Visszhang: lemez

The Murder Capital: Gigi’s Recovery

Visszhang

Vigyázó füleit Írországra érdemes vetnie annak, aki jó posztpunkot akar hallgatni mostanában.

Az ottani színtér jeles képviselője – a Fontaines D.C., az Inhaler, a Just Mustard, a Pillow Queens és a Gilla Band mellett – a James McGovern vezette The Murder Capital. A zenekar 2019-ben jelentette meg bemutatkozó albumát, a When I Have Fearst, amelynél a neves Flood producerkedett. A lemez remek kritikákat kapott, és a tagok viszonylag hamar nekiláttak a folytatásnak, de a Covid érkezésével rájöttek, hogy felesleges sietniük. Másfél év dalírást követően a menedzsmentjük túl sötétnek találta az új szerzeményeket, ezért a zenészek átcuccoltak Londonba, ahol további heteket töltöttek el komponálással. A kvázi konceptalbumnak nevezhető Gigi’s Recoveryre olyan előadók gyakoroltak komoly hatást, mint Leonard Cohen, Scott Walker, Alex G vagy az In Rainbows környéki Radiohead. Érdekes módon az album első négy dala még a debüt klasszikus posztpunkját hozza vissza, de aztán komoly váltás következik, és egyre nagyobb teret kap az elektronika. McGovern jóval változatosabban énekel most – állítólag sok Frank Sinatrát hallgatott az elmúlt két évben –, és igencsak izgalmas szövegeket írt. Kiemelkedő dalt nem találunk, összességében jó a színvonal, de azért az ambientes Belongingot, a tört ütemes A Thousand Livesot és a közel hatperces epikus címadó tracket mindenképp érdemes megemlíteni. Nem éppen háttérzene, amit hallunk, és aki többször nekiugrik a lemeznek, az egyre több finomságot fog felfedezni. Lesz ez még jobb is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.