Könyv

Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utca gyalog

Könyv

„Mitől függ az, hogy egyszer működik, máskor meg nem, semmiből nem lehet rájönni” – írja le az idézet az egész kötetet, amelyben a harmincas szingli nő ironikusan szemléli a világot és őrlődik pasik között. Ez eddig a Bridget Jones. Látszólag könnyed Bakos Gyöngyi is, már az első két oldalon szó van Béről (s az ő farkáról), Dénesről, viszont a fejezetek egy-egy Bergman-film címét kapták (a főhős róla írja a szakdolgozatát), amiből már gyaníthatjuk, hogy ki van ez találva. Narrátorunk vicces, de inkább fanyar és zavarba ejtő a humora, mint aki egy süllyedő óceánjárón poénkodik a sirályokon. Talán nem is viccel? Folyton kijavítja, figyeli magát, kritikus és önkritikus. Lehűti a lelkesedésünket, de a sajátját is. Bakos (vagyis a narrátora) nem szívbajos: miközben a főhőse skandináv mintájú rezignáltsággal emlékezik a gyerekkorára, elromlott/sosevoltjó kapcsolataira, és egy rejtélyes apára, aki ráadásul már halott, előszeretettel tudatja az olvasóval, hogy ő bizony baszik, megbasszák, arcára élveznek és a többi. De mintha ezekben sem lelne örömöt, vagy csak annyit, amennyit egy jó gyros befalása is megad. Vagy annyit se. A könyv főszereplője valójában a test. A hús, a szőr, a csontok szégyentelen prózája. Nagyon könnyen lehetne modoros, idegesítő, lapos. Valamiért mégsem az. Hogy miért, semmiből nem lehet rájönni. Talán a sok izgalmas hely, Párizs, Budapest, Leeds, Prága mellett Mezőkövesd a megfejtés?

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.