Az Edie Sedgwick-szerű szemtelen kisfiús szőke kisujjból megtervez egy zseniális BIOS-t. Az önértékelésekkel küzdő, alkoholizmusba csúszott informatikus megépíti a gépet. A tékozló fiú pedig messianisztikus marketinggel maga is elhiszi, hogy ez lehet a számítástechnika diadala. Mindeközben az IBM kéköltönyösei igyekeznek elnyelni minden konkurensnek tekinthető fejlesztő céget. A Halt and Catch Fire a 80-as évek informatikatörténete kezdőknek és haladóknak. A cél dráma, izgalom és feszültség bináris számrendszerben. A kérdés az csupán, hogy mindez lehetséges-e; főként akkor, ha az embernek fogalma sincs arról, hogyan működik az élettársként is funkcionáló PC-je. Pedig a karakterek jól eltaláltak, van bennük potenciál, bár jól sejthetően a titkaik és személyiségük furcsaságai mind-mind közhelyes múltbéli családi cécókban gyökereznek. Nem próbálnak megtanítani minket a programozás alapjaira, ami egyfelől kedves bizalom, másfelől viszont nem segíti a befogadást. Az ördög tudja ugyanis, hogy mit kell ennek a geek-szupercsapatnak kitalálnia, hogy megváltsák a számítástechnika világát. Nyilván iszonyú feszültségteli, ha emberek 4-4 számból álló kódsorokat vésnek izzadságcseppek közepette egy nagy fehér táblára, vagy a garázsban áramköröket szétkapkodva próbálják megfejteni az IBM szupertitkos kódsorait. Megfelelő szaktudás hiányában csak remélni tudom, hogy ez tényleg izgalmas. Ha az, akkor lehet dicsérni a 80-as évek atmoszféráját, a színészi játékot és főleg a zeneválasztást.
