Visszhang: lemez

Inhaler: Cuts & Bruises

Visszhang

Valószínűleg nincs olyan cikk az Inhalerrel kapcsolatban, amely ne említené meg, hogy a zenekar frontemberének az édesapja Bono (ezzel most mi is teljesítettük kötelességünket), és akitől tényleg nehéz elvonatkoztatni.

A dublini négyes sok mindenben emlékezteti az embert a U2-ra, még ha Elijah Hewson és barátai mindent megtesznek azért, hogy ne egy az egyben másolják a híres fater együttesének soundját. Az Inhaler 2021-ben robbant be az általuk valamiért Frankenstein-albumnak nevezett It Won’t Always Be Like This­szel, és rögtön a brit lista élére ugrottak vele. A zenekar tavaly, a Szigeten is megfordult, és mostanra elkészült a folytatással, amellyel a tagok alaposan megszenvedtek; Josh Jenkinson gitáros kijelentette, hogy nem szeretne több második albumot csinálni életében.

A Cuts & Bruises ettől függetlenül nem tűnik görcsölős, erőlködős anyagnak, ráadásul a debüt posztpunkjához képest bővült a hangzás: kevesebb a gyors szám, viszont kicsit több a szinti és az elektronika. A húzódal a már tavaly nyáron ki­adott, vidáman slágeres These Are the Days, de majdnem ugyanennyire izgalmas a már évekkel ezelőtt megírt Dublin in Ecstasy, az igencsak optimista Love Will Get You There és a springsteenes területekre merészkedő If You’re Gonna Break My Heart.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.