Színház

A gép forog

Dézsi Fruzsina: A helyzet ura

Kritika

Égi és földi tünemények egymástól elválaszthatatlanul és játékosan gabalyodnak össze a drámában. A helyszín a mennyország és egy magyar község dögégető (pardon, fehérjefeldolgozó) üzeme; Isten az égben antropomorf és alkoholista, míg a politikus a földön istent játszik… De hogy a helyzetnek van-e ura a színpadon a TÁP Színház előadásában, azzal kapcsolatban fel-feltámad bennem a kétely.

Pedig külön-külön rendben van minden: itt van például a szöveg, amely pimaszul merész, de bőven elbírja saját merészségét. Talán túlságosan is tele van pakolva ötletekkel, műfajokkal, stílusokkal és „szerűségekkel”, de jól követhető, ha le is maradunk valamiről, nincs az az érzésünk, hogy ne lehetne továbbmenni a történettel (még ha az előadás egészéről ezt nem is lehet elmondani). Érdekfeszítő és mulatságos ötlet, hogy a meghiúsult (?) megváltást Isten – az angyalkollégák nyomására – a mai, vidéki Magyarországon kísérelje meg újra véghezvinni. Mária, azaz Marika nem a kútra jár vízért, hanem mindennap ebédet visz a dögégető igazgatójának, az üres szatyrot pedig visszafele megtölti üvegekkel – viszi az alkoholista apjának. A szeplőtelen fogantatás közben Isten Szécsi Pálra táncol Marikával, aki körül itt a földi életben a polgármester Ádám legyeskedik – manapság ki más lehetne a Szűz (vagy bárki) potenciális pártfogója, mint egy politikus? De van még a történetben Éva, aki Ádámtól gyermeket szül, Sára, aki meddő, és János, aki kiugrott pap. Ja, és Ádámról kiderül, hogy valójában József. Szóval burjánzanak a bibliai utalások, a méltó és méltatlan alakváltozatok és továbbgondolandó szerepösszevonások: Kaszás Gergő játssza Istent és az istentagadó Jánost, Jankovics Péter és Takács Géza az angyalokat és a falu kiskirályait. Nem tudom, hogy ezek a megfeleltethetőségek miért kellenek egy második megváltáskísérlethez, de gyanítom, hogy ennek az oka nem valamiféle teológiai kimódoltság, hanem a történetvezetés és az intellektuális játék önkényessége.

Ahogy a szakrális a profánnal, úgy keverednek a legkülönfélébb műfajok és stílusok is egymással. Az angyalok teológiai és politikai kérdésekről vitatkoznak, és bosszankodnak Isten ízlésén, aki nem kedveli Molière-t, annál inkább a hatvanas évek táncdalait és Csokonait. A falu lakói tiszta hangon, több szólamban éneklik, hogy „soli Deo gloria”, később meg tajt részegen csúsznak-másznak a földön, és a másnaposságtól a lavórba hányó Isten alakjában is van valami patetikus. A vita­drámán és metafizikus tragédián túl felbukkannak a moralitásjáték és a brechti epikus dráma elemei: szinte minden szereplőnek van egy songja, amelyet többnyire felkonffal és mulatós stílusban adnak elő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.