Markó Anita

Írd meg, hogy birtokodba került egy eddig felfedezetlen Shakespeare-dráma. Írd meg a szenzációs kiadáshoz az előszót, lehetőleg úgy, hogy az regény és emlékirat legyen, de álcázd valóságnak, hitess el mindent, méghozzá úgy, hogy az egészet csalásnak hangsúlyozod. Nem mellékesen írd meg ehhez a hiányzó Shakespeare-drámát is. Ugye, hogy zavaros?

A fordítás mindig értelmezés is - de mi van akkor, ha a fordítandó könyv éppenséggel "Isten szava"? Van-e egyáltalán olyan, hogy "a Biblia"? Születtek-e Máriának Jézuson kívül is gyermekei? A revideált új fordítású Szentírás megjelenése alkalmából kerestük a válaszokat.

Az Oscar-díjas Luc Jacquet a pingvinek után most az esőerdőket, pontosabban a fákat igyekszik a moziba vinni, nemcsak papírpohár formájában. A természetfilm viszont már csak ilyen "elmeséljük, mit látunk a képen" műfaj, és ez attól sem lesz hiperszenzációs narrációs technika, ha a képek esetünkben lélegzetelállítóak. Elég egyértelműen adódik az is, hogy keretnek a mesélés klasszikus típusát adjuk, csak a kandalló, fotel, nagypapi párosítás helyett itt fákon ücsörgő biológus (?), Francis Allé mesél.

A Természetes fény egyszerre történelmi regény, holokauszt-regény, családregény, szociográfia és fikció: valós fotók és dokumentumimitációk során kibontakozó emlékezet. Závada Pált a második világháborús traumák feldolgozásáról és az elbeszélés új lehetőségeiről kérdeztük.

Egy vér-szex-misztikum mesterhármassal dúsított történelmi fikciós sorozatnak kevés jobb témája van, mint a salemi boszorkányperek - ha operát lehet belőle csinálni, sorozatot még inkább. Teljes történetietlenséggel és igénytelenséggel sem vádolhatunk itt senkit, s ez már önmagában kiemeli e művet a hasonszőrű próbálkozások közül.

Szent Charbel a libanoni maronita rend szerzetese volt, a Kelet egyik legnagyobb misztikusa. Hogy mitől volt az, nem nagyon tudjuk meg a filmből, de ha a szentté avatást is kiérdemelte, a mozivászonra rakott életrajzi portré is kijár neki.

Az Ünnepi Könyvhéten öt szerzőt kérdeztünk az alkalomhoz cseppet sem illő komolytalansággal.

Szeretjük elképzelni, hogy azok, akikre az életünket bízzuk (pl. mentősök, tűzoltók, orvosok) kevésbé esendők, mint mi. Komoly drámák és kórházsorozatok szólnak erről, arról viszont ritkábban, hogy mi van, ha az életmentő személyzet is épp olyan őrült és szórakozott, mint bármelyik sitcom szereplője.

Mátyás király budai könyvtára a magyar művelődés egyik csúcsteljesítménye. Már saját korában is Európa legnagyobb gyűjteményeivel vetekedett, a pápa vatikáni könyvtárához volt hasonlítható. Most négy kiemelkedő szépségű kötetet meg is nézhetünk az Országos Széchényi Könyvtárban.

Mi sülhet ki abból, ha az USA legnagyobb fejeseinek a gyerekei egy gimnáziumi osztályba járnak?

Ha kilenc életünk van, mint a macskának, akkor nem öl meg a rák 21 évesen? Talán nem, talán könnyebb kilenc kitalált énnel végigvinni a mellhártyarákot, a kemót és a sugárkezelést, talán könnyebb remélni, hogy a kilencből egy megmarad. Valahogy így néz ki Marc Rothemund drámája, amely önmagában nem lenne megrázó, csupán azzal a háttértörténettel, amit idéz: Sophie Van Der Stap könyvét, amelyet saját betegségéről és küzdelméről írt.