Visszhang: lemez

Inhaler: Cuts & Bruises

Visszhang

Valószínűleg nincs olyan cikk az Inhalerrel kapcsolatban, amely ne említené meg, hogy a zenekar frontemberének az édesapja Bono (ezzel most mi is teljesítettük kötelességünket), és akitől tényleg nehéz elvonatkoztatni.

A dublini négyes sok mindenben emlékezteti az embert a U2-ra, még ha Elijah Hewson és barátai mindent megtesznek azért, hogy ne egy az egyben másolják a híres fater együttesének soundját. Az Inhaler 2021-ben robbant be az általuk valamiért Frankenstein-albumnak nevezett It Won’t Always Be Like This­szel, és rögtön a brit lista élére ugrottak vele. A zenekar tavaly, a Szigeten is megfordult, és mostanra elkészült a folytatással, amellyel a tagok alaposan megszenvedtek; Josh Jenkinson gitáros kijelentette, hogy nem szeretne több második albumot csinálni életében.

A Cuts & Bruises ettől függetlenül nem tűnik görcsölős, erőlködős anyagnak, ráadásul a debüt posztpunkjához képest bővült a hangzás: kevesebb a gyors szám, viszont kicsit több a szinti és az elektronika. A húzódal a már tavaly nyáron ki­adott, vidáman slágeres These Are the Days, de majdnem ugyanennyire izgalmas a már évekkel ezelőtt megírt Dublin in Ecstasy, az igencsak optimista Love Will Get You There és a springsteenes területekre merészkedő If You’re Gonna Break My Heart.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.