Visszhang: lemez

Simple Minds: Direction of the Heart

Visszhang

A Glasgow-ból induló zenekar két állandó tagja, Jim Kerr énekes és Charlie Burchill multiinstrumentalista az elmúlt évtizedek során megjárta a mennyet és a poklot.

Voltak vagány, kísérletező new wave suhancok, gyűlölt arénarockerek, kis klubokba (és a siófoki Coca-Cola Beachre) szorult kiégett has-beenek, az utóbbi bő egy évtizedben pedig a fiatalabb generáció ismét menőnek kikiáltott veteránjai. Hőseink lakhelyükön, a szicíliai Taorminában írták meg a 19. lemezük új dalait, mivel ugyanabban az utcában laknak, és leginkább Kerr szállodájában zenélgettek, amely a Covid miatt üresen állt. A két zenész viccesen meg is jegyezte, hogy olyan érzésük volt, mintha a Ragyogás forgatásán lennének. A Hamburgban rögzített album dalaiban szinte csak Kerrt és Burchillt halljuk, de azért akad egy prominens vendég is, a Sparksból ismert Russell Mael. A Vision Thing a frontember édesapjának halálára íródott, és az az érdekes, hogy több szerzemény is viszonylag régi keltezésű: az Act of Love-ot röviddel a megalakulásuk után, 1978-ban kezdték el írni, de csak most fejezték be. Az is meglepő, hogy a lemezt a Simple Minds régi haver zenekarának, a Michael Been vezette The Call egyik dalának feldolgozása zárja. Sok különlegességet nem nyújt az album – Burchill izgalmasan gitározik, és a megszokott szintihangzást is megkapjuk, de a dalok nem valami erősek, a koncerteken meg úgyis mindenki a Waterfrontot, a Don’t You-t meg az Alive and Kickinget akarja majd hallani.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.