Színház

A gép forog

Dézsi Fruzsina: A helyzet ura

Kritika

Égi és földi tünemények egymástól elválaszthatatlanul és játékosan gabalyodnak össze a drámában. A helyszín a mennyország és egy magyar község dögégető (pardon, fehérjefeldolgozó) üzeme; Isten az égben antropomorf és alkoholista, míg a politikus a földön istent játszik… De hogy a helyzetnek van-e ura a színpadon a TÁP Színház előadásában, azzal kapcsolatban fel-feltámad bennem a kétely.

Pedig külön-külön rendben van minden: itt van például a szöveg, amely pimaszul merész, de bőven elbírja saját merészségét. Talán túlságosan is tele van pakolva ötletekkel, műfajokkal, stílusokkal és „szerűségekkel”, de jól követhető, ha le is maradunk valamiről, nincs az az érzésünk, hogy ne lehetne továbbmenni a történettel (még ha az előadás egészéről ezt nem is lehet elmondani). Érdekfeszítő és mulatságos ötlet, hogy a meghiúsult (?) megváltást Isten – az angyalkollégák nyomására – a mai, vidéki Magyarországon kísérelje meg újra véghezvinni. Mária, azaz Marika nem a kútra jár vízért, hanem mindennap ebédet visz a dögégető igazgatójának, az üres szatyrot pedig visszafele megtölti üvegekkel – viszi az alkoholista apjának. A szeplőtelen fogantatás közben Isten Szécsi Pálra táncol Marikával, aki körül itt a földi életben a polgármester Ádám legyeskedik – manapság ki más lehetne a Szűz (vagy bárki) potenciális pártfogója, mint egy politikus? De van még a történetben Éva, aki Ádámtól gyermeket szül, Sára, aki meddő, és János, aki kiugrott pap. Ja, és Ádámról kiderül, hogy valójában József. Szóval burjánzanak a bibliai utalások, a méltó és méltatlan alakváltozatok és továbbgondolandó szerepösszevonások: Kaszás Gergő játssza Istent és az istentagadó Jánost, Jankovics Péter és Takács Géza az angyalokat és a falu kiskirályait. Nem tudom, hogy ezek a megfeleltethetőségek miért kellenek egy második megváltáskísérlethez, de gyanítom, hogy ennek az oka nem valamiféle teológiai kimódoltság, hanem a történetvezetés és az intellektuális játék önkényessége.

Ahogy a szakrális a profánnal, úgy keverednek a legkülönfélébb műfajok és stílusok is egymással. Az angyalok teológiai és politikai kérdésekről vitatkoznak, és bosszankodnak Isten ízlésén, aki nem kedveli Molière-t, annál inkább a hatvanas évek táncdalait és Csokonait. A falu lakói tiszta hangon, több szólamban éneklik, hogy „soli Deo gloria”, később meg tajt részegen csúsznak-másznak a földön, és a másnaposságtól a lavórba hányó Isten alakjában is van valami patetikus. A vita­drámán és metafizikus tragédián túl felbukkannak a moralitásjáték és a brechti epikus dráma elemei: szinte minden szereplőnek van egy songja, amelyet többnyire felkonffal és mulatós stílusban adnak elő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.