Könyv

Sötét motorosok

Jay Dobyns–Nils Johnson-Shelton: A pokol angyala

  • Kovács Bálint
  • 2015.11.01 12:09

Könyv

„Kiderült, hogy Hunter [S. Thompson] egy kis buzi, és ráadásul gyáva is. Igazi hangember, aki mindig megpróbált keménykedni, mikor velünk volt, de bármi történt, azonnal beszart.”

Ezeket a hízelgő szavakat Sonny Barger, a Hells Angels egyik alapítója és ma, fél évszázaddal később is legjobban megbecsült tagja fogalmazta meg az első emberről, aki könyvet írt a világhírű motorosbandáról, miután jó egy évig velük motorozott. Pedig Barger akkor még nem ismerte Jay Dobyns szövetségi ügynököt, aki egy két évig tartó fedett akció során elérte, hogy felajánlják neki a teljes jogú Hells Angels-tagságot. De az akció az ünnepélyes ceremónia előtt véget ért, félszáz motorost őrizetbe vettek, Dobyns pedig a minden felvarróval ellátott mellény (a color) helyett jó pár halálos fenyegetést kapott, meg egy a családjával együtt felgyújtott házat (az incidenst mindenki túlélte).

Thompson a hatvanas évek elején azt vizsgálta a maga összevissza csapongó riportkönyvében, jogos-e, hogy az amerikai média és rendőrség démonizálja a törvényen kívüli bandát, és arra jutott, hogy bár a motorosok nehéz emberek, a pánik indokolatlan. Dobyns 2002-ben úgy indult neki a banda felfedezésének, hogy le akarta buktatni a maffia módszereit használó fegyver- és drogkereskedelmet, prostitúcióhálózatot és a gyilkosságokat. Innen nézve az akció kudarc: Dobyns nem jutott tovább a fegyverek kiskereskedelménél és néhány verekedésnél, ráadásul az FBI és az ügyészség torzsalkodása miatt végül alig pár motorost csuktak le, és őket is csak kisebb bűnökért. A fő törekvés, hogy bizonyítsák a Hells Angels maffiaszerű működését, kútba esett. Akkor meg minek háromszáz oldalt írni róla?

Ezt a kérdést szerencsére Dobyns, illetve társszerzője vagy „szellemírója”, Nils Johnson-Shelton is feltette magának. A pokol angyala nem riportként, hanem egy jellem fejlődéstörténetét remekül bemutató regényként izgalmas, és akkor is az lenne, ha egyszerű fikció volna egy emberről, akit majdnem elcsábít a sötét oldal. Mert az ügynök hiába tartja elvetemült gazembereknek a Hells Angels motorosait, törvényen kívüli, szinte csak a bulizásról szóló életmódjuk, a csordaszellem, a többiek tisztelete és megbecsülése részegítő hatással van rá. És a szerzőknek van is tehetségük ahhoz, hogy érzékletesen ábrázolják az eltávolodást a családtól, a meghasonulást, a kettős énből eredő gondokat: a leírás módjával és a hangulatokkal való ügyes játékkal is képesek feszültséget teremteni, és sikerrel találják meg azokat a jeleneteket, amelyek szájbarágás nélkül mutatják be a helyzet különösségét, miközben az elbeszélő végig ön­kritikus marad, és elkerüli mind az önfelmentést, mind a modoros önostorozást. Kiválóak például azok a jelenetek, amelyekben Dobyns a családjával van: a korábbi, amikor kislányával, családapaként találkozik az egyik nehéz­fiúval, és a későbbi, amikor már le sem veszi a tökig gombolt mellényét, miközben motoron hazaszáguld. Egyedül a családnak szóló, a kötet lapjaira rejtett üzenetek zavaróak kissé, a kvázi köszönetmondások a fantasztikus feleségnek, vagy annak részletes bizonygatása, hogy nem történt semmi a részeg prostituált és a vele kettesben lévő Dobyns között – de ezekből egyrészt nincs sok, másrészt viszonylag finoman vannak megfogalmazva.

A remek szerkesztésnek köszönhetően a könyv végig izgalmas, de nem válik hatásvadásszá; és az is szerencsés, hogy a szerzők nem ragadnak le a visszaemlékezésnél, hanem akadnak az események felmondásán túlmutató, okos, rövid elmélkedések és találó, az érzelmeket analizáló észrevételek. Igaz, a hitelesség feltétlen vágya néha túlkapásokra ragadtatja a szerzőket, akik itt-ott még arról is részletesen megemlékeznek, hogy egy adott ház kertjében milyen színű volt a fa kérge, vagy hogy ki milyen ízesítéssel és mennyi habbal itta a kávéját.

A fordító Varga Attilának (alias Sixx) magyarul is sikerült eltalálni a már kellően laza, de még nem idegesítően jópofáskodó regisztert a motorosok stílusának visszaadására. Kár, hogy a magyar kiadó túlzásba vitte a spórolást, és a könyv pár oldal elolvasása után, jobb esetben ívenként, rosszabb, de gyakoribb esetben oldalanként hullik elemeire. Ami egy egyszer gyorsan átfutott, majd a sarokba hajított, súlytalan ponyva esetén nem is lenne nagy veszteség – de A pokol angyala nem ebbe a kategóriába tartozik.

Fordította: Varga Attila. Twister Media Kft., 2015, 336 oldal, 3490 Ft

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.