Tévésorozat

Zombipoly

Fear The Walking Dead

  • Kovács Bálint
  • 2015. november 1.

Interaktív

Nagyban megy a társasjátékparti, amíg a kis család várja, hogy a mami új udvarlója visszajöjjön a régi családjától, miközben a nagyfiúval is bajok vannak, a lánynak meg hiányzik a pasija, szóval nem könnyű az élet egyáltalán. Közben odakint egyébként feltámadt pár halott.

Ilyen egy sorozat, amit egy csoport nagyfejű rak össze tárgyalóasztal mellett, patikamérlegen kimérve mindent, aminek egy spin­offban (egy már létező sorozathoz kapcsolt, de félig-meddig független szériában) feltétlenül szükség van, hogy ne csak az eredeti sorozat rajongói értsék, viszont nekik is legyen miért nézni. Ebből kerekedett ki aztán a másik véglet: aki ismeri a Walking Deadet, azt aligha hozza lázba a különös új járvány, sem az, ahogyan mindenki rácsodálkozik mindarra, amit eddig már öt hosszú évadon keresztül, minden fénytörésben megmutattak. Aki meg eddig egy szatyorban lakott, most mégis feltétlen igénye van a Fear The Walking Deadre, annak marad a szappanopera Monopolyval, háztartási nehézségekkel – abból is az unalmasabb fajtából, ahol mindenki szeret mindenkit, és komolyabb gond még a drogos kamasszal sincsen. És még az alapképlet is fárasztóan ismerős: a vezető itt is a kemény férfi, aki a döntéseket hozza, jobb kezében gyerekek, bal kezében nők, nehogy a hőskultusz csorbulni találjon valami váratlanabb ötlettől.

Még ha egy előzményfilmet forgattak volna az előzménysorozat helyett: két órára alighanem elég lenne annyi muníció. Az üresjáratok közti réseket a zombiapokalipszis lassú kitörésének lassú dokumentálása tölti ki, szinte egyetlen eredeti ötlet nélkül (eredetinek kis jóindulattal legfeljebb csak az emberiség élő részének mélyen pesszimista elítélése nevezhető, amiben az anyasorozat is roppant erős), mintha a Walking Deadből kihagyott részek utólagos bemutatása nem visszatarthatatlan közlésvágy lenne, hanem kényszerű kötelesség – ami valószínűleg nem áll túl távol a valóságtól. De úgy tűnik, a patikamérlegre nem fért fel sem egy lélektani vagy társadalmi alapú ötlet valami jobb katasztrófafilmből, sem néhány morális dilemma, ami a sok hullámvölgy ellenére is érdekessé tudta tenni az előzményt, sem pedig – utolsó mentsvárként – valami annál ütősebb háztáji dráma, mint amiben az a legkomolyabb probléma, hogy mi lesz a szegény junkie-val, ha a zombiválság miatt nem jut neki több anyag.

Az AMC műsorán

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.