Akik vagyunk

Az orvos

László Zsolt játssza Wolff doktornőt, de ezt csupán ruhái jelzik: decens, zöld szoknya, lapos sarkú cipő, rózsaszín műselyem blúz. A színészi játék egy teljesen semleges entitást hoz létre, nem mondhatjuk, hogy férfi játszik nőt, azt sem, hogy férfi játszik férfit játszó nőt, de még azt sem, hogy férfi férfit.

Alföldi Róbert, a rendező alapötletétől Ruth egy nemi jegyeket ugyan hordozó, mégis nemtelen próbabává válik, akire persze a környezete nem átall mindenféle identitást ráaggatni, hiszen amúgy tényleg… khm, privilegizált helyzetű, zsidó, fehér, ateista, választáspárti nő. Csak az nem érdekel senkit, hogy orvos, pedig ő saját magára elsősorban orvosként tekint.

Az ötlet egyébként nem légből kapott, Robert Icke, Az orvos szerzője ugyanis a dráma instrukcióiban kifejezetten azt kérte, hogy a szereposztás legyen vak a nemre vagy a bőrszínre. (Maga a mű a Bernhardi professzor című Schnitzler-dráma átirata.) Az Icke rendezte produkcióban a nevezett kitétel a mellékszereplők esetében valósult meg, amit én legfeljebb sziporkázó fricskának képzelek, különösen ahhoz képest, hogy az Átrium, a Kultúrbrigád és a KULT2 július elején bemutatott előadásában a főszereplő alakját érinti – vagy inkább forgatja fel fenekestül – ez a játék. Itt a nagyon konkrét színházi eszközök is központi témává emelik a darab alapkérdéseit az identitáspolitikákról és arról, hogy tudjuk-e az egyént a különböző hovatartozásai, azaz címkék nélkül szemlélni, és persze az egyén hogyan tud létezni ebben a politikai környezetben.

Izgalmas, divatos témák, kérdések, vitaindító problémafelvetések sorakoznak tehát a darabban. A sztori pár mondatban összefoglalható: egy orvos nem engedi be a papot haldokló kiskorú betegéhez (akiről csak annyit tud, hogy a szülei hívő katolikusok), mert szerinte az feleslegesen felzaklatná. Ebből lesz az ügy: kórházi válságtanács, interneten terjedő, szövegkörnyezetből kiragadott, ezért félreértelmezhető hangfelvételek, petíciók, fenyegetőzés a támogatások megvonásával, tévé­show, házi kedvenc fejének levágása; dögölj meg, te náci/zsidó. Az előadás nagy részében tehát szempontok, álláspontok és trollok vitatkoznak, meg persze, mivel gyarló az ember, identitások mögé rejtett hatalmi érdekek feszülnek egymásnak. Érthető, hogy a szerző sokoldalúan szeretné megvizsgálni a kérdést, és mindezek mellett Ruth Wolff magánéletéről, motivációiról is meg kell tudnunk valamit, de (még) ennek az igénynek a kielégítése (is) különböző mértékben ugyan, de mindenképpen elnehezíti a darabból készült előadásokat.