Színház

Akik vagyunk

Az orvos

Kritika

László Zsolt játssza Wolff doktort, de ezt csupán ruhái jelzik: decens, zöld szoknya, lapos sarkú cipő, rózsaszín műselyem blúz. A színészi játék egy teljesen semleges entitást hoz létre, nem mondhatjuk, hogy férfi játszik nőt, azt sem, hogy férfi játszik férfit játszó nőt, de még azt sem, hogy férfi férfit.

Alföldi Róbert, a rendező alapötletétől Ruth egy nemi jegyeket ugyan hordozó, mégis nemtelen próbabává válik, akire persze a környezete nem átall mindenféle identitást ráaggatni, hiszen amúgy tényleg… khm, privilegizált helyzetű, zsidó, fehér, ateista, választáspárti nő. Csak az nem érdekel senkit, hogy orvos, pedig ő saját magára elsősorban orvosként tekint.

Az ötlet egyébként nem légből kapott, Robert Icke, Az orvos szerzője ugyanis a dráma instrukcióiban kifejezetten azt kérte, hogy a szereposztás legyen vak a nemre vagy a bőrszínre. (Maga a mű a Bernhardi professzor című Schnitzler-dráma átirata.) Az Icke rendezte produkcióban a nevezett kitétel a mellékszereplők esetében valósult meg, amit én legfeljebb sziporkázó fricskának képzelek, különösen ahhoz képest, hogy az Átrium, a Kultúrbrigád és a KULT2 július elején bemutatott előadásában a főszereplő alakját érinti – vagy inkább forgatja fel fenekestül – ez a játék. Itt a nagyon konkrét színházi eszközök is központi témává emelik a darab alapkérdéseit az identitáspolitikákról és arról, hogy tudjuk-e az egyént a különböző hovatartozásai, azaz címkék nélkül szemlélni, és persze az egyén hogyan tud létezni ebben a politikai környezetben.

Izgalmas, divatos témák, kérdések, vitaindító problémafelvetések sorakoznak tehát a darabban. A sztori pár mondatban összefoglalható: egy orvos nem engedi be a papot haldokló kiskorú betegéhez (akiről csak annyit tud, hogy a szülei hívő katolikusok), mert szerinte az feleslegesen felzaklatná. Ebből lesz az ügy: kórházi válságtanács, interneten terjedő, szövegkörnyezetből kiragadott, ezért félreértelmezhető hangfelvételek, petíciók, fenyegetőzés a támogatások megvonásával, tévé­show, házi kedvenc fejének levágása; dögölj meg, te náci/zsidó. Az előadás nagy részében tehát szempontok, álláspontok és trollok vitatkoznak, meg persze, mivel gyarló az ember, identitások mögé rejtett hatalmi érdekek feszülnek egymásnak. Érthető, hogy a szerző sokoldalúan szeretné megvizsgálni a kérdést, és mindezek mellett Ruth Wolff magánéletéről, motivációiról is meg kell tudnunk valamit, de (még) ennek az igénynek a kielégítése (is) különböző mértékben ugyan, de mindenképpen elnehezíti a darabból készült előadásokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?