Dokumentumfilm

Volt egyszer egy erdő

Film

Az Oscar-díjas Luc Jacquet a pingvinek után most az esőerdőket, pontosabban a fákat igyekszik a moziba vinni, nemcsak papírpohár formájában. A természetfilm viszont már csak ilyen "elmeséljük, mit látunk a képen" műfaj, és ez attól sem lesz hiperszenzációs narrációs technika, ha a képek esetünkben lélegzetelállítóak. Elég egyértelműen adódik az is, hogy keretnek a mesélés klasszikus típusát adjuk, csak a kandalló, fotel, nagypapi párosítás helyett itt fákon ücsörgő biológus (?), Francis Allé mesél.

Hogy kerül ebbe mégis valami truváj? Úgy, hogy a mese és a magyarázat nem csupán a kommentárban jelenik meg, hanem rajzokon is. Erdei emberünk nemcsak megfigyel, és magának skicceli fel a dolgokat, de mindez megelevenedik a csodálatosan elvégzett operatőri munkában is. A két képvilág keverése, a naturális felvételekbe illesztett, Disney-t megszégyenítő grafikus elemek valami egészen különleges hatást nyújtanak, amit nem vártunk egy klasszikus természetfilmtől. Elkezd az egész tényleg meseként működni, amelyben a cél, hogy meglássuk a fától az erdőt. Néha a narrátori hangban és a párosított zenében azért ott van a pátosz, az elbűvöltség, amely persze teljesen korrekt mesei elem, ám egy idő után a kevéssé fogékonyaknak idegesítő is lehet. A mesélés maga ugyanakkor egy percig sem lesz buta vagy erőltetett, a nyilvánvaló szándékon túl pedig szerencsére nincs benne didaktikusan vad természetvédő attitűd. A cél mindezen túl természetesen az, hogy addig meséljünk az esőerdőről, amíg az még nem csupán mese.

Az ADS Service bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.