Visszhang: lemez

Simple Minds: Direction of the Heart

Visszhang

A Glasgow-ból induló zenekar két állandó tagja, Jim Kerr énekes és Charlie Burchill multiinstrumentalista az elmúlt évtizedek során megjárta a mennyet és a poklot.

Voltak vagány, kísérletező new wave suhancok, gyűlölt arénarockerek, kis klubokba (és a siófoki Coca-Cola Beachre) szorult kiégett has-beenek, az utóbbi bő egy évtizedben pedig a fiatalabb generáció ismét menőnek kikiáltott veteránjai. Hőseink lakhelyükön, a szicíliai Taorminában írták meg a 19. lemezük új dalait, mivel ugyanabban az utcában laknak, és leginkább Kerr szállodájában zenélgettek, amely a Covid miatt üresen állt. A két zenész viccesen meg is jegyezte, hogy olyan érzésük volt, mintha a Ragyogás forgatásán lennének. A Hamburgban rögzített album dalaiban szinte csak Kerrt és Burchillt halljuk, de azért akad egy prominens vendég is, a Sparksból ismert Russell Mael. A Vision Thing a frontember édesapjának halálára íródott, és az az érdekes, hogy több szerzemény is viszonylag régi keltezésű: az Act of Love-ot röviddel a megalakulásuk után, 1978-ban kezdték el írni, de csak most fejezték be. Az is meglepő, hogy a lemezt a Simple Minds régi haver zenekarának, a Michael Been vezette The Call egyik dalának feldolgozása zárja. Sok különlegességet nem nyújt az album – Burchill izgalmasan gitározik, és a megszokott szintihangzást is megkapjuk, de a dalok nem valami erősek, a koncerteken meg úgyis mindenki a Waterfrontot, a Don’t You-t meg az Alive and Kickinget akarja majd hallani.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.