Visszhang: lemez

Simple Minds: Direction of the Heart

Visszhang

A Glasgow-ból induló zenekar két állandó tagja, Jim Kerr énekes és Charlie Burchill multiinstrumentalista az elmúlt évtizedek során megjárta a mennyet és a poklot.

Voltak vagány, kísérletező new wave suhancok, gyűlölt arénarockerek, kis klubokba (és a siófoki Coca-Cola Beachre) szorult kiégett has-beenek, az utóbbi bő egy évtizedben pedig a fiatalabb generáció ismét menőnek kikiáltott veteránjai. Hőseink lakhelyükön, a szicíliai Taorminában írták meg a 19. lemezük új dalait, mivel ugyanabban az utcában laknak, és leginkább Kerr szállodájában zenélgettek, amely a Covid miatt üresen állt. A két zenész viccesen meg is jegyezte, hogy olyan érzésük volt, mintha a Ragyogás forgatásán lennének. A Hamburgban rögzített album dalaiban szinte csak Kerrt és Burchillt halljuk, de azért akad egy prominens vendég is, a Sparksból ismert Russell Mael. A Vision Thing a frontember édesapjának halálára íródott, és az az érdekes, hogy több szerzemény is viszonylag régi keltezésű: az Act of Love-ot röviddel a megalakulásuk után, 1978-ban kezdték el írni, de csak most fejezték be. Az is meglepő, hogy a lemezt a Simple Minds régi haver zenekarának, a Michael Been vezette The Call egyik dalának feldolgozása zárja. Sok különlegességet nem nyújt az album – Burchill izgalmasan gitározik, és a megszokott szintihangzást is megkapjuk, de a dalok nem valami erősek, a koncerteken meg úgyis mindenki a Waterfrontot, a Don’t You-t meg az Alive and Kickinget akarja majd hallani.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”