KÖNYVMELLÉKLET

Pillantás a konvenciókra

Yasmina Reza: Babilon

Sorköz

Milyen kevés kell ahhoz, hogy két ember sorsa összeérjen!

Reza regényében például csak annyi, hogy mindketten a cselédlépcsőt preferálják a társasházukban lévő lift helyett. Két hatvanas, egy nő és egy férfi. Mint a nőtől (Elisabeth) megtudjuk, ő azért lépcsőzik, hogy „még valahogy kinézzen”, a férfi (Jean-Lino Manoscrivi) pedig nem bírja a zárt tereket. Az olvasó a nő szemszögéből látja az eseményeket, de szövődő barátságuk okán a férfi is sokat mesél, így róla is sokat megtudunk.

Reza regényíróként sem tagadhatja le a színházi gyökereit. Biztos kézzel tudja leszűkíteni a cselekményt minimális térre és időre. A regénye is többnyire egyetlen éjszakára fókuszál. Legalábbis a felszínen, merthogy az elbeszélőnek mindenről eszébe jut valami, hol egy fénykép, hol egy emlék, hol valaki másnak adja át a szót, így lendületesen ugrálunk ide-oda az idősíkok és a helyszínek között. Ami ellenállhatatlanná teszi ezt a regényt, az az elbeszélő, Elisabeth személyisége. Ritkán találkozni ilyen szerethető szereplővel: a hatvankét éves szabadalmi mérnök szerény, finom, érzékeny ember, aki pusztán azáltal válik a bűntett kulcsfigurájává, mert megbarátkozik az egyébként szintén nagyon kedvesnek ábrázolt férfival.

„Amikor az ügyvéd megkérdezte, ki nekem Jean-Lino, azt mondtam, egy barátom” – mondja az elbeszélő, de persze nem tudhatjuk (és ez is az egyik érdekessége a könyvnek), hogy tényleg puszta barátságról van-e szó. A regény mindenesetre elhiteti velünk, hogy lehetséges férfi és nő között a tiszta barátság, úgy is, hogy mindketten házasságban élnek. Jean-Lino felesége, Lydia ugyan féltékeny kicsit, bár ő sem igazán, Elisabeth Pierre-jét viszont egyáltalán nem izgatja a jó viszony. Még azt is elhisszük Rezának, hogy ezek a kedves átlagemberek olyan dolgokra vetemednek, mint amire a Babilon lapjain szó kerül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."