Színház

A tűz heve

Merre jársz…?

Kritika

Akkor vannak igazán elemükben, amikor forgószélként száguldoznak, amikor pillanatokba sűrítik egy bútorszállító brigád többórás munkáját és az élet színességét, amikor fékeveszetten táncolnak, ünnepelnek és tombolnak a színpadon. Az SZFE Tárnoki–Jákfalvi prózai színészosztály történetét az előadás szempontjából is érdemes felidézni.

2018-ban kezdtek, akkor még Zsámbéki Gábor és Fullajtár Andrea osztályaként. Nem volt szerencséjük: néhány nyugodt szemeszter után jött a Covid és a modellváltás. Zsámbéki már akkor felmondott, amikor a Vidnyánszky Attila vezette kuratóriumot kinevezték; Fullajtár pedig pár hónappal később, az egyetemfoglalás után kialakult helyzetben. Akkoriban komplett osztályok is elhagyták az SZFE-t, hogy a tanulmányaikat a Freeszfén folytassák, mindenki a saját élethelyzetét, nehézségeit, lehetőségeit figyelembe véve döntött. Ez az egyetemfoglalásban részt vevő osztály maradt, vezetésüket Jákfalvi Magdolna mint „elméleti osztályfőnök” és Tárnoki Márk vette át. Tárnoki maga is csak 2019-ben végzett, korábban tanársegéd volt Zsámbéki mellett, és tanít a Freeszfén is. Alighanem ennek az osztálynak van a leghosszabb neve az SZFE történetében: a Facebookon Zsámbéki/Fullajtár/Tárnoki/Jákfalvi osztályként szerepelnek.

A Merre jársz…? című előadásukat teljesen önállóan hozták létre, a rendező, a dramaturg és a koreográfus is közülük került ki, és a nemrég újranyitott Ódry Színpadon mutatták be – az új vezetés alatt három évig nem volt vizsgaelőadás az egyetemfoglalás szimbólumává vált helyszínen. Az előadás Olivier Bourdeaut nagy sikerű Merre jársz, Bojangles? című regényén alapszik, amely egy család történetét meséli el a fiú szemszögéből. A fiú gazdag szülei folyton önfeledten buliznak, tánccal, a társadalmi elvárások figyelmen kívül hagyásával menekülnek el a rideg valóság (számlák, adó, iskola, munka) elől, hogy sokkal színesebben, játékosabban, élettelibben élhessenek. Lassan kiderül azonban, hogy ez az alternatív valóság tulajdonképpen azért jött létre, hogy ideális környezetet teremtsen a mentális problémáktól szenvedő feleségnek, amíg az agya teljesen „kiköltözik”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.