Paczolay Béla rendezése olyan, mint egy könnyű nyári fröccs. Ügyesen lavíroz a különböző szélsőséges (miszerint az alkoholfogyasztás a kultúránk magától értetődő, szerves része, illetve pusztít és nyomorba dönt) és a köztes nézőpontok között.
Végül is az előadás alapjául szolgáló, magyarul azonos című filmben is, amelyet a Születésnapot és A vadászatot is jegyző Thomas Vinterberg rendezett, egy „tudományos” kísérletről van szó. Ahogy a filmben, úgy itt is négy kiégett középiskolai tanár próbálja ki, hogy mi történik, ha véralkoholszintjüket – szigorúan nappal és hétköznap – folyamatosan fél ezreléken tartják. Láss csodát: mintha visszatérne beléjük az életközepi válságban elapadt életerő – maguk is meglepődnek, mennyivel szellemesebb, izgalmasabb órákat tartanak, és a Mads Mikkelsen által játszott hős, a történelemtanár Martin mintha még a családjához is közelebb kerülne. A hosszú távú sikerben persze joggal kételkedhetünk, és a csapat végül úgy is dönt, hogy felhagy a munkaidőben való piálással, pardon, kísérletezéssel – már akinek sikerül. A film – az egyetlen tragikus sorsú figurát kivéve – nyitva hagyja a kérdést, hogy kinek mit adott vagy kitől mit vett el ez a kísérlet, még az ikonikus-katartikus-eufórikus zárójelenet, Mikkelsen tánca is rengeteg kérdést vet fel, sőt a film mintha pont annak az ünneplése lenne, hogy az élet sokkal bonyolultabb és titokzatosabb, mint hogy egyszerű válaszokkal beérhessük.
Ezt az összetettséget, sűrűséget a Városmajori Szabadtéri Színpadon bemutatott (és ősztől a Belvárosi Színházban műsorra kerülő) előadás nem tudja visszaadni, de a film tribute-jaként is működő történet a sajátos, színházilag indokolt megoldásoknak köszönhetően új árnyalatokat is kap.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
