Jókedvű mulatozás az elsőtől az utolsó percig, de ennél fontosabb, hogy Madarász Isti rendező számára majdnem ugyanolyan fontos volt a jó stílusérzék demonstrálása, mint a felszabadultságé. A Rejtő Jenő A detektív, a cowboy és a légió című művéből készült, de leginkább a legnagyobb légió-, késtárolás- és oroszhússaláta-szakértő, P. Howard korának ponyvaíróiról és az ő kétes hírű kávéházukról szóló film olyan akar lenni a képernyőn, amilyen a jó ponyva papíron: szórakoztató és könnyed bűnös élvezet az adott műnem önkéntes számkivetettjeitől.
| ||
Madarász Isti és a forgatókönyvíró Hegedűs Bálint magabiztosan találják meg azt a formát, amely révén gördülékeny a behatolás a sivatagoktól, szemérmetlen gyilkosságoktól és még elvetemültebb hatásvadászattól övezett területre: a kávéház tablóul szolgál egyrészt a megjelent írók agyszüleményeiben való lubickoláshoz – az adott stílust remek képi ötletekkel és jó humorral idéző kamufilmekkel –, másrészt néhány sorstörténet gyorsított lefolyású lebonyolításához. Mert valójában a film dramaturgiája az, ami igazán bravúros, már ha bravúrnak nevezzük, hogy a film roppant sokat akar fogni, és végül nem is markol keveset. A ponyvatörténeti gyorstalpalót már kipipáltuk, de van még jól sikerült, békebeli kávéházi atomszféra-teremtés (jelmezzel, díszlettel, de azért elsősorban mégiscsak Haumann Péterrel), van szerelmi dráma, sőt háromszög, van egzisztenciáliskrízis-megoldás (a tárgy egy gyorsírási fogadás), van szerelmi filozofálás, és végül, de elsősorban akad még egy életközepi és szimultán írói válság felismerése és leküzdése is. És a szálak úgy olvadnak össze, a karakterek és a dialógusok olyan találóan vannak megírva, hogy mi sem tűnik természetesebbnek, mint hogy mindez tényleg kielégítően belefér egy órába.
Csak hát hiába tartja minden rosszlelkű pedagógus, hogy a jókedv nem baj, azért A fekete múmiára mégiscsak rányomja bélyegét a vidámság: a rengeteg – úgy vizuális, mint ötletbeli – jópofaság már hatvan perc alatt is eléri az elviselhetőség és a rettentő fárasztóság határvidékét. Márpedig ott nagyon csúszós a talaj.
