Visszhang: lemez

Simple Minds: Direction of the Heart

Visszhang

A Glasgow-ból induló zenekar két állandó tagja, Jim Kerr énekes és Charlie Burchill multiinstrumentalista az elmúlt évtizedek során megjárta a mennyet és a poklot.

Voltak vagány, kísérletező new wave suhancok, gyűlölt arénarockerek, kis klubokba (és a siófoki Coca-Cola Beachre) szorult kiégett has-beenek, az utóbbi bő egy évtizedben pedig a fiatalabb generáció ismét menőnek kikiáltott veteránjai. Hőseink lakhelyükön, a szicíliai Taorminában írták meg a 19. lemezük új dalait, mivel ugyanabban az utcában laknak, és leginkább Kerr szállodájában zenélgettek, amely a Covid miatt üresen állt. A két zenész viccesen meg is jegyezte, hogy olyan érzésük volt, mintha a Ragyogás forgatásán lennének. A Hamburgban rögzített album dalaiban szinte csak Kerrt és Burchillt halljuk, de azért akad egy prominens vendég is, a Sparksból ismert Russell Mael. A Vision Thing a frontember édesapjának halálára íródott, és az az érdekes, hogy több szerzemény is viszonylag régi keltezésű: az Act of Love-ot röviddel a megalakulásuk után, 1978-ban kezdték el írni, de csak most fejezték be. Az is meglepő, hogy a lemezt a Simple Minds régi haver zenekarának, a Michael Been vezette The Call egyik dalának feldolgozása zárja. Sok különlegességet nem nyújt az album – Burchill izgalmasan gitározik, és a megszokott szintihangzást is megkapjuk, de a dalok nem valami erősek, a koncerteken meg úgyis mindenki a Waterfrontot, a Don’t You-t meg az Alive and Kickinget akarja majd hallani.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."