Interjú

„Az eső elmossa a sok mocskot”

Csigó Tamás énekes, dalszerző, producer

Zene

Két évtizede indult Szombathelyről a jobb híján a trip hop műfajába sorolt, de azon jócskán túlmutató Beat Dis. Az izgalmas felfutást követően a zenekar azonban egyre ritkábban bukkant fel, és a 2010-es évek közepére lényegében meg is szűnt. Most azonban vadonatúj albummal ünneplik a kerek évfordulót. Csigó Tamás frontemberrel beszélgettünk.

Magyar Narancs: Szombathelyen elég komoly keményzenei színtér volt a kilencvenes években. Mennyire vettél részt ebben a Beat Dis előtt?

Csigó Tamás: Volt egy Missing Link nevű csapatom, rockzenét játszottunk. A stílusunkat leginkább a Faith No More hatása uralta. Kiadtunk két demót, és egyszer Szigeti Ferenc hívott fel az otthoni vonalas telefonomon – azt kérdezte, tudom-e, hogy a rádióban a Rock gyermekei listát két hónapja a mi dalunk vezeti. Egy-két helyre eljutottunk koncertezni, de aztán feloszlottunk lemez nélkül, pedig voltunk meghallgatáson az egyik nagy kiadónál. Szombathelyről mentünk vonattal, aztán Budán eltévedtünk, és emiatt késtünk fél órát. A lemezcég embere teljesen begőzölve fogadott minket, amikor végre odaértünk. Azzal gyanúsított meg minket, hogy időközben elmentünk a konkurenciához. Mindegy is, mert fiúcsapatot akartak csinálni belőlünk, valami Shygys-szerű rettenetet. Amit mi köszöntünk szépen, és fel is oszlottunk. Közben megszerettem a bristoli belassult zenéket, Trickyt már a kilencvenes évek közepén megismertem. Szombathelyen gyakran hallgattam az osztrák FM4 adót, ahol olyan zenék mentek, amelyekre nagyon jól rá lehetett lazulni. Ez egybeesett a Beat Dis indulásával, és ezért döntöttem úgy, hogy belassult zenét szeretnék játszani.

MN: Az indulásotok környékén sokat segített nektek az Anima Sound System, különösen Prieger Zsolt. Mi az, amit ő hozzáadott a Beat Dishez?

CST: Hagyta, hogy a magunk módján csináljuk a dolgunkat. A Dubcity nevű projekten már együtt dolgoztam Zsolttal az ezredfordulón, és utána kezdtem el a Beat Dist. Nem közvetlenül szólt bele a dolgokba, hanem a társasága, a zenéi és az intellektusa révén folyt bele a mi produkciónkba. Ez inkább a roadolás közben ragadt rám, ugyanis Rozi (Rozmán Zoltán, a Beat Dis dobosa, aki az Anima Sound Systemnek is volt tagja – N. I.) és én is hosszú éveken át roadoltunk az Animának. Ezalatt rengeteg zenét ismertem meg, szóval Zsolt ilyen szempontból is nagy hatással volt rám. Közben elkezdtem írni az első Beat Dis-dalokat; az elején még egyedül, zenekar nélkül. Aztán csatlakozott Rozi és Geri (Gergácz Gábor gitáros – N. I.), és sok időt töltöttünk együtt a próbateremben. Zsolt amolyan társproduceri minőségben egy picit persze beleszólt az anyagba, és aztán szépen összeállt az első lemezünk, a Genetik Gift.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.