Mindenki ismeri azt az öblös férfihangot, amelyik a filmek idegen nyelvű feliratait olvassa fel – a világ melyik pontján motorozik éppen Őfelsége titkos ügynöke, vagy milyen felirat olvasható a titkos labor ajtaján. Az estimese-hang ugyanakkor nem jöhet szóba, ha a szereplők éppen amúgy is beszélnek; ilyenkor maradt az egyszerű fehér felirat a képernyő alján. Mára viszont jelentősen megváltoztak a médiafogyasztási szokások, a fogyasztókat sokkal több szöveges információ veszi körül, és ez a filmekben is visszaköszön, hisz nem életszerű az a ma játszódó film, amiben ne használnának okostelefont, táblagépet, ne csetelnének és ne SMS-eznének.
Ennyi feliratot nehéz úgy megjeleníteni a vásznon, hogy a néző mindent be tudjon fogadni: a beszédet, az angol nyelvű SMS-t és még a feliratot is. Emiatt jelentek meg az amerikai filmekben a magyar e-mailek. Hogy mióta, azt filmforgalmazó cégeknél dolgozó forrásaink sem tudták megmondani, a legrégebbi tipp egy tavalyi Liam Neeson-film, a Non-Stop volt. Ilyenkor az angol nyelvű szöveg helyén, a jelenethez tökéletesen illeszkedő dizájnnal, színben, betűtípussal jelennek meg a szövegek: Anne Hathaway magyar nyelven gépel egy üzenetet a pasijának, vagy Miss Steele, A szürke ötven árnyalata romlatlan naivája kinyitja a laptopját, s magyar nyelven ugrik fel Mr. Grey legújabb pajzán utasítása. Mind ez idáig a legmeghökkentőbb az Agymanók című animációs film, amelynek rajzolt tájain a táblákra, épületekre ezernyi különbözőféle, a környezethez tökéletesen illeszkedő stílusban, de mindig magyarul vannak felrajzolva a cégérek és logók.
„Az, hogy egy narrátor felolvassa, amit a képen kiírva látunk, kizökkentheti a nézőt, ezért ezt igyekszünk elkerülni, de megtörténhet, hogy van helye. Ha a színész belső hangként felolvassa, amit a képen látunk, az már gyakoribb megoldás. Ezeket kombináljuk feliratokkal vagy grafikailag újragyártott változatokkal, ahogy a filmbeli helyzet kívánja. Néha a stúdió kéri, néha mi kezdeményezzük, hogy gyártsunk magyar inzerteket, például akkor, ha a fenti módszerek kizökkenthetnék a nézőt a hangulatból” – magyarázza Figeczki Annamária, az InterCom munkatársa. Vajda Erzsébet (UIP–Duna Film) szerint leginkább olyankor folyamodnak ehhez a technikához, ha párbeszéd mellett jelennek meg szövegek; ugyanakkor az eljárás olyan drága és olyan nehezen térül meg, hogy csak nagy bevétellel kecsegtető blockbusterek esetében jöhet szóba.
„A gyártó, a jogtulajdonos nagyon ügyel arra, hogy a filmet az eredetihez a legközelebb őrizze meg, nem veszi szívesen, hogy valaki, valahol beletesz valamit a képbe” – indokolja Figeczki Annamária, hogy miért nem itthon, hanem a gyártó stúdióban készülnek a hasonló szöveges információk (lokalizált grafikus effektek, localized GFX). Ilyen esetekben sokszor már az eredeti forgatott anyagban is üres a felirat helye, amit aztán a film grafikusa tölt ki a digitális utómunka során, itthon pedig csak a fordítónak van vele dolga. Az ár pedig attól függ, hogy milyen a szövegek pozíciója, hogy 3D-s, netán IMAX-e a film, hogy hányszor kell ezt a technikát alkalmazni a filmen belül, de „a hazai gyártási költségekhez, a hazai nézőszámhoz képest tényleg sok pénzről van szó” – mondja Figeczki.
„A trend még nem terjedt el mindenütt, a Marvel stúdió például nem ajánlott ilyen opciót, hiába hoznak rekordbevételt a filmjei” – mondja Bartók Anna, a Fórum Hungary munkatársa. A kezdő című filmben viszont nem is a stúdió, hanem a rendező ragaszkodott ahhoz, hogy külföldön az adott országok nyelvén jelenjenek meg az inzertek. A technika „előzménye” ugyanakkor már régebb óta jelen van: a filmek első vagy utolsó, élő szereplős jeleneteit megelőző vagy követő szövegek volt már, hogy az eredetivel megegyező grafikával jelentek meg – gondoljunk csak az újabb három Star Wars-filmet felvezető szövegfolyamra, na meg az emblematikus „Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban” kezdetű feliratra. „Az viszont még kérdéses, hogy a Lucasfilm mit szeretne a hetedik Csillagok háborúja-filmben” – mondja Bartók Anna.
„Általában törekszünk arra, hogy a film ne változzon meg, hiszen a kreatív döntéseket már jó régen meghozta a rendező vagy a producer, az nem a mi dolgunk. Ha valamiért el szeretnénk térni az eredetitől, és vannak mellette jó érveink (például valamilyen, csak Magyarországon élő másodlagos jelentést kap így a szöveg), akkor azt valószínűleg meg lehet beszélni a film jogtulajdonosával, és keresünk egy, az eredetihez közel álló, mindenkinek megfelelő megoldást” – fejti ki Figeczki. Bergman vagy Truffaut alighanem utolsó véréig tiltakozott volna, hogy a forgalmazás miatt megváltoztassák a precízen komponált képkockáikat, hiszen – főleg olyan drasztikus beavatkozásoknál, mint az Agymanók esetében, ahol nem is csak képernyőkről vagy csetablakokról, hanem a voltaképpeni díszletekről van szó – ezzel a technikával mégiscsak megváltozik a film. „Ugyanakkor – vallja be Bartók Anna – azoknál a hollywoodi kasszasikereknél, ahol megtérül ez az eljárás, a nézők jellemzően nem igazán azért váltanak mozijegyet, hogy efféle kérdéseken merengjenek.”
