Rádai Andrea

  • Rádai Andrea

Rádai Andrea cikkei

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Kritikára várva

A Független Színház Mit ér a színház, ha roma? című workshopja a május 5. és 9. között rendezett Roma Hősök – 5. Nemzetközi Roma Színházi Fesztivál felvezető programja volt. A magyarországi roma színház története, mai helyzete, beágyazottsága, de főleg a dilemmái álltak a romák és nem romák beszélgetése köré épülő program középpontjában.

Egy szó a bajban

Az előadás végén arra gondolok, hogy anyák napi vers sosem volt még annyira a helyén, mint ebben a darabban. Az ovisokra erőltetett, elhadart, hamisan hangsúlyozott szavalatokkal ellentétben itt ugyanis mélység van a sorok mögött, egy identitáskeresés története. Egy középiskolás roma fiú eljut odáig, hogy vállalja az édesanyját, azaz a származását.

Házhoz menni érte

A kényszer szülte ugyan, de vitathatatlan, hogy a százszázalékosan járványbiztos projekt egészen különleges – és remélhetőleg a főváros kulturális életében maradandó nyomot hagyó – élmény, meditatív én-idő.

Párhuzamos valóságban

Egy szóval sem említette senki az ukrajnai háborút: mintha az elménk ellenállna a párhuzamok (hangos) végiggondolásának. A valóság árnya így is nyomasztóan telepedett rá a Káva legújabb, felnőtteknek szánt komplex színházi nevelési előadására.

Bronzból várat

Szobor, amelyet ledöntöttek, szobor, amelyről átnevezés után csak a feliratot szedték le, szobor, amely miatt a közelmúltban szakértői véleményt cenzúráztak majd hamisítottak, szobor, amelynek a háta mögött lebontottak és felépítettek egy stadiont: ezek a köztéri alkotások a főszereplői az egy estén játszott két előadásnak.

Törpék helyett óriások

„A báb nem csak gyerekjáték”; „A báb nem korosztály, hanem műfaj” – hirdeti több magyarországi bábszínház, és egyre céltudatosabban fordulnak a felnőtt közönség felé. Közelebbről vizsgálva ezt a trendet, az is nyilvánvalóvá válik, hogy valójában nem is tér-, hanem visszahódításról van szó.

Felénk fordulva

Lengyel Anna meghalt, mire sikerült tető alá hozni az előadást, a Covid miatt kétszer maradt el a premier. A cím ugyanaz maradt, de amit végül a Trafó színpadán láttunk, teljesen más, mint amire a társulat eredetileg készült.

Megnyíló életek

Az előadás legnagyobb részében a holokauszt-túlélő 97 éves Katona Éva, Göndör László nagymamája testetlen hangként jelenik meg, mintha ott lebegne a lelke felettünk. Ezt az érzést érdekes módon elsősorban nem a mulandóság melankóliája táplálja, hanem az előttünk megnyíló életek gazdagsága miatt érzett öröm.

Honnan hová?

Minden ötödik hajléktalan élt valaha állami gondoskodásban, és a fiataloknál ez az arány még magasabb, ami már önmagában jelzi, hogy az ellátórendszerrel valami nagyon nincs rendben. A Láthatáron Csoport és a KV Társulat előadása azonban nem ezekkel az anomáliákkal foglalkozik elsősorban, hanem állami gondoskodásban felnőtt emberek motiváló élettörténeteit mutatja be.

Házhoz szállítás

A 25. évadát kezdte meg szeptemberben a Káva társulata. Az eltelt idő alatt egyvalami biztosan nem változott: mindig az elgondolkodó, hozzászóló, vitatkozó és alkotó néző állt a középpontban.

Kövess minket: