Interjú

„Az eső elmossa a sok mocskot”

Csigó Tamás énekes, dalszerző, producer

Zene

Két évtizede indult Szombathelyről a jobb híján a trip hop műfajába sorolt, de azon jócskán túlmutató Beat Dis. Az izgalmas felfutást követően a zenekar azonban egyre ritkábban bukkant fel, és a 2010-es évek közepére lényegében meg is szűnt. Most azonban vadonatúj albummal ünneplik a kerek évfordulót. Csigó Tamás frontemberrel beszélgettünk.

Magyar Narancs: Szombathelyen elég komoly keményzenei színtér volt a kilencvenes években. Mennyire vettél részt ebben a Beat Dis előtt?

Csigó Tamás: Volt egy Missing Link nevű csapatom, rockzenét játszottunk. A stílusunkat leginkább a Faith No More hatása uralta. Kiadtunk két demót, és egyszer Szigeti Ferenc hívott fel az otthoni vonalas telefonomon – azt kérdezte, tudom-e, hogy a rádióban a Rock gyermekei listát két hónapja a mi dalunk vezeti. Egy-két helyre eljutottunk koncertezni, de aztán feloszlottunk lemez nélkül, pedig voltunk meghallgatáson az egyik nagy kiadónál. Szombathelyről mentünk vonattal, aztán Budán eltévedtünk, és emiatt késtünk fél órát. A lemezcég embere teljesen begőzölve fogadott minket, amikor végre odaértünk. Azzal gyanúsított meg minket, hogy időközben elmentünk a konkurenciához. Mindegy is, mert fiúcsapatot akartak csinálni belőlünk, valami Shygys-szerű rettenetet. Amit mi köszöntünk szépen, és fel is oszlottunk. Közben megszerettem a bristoli belassult zenéket, Trickyt már a kilencvenes évek közepén megismertem. Szombathelyen gyakran hallgattam az osztrák FM4 adót, ahol olyan zenék mentek, amelyekre nagyon jól rá lehetett lazulni. Ez egybeesett a Beat Dis indulásával, és ezért döntöttem úgy, hogy belassult zenét szeretnék játszani.

MN: Az indulásotok környékén sokat segített nektek az Anima Sound System, különösen Prieger Zsolt. Mi az, amit ő hozzáadott a Beat Dishez?

CST: Hagyta, hogy a magunk módján csináljuk a dolgunkat. A Dubcity nevű projekten már együtt dolgoztam Zsolttal az ezredfordulón, és utána kezdtem el a Beat Dist. Nem közvetlenül szólt bele a dolgokba, hanem a társasága, a zenéi és az intellektusa révén folyt bele a mi produkciónkba. Ez inkább a roadolás közben ragadt rám, ugyanis Rozi (Rozmán Zoltán, a Beat Dis dobosa, aki az Anima Sound Systemnek is volt tagja – N. I.) és én is hosszú éveken át roadoltunk az Animának. Ezalatt rengeteg zenét ismertem meg, szóval Zsolt ilyen szempontból is nagy hatással volt rám. Közben elkezdtem írni az első Beat Dis-dalokat; az elején még egyedül, zenekar nélkül. Aztán csatlakozott Rozi és Geri (Gergácz Gábor gitáros – N. I.), és sok időt töltöttünk együtt a próbateremben. Zsolt amolyan társproduceri minőségben egy picit persze beleszólt az anyagba, és aztán szépen összeállt az első lemezünk, a Genetik Gift.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.