Bőven használtak forrásokat, és a boszorkányságot is igyekeztek puritán szemmel elképzelni. Kár, hogy hozzáadtak még egy halom kínos klisét is, amelyeket persze meg lehetne bocsátani, hiszen erős és koncepciózus, a saját zsánerén belül teljesen jól eltalált képi világot kapunk, és jó zenével. Témaérzékenységből tehát abszolút ötös, a Salem mégis elvérzik, két dolgon. Az egyik az alapkoncepció, miszerint ez nem csupán történelmi dráma lesz, hanem már az első kockáktól horror is, ahelyett például, hogy ennek az egész boszorkányőrületnek a tömegpszichózisban és a hisztériában rejlő okait keresse, finoman felcsigázva az érdeklődést. De nem, az első öt percben szövetséget kell kötni az ördöggel, kántálni és békákat tuszkolni emberek szájába, lógó hajú gonosz banyákat küldeni a gyerekekre. De még ezt is elnéznénk, tényleg, de megtalálnak valami olyan színészi játékkal, amitől még az oly sokat emlegetett patás ördög is elkezdené hasogatni a kulisszákat dühében. A főhősnek nyilvánított vad és koszos rebellis azon túl, hogy önmagában is egy hatalmas közhely, képtelen két arckifejezésnél többet használni, a "jajdemérges vagyok" és "jajdeálszentek vagytok" skálán táncolva. Erre pedig sajnos csak a "jajdekikapcsolom a tévét" lehet a válasz.
