A borítón hullámok, vasmacska, strandlabda, mentőöv: a nem túl vaskos könyv rövid novellákat tartalmaz. Ideális strandolvasmány, gondolnánk, ám a könnyűségre, vagy a „régi nyarak” feletti nosztalgiázásra vágyók nem feltétlenül azt kapják, amire vágynak. Tegyük hozzá, szerencsére. Kissnél a kínálat: erőszaktétel, vízihullák, alkoholizmus, saját gyermekét megfojtó anya, válás, teljesítménykényszer, rák, de van történet az öngyilkosságot elkövető homoszexuális Botlik bácsiról is. Kiss Balatonjában szörnyek laknak, és nincs uszonyuk. A testük szagos, verejtékes, váladékos, nyálkás és szeretnek napozni. Taszítók, mint a horogra akadt halak. És felbukkan a történelem is: az egyik novellában visszalépünk az 50-es évekbe, de vannak itt NDK-sok, szovjetekkel seftelő honfitársak, és megjelennek a rendszerváltás utáni sásirtók, partbetonozók is. Persze előkerülnek a retró elmaradhatatlan rekvizítumai is (honeckerpapucs, szivacsos fülhallgatós walkman, szagos, világító radír, Duran Duran), sokszor – nem meglepő módon – egy kislányra emlékező nő szemszögéből. Azért teljesen nem hibátlan a kötet: a Kanálislány, habár így is érdekes, egy regényben talán jobban működne, és néhol kissé túlzottan csattanós mondatokkal zárulnak az írások (pl. a Fagyban vagy a Vitorlák szélben). De mindezt ellensúlyozzák Kiss csodálatosan pontos leírásai. És a Csiga úgy az egyik legjobb kutyás novella, hogy tulajdonképpen nem is biztos, hogy szerepel benne kutya.
Magvető, 2020, 120 oldal, 2999 Ft
