Színház

Jaj, anyám!

Tulipán

Kritika

A személyességet explicit módon felvállaló színházzal párhuzamosan, és részben azzal átfedésben, egyre több a traumafeldolgozó, terápiás, problémaközpontú előadás is.

Az első ilyen, korábban szinte teljesen kibeszéletlen téma talán a bántalmazás, a családon belüli erőszak lehetett, de terítékre került már színházban a függőség, a számos (pszichés) betegség mellett az is, hogy milyen fogyatékkal élni. Mostanában a szélesebb rétegeket érintő, életválságokhoz kötődő problematikák jelentek meg a színpadokon, mint például a szülővé válás és az öregedés.

Pontos statisztikám nincs, de úgy tapasztalom, hogy az ilyen előadások alkotói között több a nő. Csábi Anna korábban már rendezett előadást a színházban is tabunak számító perinatális veszteségekről (Minden negyedik) vagy a szülővé válásról (Segítség, anya lettem!; Köldökzsinór-varieté). A Tulipánt a KV Társulattal közösen, a színlap szerint a résztvevők ötletei és improvizációi alapján írta, és az előadást is ő rendezte meg.

A darab az esküvő környéki kríziseket, a szülői mintáktól való leválás lehetetlenségét, a függetlenedés problémakörét járja körül. Hasonló fókusszal láttam már előadást az idei évadban: Szántusz Noémi Noya Free­szfe-s performance-át, A nagy kacsashow-t (lásd visszhangunkat: Magyar Narancs, 2022. december 7.). Érdemes megjegyezni és továbbgondolni a párhuzamokat: mindkét alkotó a kislánykorából indít, és akár van igazi vőlegény(jelölt), akár nincs (Szántusz ugyanis „jobb híján” a gyermekkori kacsabilijéhez megy feleségül), mintha ugyanaz a megoldatlanság, kiszolgáltatottság és az infantilizálódás elleni küzdelem hiábavalósága sugározna innen is, onnan is. Mindkét előadásban megszólalnak magyar népdalok, amelyek megnyitják az értelmezést a tradíciók kiüresedése és az évszázadokon átívelő női sorsközösségek felé is. A nagy kacsashow-nak és a Tulipánnak is markáns jegye a kínosság: míg az előbbinek, már csak a műfaji sajátosságokból (performance, illetve lakodalom) adódóan is, alapvető szándéka a néző zavarba hozása, az utóbbiban a szereplők viselkednek kínosan egy kínos helyzetben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.