Színház

Laza fröccs

Még egy kört mindenkinek

Kritika

A magyar alkoholfogyasztási statisztikák tükrében, az egymillió alkoholista országában nagyon nem mindegy, hogy egy ilyen, a témába vágó előadás, akarva vagy akaratlanul, milyen üzenetet fogalmaz meg.

Paczolay Béla rendezése olyan, mint egy könnyű nyári fröccs. Ügyesen lavíroz a különböző szélsőséges (miszerint az alkoholfogyasztás a kultúránk magától értetődő, szerves része, illetve pusztít és nyomorba dönt) és a köztes nézőpontok között.

Végül is az előadás alapjául szolgáló, magyarul azonos című filmben is, amelyet a Születésnapot és A vadászatot is jegyző Thomas Vinterberg rendezett, egy „tudományos” kísérletről van szó. Ahogy a filmben, úgy itt is négy kiégett középiskolai tanár próbálja ki, hogy mi történik, ha véralkoholszintjüket – szigorúan nappal és hétköznap – folyamatosan fél ezreléken tartják. Láss csodát: mintha visszatérne beléjük az életközepi válságban elapadt életerő – maguk is meglepődnek, mennyivel szellemesebb, izgalmasabb órákat tartanak, és a Mads Mikkelsen által játszott hős, a történelemtanár Martin mintha még a családjához is közelebb kerülne. A hosszú távú sikerben persze joggal kételkedhetünk, és a csapat végül úgy is dönt, hogy felhagy a munkaidőben való piálással, pardon, kísérletezéssel – már akinek sikerül. A film – az egyetlen tragikus sorsú figurát kivéve – nyitva hagyja a kérdést, hogy kinek mit adott vagy kitől mit vett el ez a kísérlet, még az ikonikus-katartikus-eufórikus zárójelenet, Mikkelsen tánca is rengeteg kérdést vet fel, sőt a film mintha pont annak az ünneplése lenne, hogy az élet sokkal bonyolultabb és titokzatosabb, mint hogy egyszerű válaszokkal beérhessük.

Ezt az összetettséget, sűrűséget a Városmajori Szabadtéri Színpadon bemutatott (és ősztől a Belvárosi Színházban műsorra kerülő) előadás nem tudja visszaadni, de a film tribute-jaként is működő történet a sajátos, színházilag indokolt megoldásoknak köszönhetően új árnyalatokat is kap.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.