Aztán, ha továbbszörfözünk, arra a cikkre is viszonylag hamar rábukkanhatunk, hogy Ausztrália egyetlen működő atomreaktorában okos emberek, ún. tudósok azzal foglalatoskodnak, hogy egyenesen visszaforgassák. Szerintük ugyanis azért gondoljuk, hogy az idő egy irányba folyik, mert eleddig csak így tudtuk megfigyelni. Ám ha egy területen elég neutrínó van, mint például egy atomreaktorban, akkor az idő múlása megváltozhat.
Hogy az idő mennyire bonyolult dolog, azzal Rakovszky Zsuzsa verseit olvasva is szembesülünk, aki a 70. születésnapja alkalmából jött kiadói felkérésre most nagyjából negyven év versterméséből adott közre válogatást; az 1994-es Hangokon kívül minden kötetéből közöl verset, legtöbbet az újabbakból, azon belül is a Fortepan a legfelülreprezentáltabb. Jóslatok és határidők, Visszaút az időben, Boldog vég – minden az időről szól! Annak múlásáról, a korszakok felbukkanásáról, a pillanat megragadásának lehetetlenségéről és illúziójáról, a remény jövő felé nyúló csápjainak nyújtózásáról, képzelt vagy valódi emlékekről. Rakovszky az idő specialistája. Mindent tud az idő felszíni hullámveréséről, kéreglemezeinek mozgásáról, az időről, amely házakat rombol. Mindent a meddő és sötét idő birtokba vevéséről; az időről, ami egyirányú utca, de egyben kísértetjárta hely is, ahol nem múlik el mégsem semmi.
Nehéz lenne, ha nem lehetetlen olyan költészetet, műalkotást találni, ami teljesen mentes az időtapasztalattól. De mégis, ritka az olyan alkotó, aki ennyire monomániásan, sűrítve akarna csak és kizárólag erről az egy fogalomról beszélni, nagyítóval kell keresni kivételt a kötetben, ilyen például a szocioköltészet felé kalandozó, egyébként remek Triptichon.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
