Színház

A gép forog

Dézsi Fruzsina: A helyzet ura

Kritika

Égi és földi tünemények egymástól elválaszthatatlanul és játékosan gabalyodnak össze a drámában. A helyszín a mennyország és egy magyar község dögégető (pardon, fehérjefeldolgozó) üzeme; Isten az égben antropomorf és alkoholista, míg a politikus a földön istent játszik… De hogy a helyzetnek van-e ura a színpadon a TÁP Színház előadásában, azzal kapcsolatban fel-feltámad bennem a kétely.

Pedig külön-külön rendben van minden: itt van például a szöveg, amely pimaszul merész, de bőven elbírja saját merészségét. Talán túlságosan is tele van pakolva ötletekkel, műfajokkal, stílusokkal és „szerűségekkel”, de jól követhető, ha le is maradunk valamiről, nincs az az érzésünk, hogy ne lehetne továbbmenni a történettel (még ha az előadás egészéről ezt nem is lehet elmondani). Érdekfeszítő és mulatságos ötlet, hogy a meghiúsult (?) megváltást Isten – az angyalkollégák nyomására – a mai, vidéki Magyarországon kísérelje meg újra véghezvinni. Mária, azaz Marika nem a kútra jár vízért, hanem mindennap ebédet visz a dögégető igazgatójának, az üres szatyrot pedig visszafele megtölti üvegekkel – viszi az alkoholista apjának. A szeplőtelen fogantatás közben Isten Szécsi Pálra táncol Marikával, aki körül itt a földi életben a polgármester Ádám legyeskedik – manapság ki más lehetne a Szűz (vagy bárki) potenciális pártfogója, mint egy politikus? De van még a történetben Éva, aki Ádámtól gyermeket szül, Sára, aki meddő, és János, aki kiugrott pap. Ja, és Ádámról kiderül, hogy valójában József. Szóval burjánzanak a bibliai utalások, a méltó és méltatlan alakváltozatok és továbbgondolandó szerepösszevonások: Kaszás Gergő játssza Istent és az istentagadó Jánost, Jankovics Péter és Takács Géza az angyalokat és a falu kiskirályait. Nem tudom, hogy ezek a megfeleltethetőségek miért kellenek egy második megváltáskísérlethez, de gyanítom, hogy ennek az oka nem valamiféle teológiai kimódoltság, hanem a történetvezetés és az intellektuális játék önkényessége.

Ahogy a szakrális a profánnal, úgy keverednek a legkülönfélébb műfajok és stílusok is egymással. Az angyalok teológiai és politikai kérdésekről vitatkoznak, és bosszankodnak Isten ízlésén, aki nem kedveli Molière-t, annál inkább a hatvanas évek táncdalait és Csokonait. A falu lakói tiszta hangon, több szólamban éneklik, hogy „soli Deo gloria”, később meg tajt részegen csúsznak-másznak a földön, és a másnaposságtól a lavórba hányó Isten alakjában is van valami patetikus. A vita­drámán és metafizikus tragédián túl felbukkannak a moralitásjáték és a brechti epikus dráma elemei: szinte minden szereplőnek van egy songja, amelyet többnyire felkonffal és mulatós stílusban adnak elő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.