Könyv

Kállay Eszter: Kéz a levegőben

Sorköz

Ha ez a kötet a 90-es években jelenik meg, akkor a címe nyilván Kezeket a magasba! lenne, és nem hosszú sorokba tördelt prózaverseket, hanem formába írt frappáns sanzonokat tartalmazna.

De a szerző született akkor, így ez a kéz nem feltétlenül a Szigeten csápol Faith No More-on (ha még mond valamit ez), hanem segít valakinek, tiltakozik valami ellen, pofont ad és kezet fog, utána a kézfertőtlenítőért nyúlva. Nem túl derűs költészet ez, de irónia azért van benne, sőt valamiféle humor is felvillan, csak nevetni nincs kedve az embernek, amikor a szociálisan érzékeny, idegenségtapasztalattal foglalkozó, patriarchális társadalmat kritizáló, környezettudatos, feminista témájú versek mellett témaként megjelenik a halál vagy akár a pandémia. Kicsit hologramjátékra emlékeztet ez a Kállay-féle humor: „mi történik a halál után / a be nem váltott dm pontokkal, a h&m kuponjaimmal” (felhalmozás). És ha már sziget: a romantikus természetben futóknak Kállay jellemzően azt tanácsolja, „bárcsak ne tennék. inkább néznék meg a legyeket az ablakon, csak egyszer, közelről, hogy tudják, milyen, amikor egy tekintet széttörik”. A szerző jó érzékkel, intelligensen nyúl témáihoz, nem prédikál, nem érzelgős, és legtöbbször tartózkodik a közhelyes megfogalmazástól is (van persze, amikor nem: pl. „ott volt az egész világ a kezedben”). Ami komolyabb kifogásunk lehet, az is inkább csak érzés: több vers inkább novellaembrió vagy regénycsíra. Kállay berántja az olvasót a történetbe, de jó lenne tudni a folytatást.

Magvető, 2020, 56 oldal, 1999 Ft

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.