Színház

Jaj, anyám!

Tulipán

Kritika

A személyességet explicit módon felvállaló színházzal párhuzamosan, és részben azzal átfedésben, egyre több a traumafeldolgozó, terápiás, problémaközpontú előadás is.

Az első ilyen, korábban szinte teljesen kibeszéletlen téma talán a bántalmazás, a családon belüli erőszak lehetett, de terítékre került már színházban a függőség, a számos (pszichés) betegség mellett az is, hogy milyen fogyatékkal élni. Mostanában a szélesebb rétegeket érintő, életválságokhoz kötődő problematikák jelentek meg a színpadokon, mint például a szülővé válás és az öregedés.

Pontos statisztikám nincs, de úgy tapasztalom, hogy az ilyen előadások alkotói között több a nő. Csábi Anna korábban már rendezett előadást a színházban is tabunak számító perinatális veszteségekről (Minden negyedik) vagy a szülővé válásról (Segítség, anya lettem!; Köldökzsinór-varieté). A Tulipánt a KV Társulattal közösen, a színlap szerint a résztvevők ötletei és improvizációi alapján írta, és az előadást is ő rendezte meg.

A darab az esküvő környéki kríziseket, a szülői mintáktól való leválás lehetetlenségét, a függetlenedés problémakörét járja körül. Hasonló fókusszal láttam már előadást az idei évadban: Szántusz Noémi Noya Free­szfe-s performance-át, A nagy kacsashow-t (lásd visszhangunkat: Magyar Narancs, 2022. december 7.). Érdemes megjegyezni és továbbgondolni a párhuzamokat: mindkét alkotó a kislánykorából indít, és akár van igazi vőlegény(jelölt), akár nincs (Szántusz ugyanis „jobb híján” a gyermekkori kacsabilijéhez megy feleségül), mintha ugyanaz a megoldatlanság, kiszolgáltatottság és az infantilizálódás elleni küzdelem hiábavalósága sugározna innen is, onnan is. Mindkét előadásban megszólalnak magyar népdalok, amelyek megnyitják az értelmezést a tradíciók kiüresedése és az évszázadokon átívelő női sorsközösségek felé is. A nagy kacsashow-nak és a Tulipánnak is markáns jegye a kínosság: míg az előbbinek, már csak a műfaji sajátosságokból (performance, illetve lakodalom) adódóan is, alapvető szándéka a néző zavarba hozása, az utóbbiban a szereplők viselkednek kínosan egy kínos helyzetben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.