Tévétorrent

Halt and Catch Fire

Tévétorrent

Az Edie Sedgwick-szerű szemtelen kisfiús szőke kisujjból megtervez egy zseniális BIOS-t. Az önértékelésekkel küzdő, alkoholizmusba csúszott informatikus megépíti a gépet. A tékozló fiú pedig messianisztikus marketinggel maga is elhiszi, hogy ez lehet a számítástechnika diadala. Mindeközben az IBM kéköltönyösei igyekeznek elnyelni minden konkurensnek tekinthető fejlesztő céget. A Halt and Catch Fire a 80-as évek informatikatörténete kezdőknek és haladóknak. A cél dráma, izgalom és feszültség bináris számrendszerben. A kérdés az csupán, hogy mindez lehetséges-e; főként akkor, ha az embernek fogalma sincs arról, hogyan működik az élettársként is funkcionáló PC-je. Pedig a karakterek jól eltaláltak, van bennük potenciál, bár jól sejthetően a titkaik és személyiségük furcsaságai mind-mind közhelyes múltbéli családi cécókban gyökereznek. Nem próbálnak megtanítani minket a programozás alapjaira, ami egyfelől kedves bizalom, másfelől viszont nem segíti a befogadást. Az ördög tudja ugyanis, hogy mit kell ennek a geek-szupercsapatnak kitalálnia, hogy megváltsák a számítástechnika világát. Nyilván iszonyú feszültségteli, ha emberek 4-4 számból álló kódsorokat vésnek izzadságcseppek közepette egy nagy fehér táblára, vagy a garázsban áramköröket szétkapkodva próbálják megfejteni az IBM szupertitkos kódsorait. Megfelelő szaktudás hiányában csak remélni tudom, hogy ez tényleg izgalmas. Ha az, akkor lehet dicsérni a 80-as évek atmoszféráját, a színészi játékot és főleg a zeneválasztást.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.