Könyv

Kállay Eszter: Kéz a levegőben

Sorköz

Ha ez a kötet a 90-es években jelenik meg, akkor a címe nyilván Kezeket a magasba! lenne, és nem hosszú sorokba tördelt prózaverseket, hanem formába írt frappáns sanzonokat tartalmazna.

De a szerző született akkor, így ez a kéz nem feltétlenül a Szigeten csápol Faith No More-on (ha még mond valamit ez), hanem segít valakinek, tiltakozik valami ellen, pofont ad és kezet fog, utána a kézfertőtlenítőért nyúlva. Nem túl derűs költészet ez, de irónia azért van benne, sőt valamiféle humor is felvillan, csak nevetni nincs kedve az embernek, amikor a szociálisan érzékeny, idegenségtapasztalattal foglalkozó, patriarchális társadalmat kritizáló, környezettudatos, feminista témájú versek mellett témaként megjelenik a halál vagy akár a pandémia. Kicsit hologramjátékra emlékeztet ez a Kállay-féle humor: „mi történik a halál után / a be nem váltott dm pontokkal, a h&m kuponjaimmal” (felhalmozás). És ha már sziget: a romantikus természetben futóknak Kállay jellemzően azt tanácsolja, „bárcsak ne tennék. inkább néznék meg a legyeket az ablakon, csak egyszer, közelről, hogy tudják, milyen, amikor egy tekintet széttörik”. A szerző jó érzékkel, intelligensen nyúl témáihoz, nem prédikál, nem érzelgős, és legtöbbször tartózkodik a közhelyes megfogalmazástól is (van persze, amikor nem: pl. „ott volt az egész világ a kezedben”). Ami komolyabb kifogásunk lehet, az is inkább csak érzés: több vers inkább novellaembrió vagy regénycsíra. Kállay berántja az olvasót a történetbe, de jó lenne tudni a folytatást.

Magvető, 2020, 56 oldal, 1999 Ft

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.