Könyv

Kállay Eszter: Kéz a levegőben

Sorköz

Ha ez a kötet a 90-es években jelenik meg, akkor a címe nyilván Kezeket a magasba! lenne, és nem hosszú sorokba tördelt prózaverseket, hanem formába írt frappáns sanzonokat tartalmazna.

De a szerző született akkor, így ez a kéz nem feltétlenül a Szigeten csápol Faith No More-on (ha még mond valamit ez), hanem segít valakinek, tiltakozik valami ellen, pofont ad és kezet fog, utána a kézfertőtlenítőért nyúlva. Nem túl derűs költészet ez, de irónia azért van benne, sőt valamiféle humor is felvillan, csak nevetni nincs kedve az embernek, amikor a szociálisan érzékeny, idegenségtapasztalattal foglalkozó, patriarchális társadalmat kritizáló, környezettudatos, feminista témájú versek mellett témaként megjelenik a halál vagy akár a pandémia. Kicsit hologramjátékra emlékeztet ez a Kállay-féle humor: „mi történik a halál után / a be nem váltott dm pontokkal, a h&m kuponjaimmal” (felhalmozás). És ha már sziget: a romantikus természetben futóknak Kállay jellemzően azt tanácsolja, „bárcsak ne tennék. inkább néznék meg a legyeket az ablakon, csak egyszer, közelről, hogy tudják, milyen, amikor egy tekintet széttörik”. A szerző jó érzékkel, intelligensen nyúl témáihoz, nem prédikál, nem érzelgős, és legtöbbször tartózkodik a közhelyes megfogalmazástól is (van persze, amikor nem: pl. „ott volt az egész világ a kezedben”). Ami komolyabb kifogásunk lehet, az is inkább csak érzés: több vers inkább novellaembrió vagy regénycsíra. Kállay berántja az olvasót a történetbe, de jó lenne tudni a folytatást.

Magvető, 2020, 56 oldal, 1999 Ft

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.