car Around a művész szerint az előző két albummal alkot egy laza trilógiát, dalainak jelentős részét felesége és lányai ihlették. A nagyszabású, néha filmzenés hangulat sem véletlen, a stúdiómunkálatok közben ugyan­is klasszikus mozifilmeket vetítettek a falra. A 46 éves Gaz jelentős mértékben együttesének zenei örökségét viszi tovább: a Not the Only Things nem lógna le a Super­grass 1999-es, cím nélküli lemezéről sem. Még inkább igaz ez az album legjobb dalára, a Long Live the Strange-re, amely a régi slágert, a Strange Onest is megidézi. Végig jól hangszerelt pszichedelikus popot hallunk izgalmas megoldásokkal – a hangulat csak az utolsó két dalra ül le, de ettől még érdemes rááldozni a lemezre 38 percet az életünkből.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Elszáradt arcok

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.