Visszhang: lemez

Simple Minds: Direction of the Heart

Visszhang

A Glasgow-ból induló zenekar két állandó tagja, Jim Kerr énekes és Charlie Burchill multiinstrumentalista az elmúlt évtizedek során megjárta a mennyet és a poklot.

Voltak vagány, kísérletező new wave suhancok, gyűlölt arénarockerek, kis klubokba (és a siófoki Coca-Cola Beachre) szorult kiégett has-beenek, az utóbbi bő egy évtizedben pedig a fiatalabb generáció ismét menőnek kikiáltott veteránjai. Hőseink lakhelyükön, a szicíliai Taorminában írták meg a 19. lemezük új dalait, mivel ugyanabban az utcában laknak, és leginkább Kerr szállodájában zenélgettek, amely a Covid miatt üresen állt. A két zenész viccesen meg is jegyezte, hogy olyan érzésük volt, mintha a Ragyogás forgatásán lennének. A Hamburgban rögzített album dalaiban szinte csak Kerrt és Burchillt halljuk, de azért akad egy prominens vendég is, a Sparksból ismert Russell Mael. A Vision Thing a frontember édesapjának halálára íródott, és az az érdekes, hogy több szerzemény is viszonylag régi keltezésű: az Act of Love-ot röviddel a megalakulásuk után, 1978-ban kezdték el írni, de csak most fejezték be. Az is meglepő, hogy a lemezt a Simple Minds régi haver zenekarának, a Michael Been vezette The Call egyik dalának feldolgozása zárja. Sok különlegességet nem nyújt az album – Burchill izgalmasan gitározik, és a megszokott szintihangzást is megkapjuk, de a dalok nem valami erősek, a koncerteken meg úgyis mindenki a Waterfrontot, a Don’t You-t meg az Alive and Kickinget akarja majd hallani.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.