Színház

Jaj, anyám!

Tulipán

Kritika

A személyességet explicit módon felvállaló színházzal párhuzamosan, és részben azzal átfedésben, egyre több a traumafeldolgozó, terápiás, problémaközpontú előadás is.

Az első ilyen, korábban szinte teljesen kibeszéletlen téma talán a bántalmazás, a családon belüli erőszak lehetett, de terítékre került már színházban a függőség, a számos (pszichés) betegség mellett az is, hogy milyen fogyatékkal élni. Mostanában a szélesebb rétegeket érintő, életválságokhoz kötődő problematikák jelentek meg a színpadokon, mint például a szülővé válás és az öregedés.

Pontos statisztikám nincs, de úgy tapasztalom, hogy az ilyen előadások alkotói között több a nő. Csábi Anna korábban már rendezett előadást a színházban is tabunak számító perinatális veszteségekről (Minden negyedik) vagy a szülővé válásról (Segítség, anya lettem!; Köldökzsinór-varieté). A Tulipánt a KV Társulattal közösen, a színlap szerint a résztvevők ötletei és improvizációi alapján írta, és az előadást is ő rendezte meg.

A darab az esküvő környéki kríziseket, a szülői mintáktól való leválás lehetetlenségét, a függetlenedés problémakörét járja körül. Hasonló fókusszal láttam már előadást az idei évadban: Szántusz Noémi Noya Free­szfe-s performance-át, A nagy kacsashow-t (lásd visszhangunkat: Magyar Narancs, 2022. december 7.). Érdemes megjegyezni és továbbgondolni a párhuzamokat: mindkét alkotó a kislánykorából indít, és akár van igazi vőlegény(jelölt), akár nincs (Szántusz ugyanis „jobb híján” a gyermekkori kacsabilijéhez megy feleségül), mintha ugyanaz a megoldatlanság, kiszolgáltatottság és az infantilizálódás elleni küzdelem hiábavalósága sugározna innen is, onnan is. Mindkét előadásban megszólalnak magyar népdalok, amelyek megnyitják az értelmezést a tradíciók kiüresedése és az évszázadokon átívelő női sorsközösségek felé is. A nagy kacsashow-nak és a Tulipánnak is markáns jegye a kínosság: míg az előbbinek, már csak a műfaji sajátosságokból (performance, illetve lakodalom) adódóan is, alapvető szándéka a néző zavarba hozása, az utóbbiban a szereplők viselkednek kínosan egy kínos helyzetben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.