Színház

Jaj, anyám!

Tulipán

Kritika

A személyességet explicit módon felvállaló színházzal párhuzamosan, és részben azzal átfedésben, egyre több a traumafeldolgozó, terápiás, problémaközpontú előadás is.

Az első ilyen, korábban szinte teljesen kibeszéletlen téma talán a bántalmazás, a családon belüli erőszak lehetett, de terítékre került már színházban a függőség, a számos (pszichés) betegség mellett az is, hogy milyen fogyatékkal élni. Mostanában a szélesebb rétegeket érintő, életválságokhoz kötődő problematikák jelentek meg a színpadokon, mint például a szülővé válás és az öregedés.

Pontos statisztikám nincs, de úgy tapasztalom, hogy az ilyen előadások alkotói között több a nő. Csábi Anna korábban már rendezett előadást a színházban is tabunak számító perinatális veszteségekről (Minden negyedik) vagy a szülővé válásról (Segítség, anya lettem!; Köldökzsinór-varieté). A Tulipánt a KV Társulattal közösen, a színlap szerint a résztvevők ötletei és improvizációi alapján írta, és az előadást is ő rendezte meg.

A darab az esküvő környéki kríziseket, a szülői mintáktól való leválás lehetetlenségét, a függetlenedés problémakörét járja körül. Hasonló fókusszal láttam már előadást az idei évadban: Szántusz Noémi Noya Free­szfe-s performance-át, A nagy kacsashow-t (lásd visszhangunkat: Magyar Narancs, 2022. december 7.). Érdemes megjegyezni és továbbgondolni a párhuzamokat: mindkét alkotó a kislánykorából indít, és akár van igazi vőlegény(jelölt), akár nincs (Szántusz ugyanis „jobb híján” a gyermekkori kacsabilijéhez megy feleségül), mintha ugyanaz a megoldatlanság, kiszolgáltatottság és az infantilizálódás elleni küzdelem hiábavalósága sugározna innen is, onnan is. Mindkét előadásban megszólalnak magyar népdalok, amelyek megnyitják az értelmezést a tradíciók kiüresedése és az évszázadokon átívelő női sorsközösségek felé is. A nagy kacsashow-nak és a Tulipánnak is markáns jegye a kínosság: míg az előbbinek, már csak a műfaji sajátosságokból (performance, illetve lakodalom) adódóan is, alapvető szándéka a néző zavarba hozása, az utóbbiban a szereplők viselkednek kínosan egy kínos helyzetben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.