Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.
Képzeljünk el egy hamburgerezőt, amelyről mindenki azt állítja, hogy a legjobb a városban.
Ha gondolunk egyet, és beírjuk a keresőbe az idő szót, alig pár perc múlva már okos emberekhez, ún. tudósokhoz jutunk, akik azt állítják, hogy idő mint olyan, egyszerűen nem létezik. Soha nem is volt. Se múlt idő, se jelen (s hogy jövő nincs, azt meg legkésőbb a Sex Pistols óta tudjuk), az idő csak félreértés, érzéki csalódás.
Ha ez a kötet a 90-es években jelenik meg, akkor a címe nyilván Kezeket a magasba! lenne, és nem hosszú sorokba tördelt prózaverseket, hanem formába írt frappáns sanzonokat tartalmazna.
Ha nem vágyunk feltétlenül az eredetiségre, akkor ezt a könyvet is élvezni fogjuk.
