"Eredetileg az volt az ötletünk, hogy a Törökország díszvendégségével rendezett könyvfesztivál alkalmából a közönség is láthassa a Topkapi szerájból visszakapott kódexeinket - mondja Zsupán Edina, a kiállítás kurátora. - Nem számítottunk ekkora figyelemre, a megnyitón rengetegen voltak a követségről is, állami képviselők is érdeklődnek, és a csoportok már előre megteltek. Pár nappal valószínűleg meg is hosszabbítjuk a kiállítást" - teszi hozzá. "Délelőtt három diákcsoport jött egyszerre, de egyszerre csak harmincöten lehetnek a teremben, úgyhogy az egyik csoportot szépen leültettük itt kint" - mesélik a biztonsági őrök, akik örülnek a nagy látogatottságnak.
A négy tárlóban négy kódex és egy Ulászló uralkodása alatt készült miniatúrás tekercs látható, amely a török szultánokat ábrázolja. Szellős és elegáns, ráadásul lapozgathatjuk is a kódexek fakszimile kiadásait. A mellékteremben a könyvtár török anyagának különlegességeiből láthatunk néhány darabot, izgalmas a különbségeket vagy éppen a keleti kötés motívumainak átvételét látni ezeken a kéziratokon. Természetesen a hangsúly a négy corvinán van, amelyek 1869-ben kerültek vissza Isztambulból. A könyveket 1526 és 1541 körül a törökök hadizsákmányként hurcolták el, egy részük a Topkapi szerájba került. Ezek közül Abdul Aziz szultán ajándékozta ezt a négyet Ferenc Józsefnek a Szuezi-csatorna megnyitásakor, diplomáciai gesztusként. Az ajándékozás nemcsak a két birodalom közti kapcsolat javítását jelentette, hanem így végre kutathatóvá vált a magyar tudósok számára a szeráj kódexanyaga. A tárlókban levő majd 15 kilós kötetek mindegyike más miatt elképesztő érték. Már a témájuk is jól mutatja azt a nagyon vegyes és színvonalas képet, amely Mátyás király tudományos ismeretanyagát jellemezte. Egy Trapezuntius- (Buda, 1480), egy Plautus- (Firenze, 1459 előtt), egy Szent Ágoston- (Nápoly, 1475-1480) és egy Polybios- (Firenze, 1450-70) kötetet láthatunk, azaz klasszikus retorika, drámák, egyházi-skolasztikus műveltség és latinra fordított görög történetírói munkák is vannak köztük. A szakértők szerint nagyon fontos, hogy görög nyelvű kódexek is voltak az állományban, ez akkoriban komoly rangot jelentett. De a kortárs művek sem hiányoztak.
Királyi vér helyett könyvek
Mátyás könyvtárépítése nem volt véletlen, a hatalmi legitimáció eszközének szánta. Uralkodói szerepe ugyanis korántsem volt egyértelmű, vérségi, öröklési alapon semmi köze nem volt a trónhoz. "A végeredmény, amit látni lehetett 1490 körül, egy nagy, reprezentatív könyvtár, tele a leggazdagabbak által rendelt díszkódexekkel - mondja Mikó Árpád művészettörténész, reneszánszkutató. - Amit Mátyás létrehozott, versenyképes volt Európa legműveltebb könyvtáraival, külsőleg és tartalmilag is. Talán csak a pápa vatikáni, a Mediciek firenzei könyvtára és a Nápolyban lévő gyűjtemény volt összemérhető vele, ezek nagyjából ugyanolyan jelentékenyek voltak. Mátyás kora az egyik utolsó pillanat a magyar művészetben, amikor Európa szintjén vagyunk, sőt meg is előzzük. Ekkor még nem sokan dolgoztattak például Filippino Lippivel és Andrea del Verrocchióval az Alpokon túl, tehát jó 'súgói' voltak Mátyásnak a legműveltebb humanisták közül."
A Bibliotheca Corviniana jelentősége megkérdőjelezhetetlen, de az már sokkal nehezebben megválaszolható, hogy pontosan hány könyv tartozik bele, és mik is azok a corvinák. Mikó Árpád szerint egyszerűbb a dolog, ha a könyv eleve Budáról származik, a királyi címer megtalálható benne, rajta, vagy a kötés típusa, a díszítés jellegzetességei megvannak. "Nehezebben állapíthatjuk meg, mit jelentett Budán a könyvtár, hány könyvtár volt, a szerkönyveket vagy Beatrix királyné könyvtárát is bele kell-e számolnunk. Ráadásul van olyan kódex, amelyről tudjuk, hogy Firenzéből megrendelte Mátyás, de 1490-ben meghalt, és nem fizette ki senki. Ezek ott ragadtak. Mindig meghatottan beszélünk arról, hogy mekkora volt a Bibliotheca, de amikor elkezdjük szálazni, amikor definiálni kellene, akkor kicsúszik az ember kezei közül" - mondja Mikó. Általában 2000-2500 kötetről beszélünk, ám 1490-ben épp azon a ponton szakad meg a fejlődés Mátyás halála miatt, amikor özönlöttek volna a könyvek Budára.
