Rádai Andrea

  • Rádai Andrea

Rádai Andrea cikkei

Illúzió a javából

  • Rádai Andrea

A Bürgerbühne egy Németországban elterjedt színházi gyakorlat. Maga a szó azt jelenti: polgárok színpada.

Itt a pontos idő

  • Rádai Andrea

A streamelés egyik előnye, hogy ki lehet írni dolgokat a kép­ernyőre. Most például mindig tudhatjuk, hogy épp melyik évben járunk. Ám a rendező még biztosabbra megy: ugyanezek az évszámok feltűnnek a díszletben is. Mintha ez lenne az egész előadás rendezőelve: a görcsös rettegés, nehogy a néző ne tudja követni a történetet vagy egyenesen elvesszen benne. Pedig pont ez tenne jót mindenkinek.

Örökre szépek

  • Rádai Andrea

Nehéz leválasztani A padlást a saját kultuszáról, és alighanem ez az oka annak is, hogy 999. előadása streamelve, a képernyőn is működött – valamennyire. Ez persze, bár korántsem egy­értelmű, mégis borítékolható volt, a fő kérdés inkább az, hogy a musical mint műfaj miképp hat, mennyire devalválódik a képernyőn, pláne egy több mint harmincéves előadás.

Apád, anyád idejöjjön

  • Rádai Andrea

Mintha egy balatoni kempingben lennénk a nyolcvanas években, de az is lehet, hogy bepattantunk a Wartburgba, és leugrottunk a telekre egy forró augusztusi szombaton. 

Mindegy, hogy ki milyen

  • Rádai Andrea
Az évad első két budapesti gyerekszínházi bemutatója olyan meséket dolgoz fel, amelyekhez a mostani felnőtt korosztálynak nagyon markáns viszonya van.

A falig

  • Rádai Andrea
Maga az előadás át nem lépi, legfeljebb feszegeti a határokat, de jól van ez így, mert éppen ezektől a korlátoktól lesz ennyire szerethető, a konyhapszichologizáláson messze túllépő ez a sírós-nevetős színházi este.

Sötét virrasztás

  • Rádai Andrea
A séta végén Vecsei H. Miklós leteszi a földre az eloltott fáklyát, és elindul a Költő utca felé. Nem fordul vissza, nem néz hátra. Akkor sem, amikor a nézők egy része tétován tapsolni kezd. Mit akar ez jelenteni?

Csak a csillár

  • Rádai Andrea
Bár a darab fikciója szerint hóhelyzet van, és a szereplők vastag télikabátot húznak, az Egykutya tökéletes nyári produkció: a mélység és sekélység olyan keverékét adja, amilyen pont jólesik ebben a melegben.

„Legyetek erősek”

  • Rádai Andrea
Lisetta beveszi, hogy maga Gábriel arkangyal akar vele kefélni, Calandrinóval pedig simán elhitetik, hogy terhes, Tessa pedig beadja a férjének, hogy (még véletlenül sem a szeretője, hanem) kísértet zörget az ajtón. Nem sok minden változott Boccaccio Dekameronja óta: ma is a hazugságok, álhírek korszakát éljük. A reneszánsz novellagyűjtemény járványügyi fejtegetései is hátborzongató pontossággal rárímelnek a mára, és az ember, ahogy akkor, úgy most is: élni akar.

Valami közös titok

  • Rádai Andrea
Jól vagyok, de azért jobb lenne, ha nem online lenne, és nem kéne improvizálni – mondják a színészek a Köztünk marad című „online interaktív színházi játék” elején. Egyértelműen mély víz ez számukra, Pallag Márton és Simkó Katalin mégis vállalta a hagyományos színházi keretek és a komfortzónájuk elhagyását – és persze mi, a közönség is idegen tájakra merészkedünk velük, így végig benne van a levegőben az érzés, hogy – alkotók és résztvevők – együtt nézzük, mi sül ki ebből az egészből, és ennek már önmagában van izgalma, tétje.

Kibabrálni az óriáshangyákkal

  • Rádai Andrea
A játék hevében egyszer kiléptem egy autó elé, legutóbb pedig egy plakátot ragasztottam a laká­som ajtajára, hogy a többi lakót is tájékoztassam: az óriáshangyák háborúra készülnek, de mi felvesszük ellenük a harcot. Nem, nem őrültem meg. De úgy kilépni a rutinból, hogy a hétköznapok valóságából magam építhetek fel valami újat: szédítő érzés.

Kövess minket: