„A fizika nem számít. Cifra lószar a négyzeten”, fogalmazza meg Lulla is, a regény egyik szereplője, aki különös figura: félig gyerek, félig démon, ki mindenfelé potyogtatja exkrementumát, ami szintén meghatározó tényezője a műnek, Fehér mintegy cérnaként fűzi össze vele az idősíkokat. A Zöldvendéglő című film forgatása a jelenben zajlik (emlékszünk, ez az író debütáló regényének címe), a stábtagok a Sárga pipacs fogadóban szállnak meg, mely fogadó vezetője IV. Rideg (felesége Gilike, mint négy generáción keresztül minden fogadóvezető Ridegé, lásd még: a Louis CK-féle Horace and Pete című minisorozatot). Aztán a második szálat a II. Rideg nevű fogadós feljegyzései adják ki, aki a Nyugat literátorainak vezérkarát, plusz bizonyos EP-t, vagy legalábbis mindezek fehéresített verzióit látja vendégül. Ott van Bandy, Deziré, Zsiga bátya, Laczi báró, Gyula költő, a nyíri pajkos, Tóni, Margitka és Égikar. Plusz (ha még bírják cérnával) jelen van egy Péklapáton Utazó Topogán (rövidítése Putto) nevű garabonciás is, aki valóban péklapáton közlekedik. A negyedik sík pedig az imádnivalón nevetséges, tudálékos, félkegyelmű Berettyó Gyula helytörténészé (akit saját bevallása szerint tudásszomja „fáradhatatlanul űz és ostoroz”).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
