Visszhang: lemez

The Murder Capital: Gigi’s Recovery

Visszhang

Vigyázó füleit Írországra érdemes vetnie annak, aki jó posztpunkot akar hallgatni mostanában.

Az ottani színtér jeles képviselője – a Fontaines D.C., az Inhaler, a Just Mustard, a Pillow Queens és a Gilla Band mellett – a James McGovern vezette The Murder Capital. A zenekar 2019-ben jelentette meg bemutatkozó albumát, a When I Have Fearst, amelynél a neves Flood producerkedett. A lemez remek kritikákat kapott, és a tagok viszonylag hamar nekiláttak a folytatásnak, de a Covid érkezésével rájöttek, hogy felesleges sietniük. Másfél év dalírást követően a menedzsmentjük túl sötétnek találta az új szerzeményeket, ezért a zenészek átcuccoltak Londonba, ahol további heteket töltöttek el komponálással. A kvázi konceptalbumnak nevezhető Gigi’s Recoveryre olyan előadók gyakoroltak komoly hatást, mint Leonard Cohen, Scott Walker, Alex G vagy az In Rainbows környéki Radiohead. Érdekes módon az album első négy dala még a debüt klasszikus posztpunkját hozza vissza, de aztán komoly váltás következik, és egyre nagyobb teret kap az elektronika. McGovern jóval változatosabban énekel most – állítólag sok Frank Sinatrát hallgatott az elmúlt két évben –, és igencsak izgalmas szövegeket írt. Kiemelkedő dalt nem találunk, összességében jó a színvonal, de azért az ambientes Belongingot, a tört ütemes A Thousand Livesot és a közel hatperces epikus címadó tracket mindenképp érdemes megemlíteni. Nem éppen háttérzene, amit hallunk, és aki többször nekiugrik a lemeznek, az egyre több finomságot fog felfedezni. Lesz ez még jobb is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.