Tévésorozat

Zombipoly

Fear The Walking Dead

  • Kovács Bálint
  • 2015. november 1.

Interaktív

Nagyban megy a társasjátékparti, amíg a kis család várja, hogy a mami új udvarlója visszajöjjön a régi családjától, miközben a nagyfiúval is bajok vannak, a lánynak meg hiányzik a pasija, szóval nem könnyű az élet egyáltalán. Közben odakint egyébként feltámadt pár halott.

Ilyen egy sorozat, amit egy csoport nagyfejű rak össze tárgyalóasztal mellett, patikamérlegen kimérve mindent, aminek egy spin­offban (egy már létező sorozathoz kapcsolt, de félig-meddig független szériában) feltétlenül szükség van, hogy ne csak az eredeti sorozat rajongói értsék, viszont nekik is legyen miért nézni. Ebből kerekedett ki aztán a másik véglet: aki ismeri a Walking Deadet, azt aligha hozza lázba a különös új járvány, sem az, ahogyan mindenki rácsodálkozik mindarra, amit eddig már öt hosszú évadon keresztül, minden fénytörésben megmutattak. Aki meg eddig egy szatyorban lakott, most mégis feltétlen igénye van a Fear The Walking Deadre, annak marad a szappanopera Monopolyval, háztartási nehézségekkel – abból is az unalmasabb fajtából, ahol mindenki szeret mindenkit, és komolyabb gond még a drogos kamasszal sincsen. És még az alapképlet is fárasztóan ismerős: a vezető itt is a kemény férfi, aki a döntéseket hozza, jobb kezében gyerekek, bal kezében nők, nehogy a hőskultusz csorbulni találjon valami váratlanabb ötlettől.

Még ha egy előzményfilmet forgattak volna az előzménysorozat helyett: két órára alighanem elég lenne annyi muníció. Az üresjáratok közti réseket a zombiapokalipszis lassú kitörésének lassú dokumentálása tölti ki, szinte egyetlen eredeti ötlet nélkül (eredetinek kis jóindulattal legfeljebb csak az emberiség élő részének mélyen pesszimista elítélése nevezhető, amiben az anyasorozat is roppant erős), mintha a Walking Deadből kihagyott részek utólagos bemutatása nem visszatarthatatlan közlésvágy lenne, hanem kényszerű kötelesség – ami valószínűleg nem áll túl távol a valóságtól. De úgy tűnik, a patikamérlegre nem fért fel sem egy lélektani vagy társadalmi alapú ötlet valami jobb katasztrófafilmből, sem néhány morális dilemma, ami a sok hullámvölgy ellenére is érdekessé tudta tenni az előzményt, sem pedig – utolsó mentsvárként – valami annál ütősebb háztáji dráma, mint amiben az a legkomolyabb probléma, hogy mi lesz a szegény junkie-val, ha a zombiválság miatt nem jut neki több anyag.

Az AMC műsorán

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.