Visszhang: lemez

The Murder Capital: Gigi’s Recovery

Visszhang

Vigyázó füleit Írországra érdemes vetnie annak, aki jó posztpunkot akar hallgatni mostanában.

Az ottani színtér jeles képviselője – a Fontaines D.C., az Inhaler, a Just Mustard, a Pillow Queens és a Gilla Band mellett – a James McGovern vezette The Murder Capital. A zenekar 2019-ben jelentette meg bemutatkozó albumát, a When I Have Fearst, amelynél a neves Flood producerkedett. A lemez remek kritikákat kapott, és a tagok viszonylag hamar nekiláttak a folytatásnak, de a Covid érkezésével rájöttek, hogy felesleges sietniük. Másfél év dalírást követően a menedzsmentjük túl sötétnek találta az új szerzeményeket, ezért a zenészek átcuccoltak Londonba, ahol további heteket töltöttek el komponálással. A kvázi konceptalbumnak nevezhető Gigi’s Recoveryre olyan előadók gyakoroltak komoly hatást, mint Leonard Cohen, Scott Walker, Alex G vagy az In Rainbows környéki Radiohead. Érdekes módon az album első négy dala még a debüt klasszikus posztpunkját hozza vissza, de aztán komoly váltás következik, és egyre nagyobb teret kap az elektronika. McGovern jóval változatosabban énekel most – állítólag sok Frank Sinatrát hallgatott az elmúlt két évben –, és igencsak izgalmas szövegeket írt. Kiemelkedő dalt nem találunk, összességében jó a színvonal, de azért az ambientes Belongingot, a tört ütemes A Thousand Livesot és a közel hatperces epikus címadó tracket mindenképp érdemes megemlíteni. Nem éppen háttérzene, amit hallunk, és aki többször nekiugrik a lemeznek, az egyre több finomságot fog felfedezni. Lesz ez még jobb is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.