A kódexek esetében a kötések és a miniatúrák (a kódexekbe festett díszítések) képviselik a legkiemelkedőbb értéket. A kiállított kódexek textilborításúak: lila vagy vörös bársony fedi a fatáblákat, amelyeket aranyozott ezüstcsatok vagy rézcsatok fognak össze. Ezek ritkán maradtak fent, a csatokat ugyanis a portyázó, fosztogató katonák sokszor letépték, s így a kötés is megsemmisült. A Szt. Ágoston-kézirat pompásan fennmaradt. Két eredeti csatja is megvan, amelyeken két delfin által közrefogva Mátyás zománcozott címere látható. A bársonykötés hiányait harminc-negyven éve pótolták, a különbség szemmel látható. A restauráláshoz használt textil borzasztó állapotban van, az ötszáz éves eredeti viszont még mindig gyönyörű és fényes, egészen elképesztő a minősége. Bőrkötéses kódex a szerájtól visszakapott anyagban nem volt, ám ezek szintén jellegzetességei a Mátyás-kódexeknek. "Sötétbarna, vörösesbarna (és egy sötétzöld) bőrkötést ismerünk, a kötéstáblákat aranyozták, középre odaütötték Mátyás címerét - mondja Mikó Árpád. - Nem tudjuk, hogy ki volt a könyvkötő, honnan jött és hova tűnt Mátyás halála után. Munkája eredményét azonban világosan látjuk. Az Ulászló köttette kódexek tábláit már egy másik bélyegzőkészlettel csinálták, próbálták utánozni az előképet, de nem sikerült." A másik ismertetőjel, amelyet látva gyanítható, hogy corvinával van dolgunk, az arannyal díszített metszés. A könyvlapok széléből álló oldalfelületet nemcsak arannyal, hanem különféle festett indás, virágos mintával díszítették. A hosszanti oldalra pedig a címet is ráfestették. Ha jól figyelünk, a kiállított könyveken is láthatjuk ezeket.
A budai könyvműhely fontos része volt az a miniátorcsoport, amelynek díszítményeit világszerte művészettörténészek kutatják. Csodálatos munkát végeztek, gyönyörködhetünk a teljes mértékben Budán készült Trapezuntius-kódexben. Ebben található egyébként az ezerforintoson látható "C" iniciálé eredetije is, nem kérdés, hogy így azért jobban mutat. A díszítést Franciscus de Castello (Francesco de Castello), észak-itáliai miniátor vagy munkatársa készítette, nevét egy hasonlóan díszített breviáriumból tudjuk, amelyet reneszánsz szokás szerint már szignált. "Egészen más ez, mint a visszafogottabb, világosabb színeket használó fehér indafonatos firenzei díszítés, amely a másik három kódexben látható. Gazdag mintázat, rengeteg arany, tarka színek, élénk mélykékek, amelyekhez a kor legkiválóbb minőségű festékeit használták" - meséli Zsupán Edina.
A corvinák többsége nem ilyen, egyszerűbb, kisebb, de tartalmát tekintve nem jelentéktelenebb. Hiszen még díszítetlen formában is vagyonokba kerültek, egykönyvnyi pergamenhez egy teljes nyájat "fel kellett használni". A munkafolyamat a kézzel történő másolástól a kifestésen keresztül a díszkötés elkészítéséig évekig tartott.
"Annyit érhetett, mint ma egy luxusautó vagy inkább luxuslakás - mondja Zsupán. - A mai értékük nehezen meghatározható. Mindegyik másért különleges: a kötés, a miniatúrák vagy éppen a margójegyzetek miatt - a Plautusba maga Vitéz János írt bele. Ha egy kiállításra kölcsönadjuk, akkor ott eurómilliós nagyságrendű biztosításokról beszélünk." Ehhez mérten persze a könyvekkel való bánásmód sem mindennapi. A pergameneket egyenletes hőmérsékleten, körülbelül 18-22 fokon szabad tárolni. A fény és a nyitott állapot nagy veszélyt jelent, halványodik a tinta, megtörhet a gerinc, ezért is lehet csak nagyon rövid időre kiállítani őket. A kincseket egyébként a hegy gyomrában őrzik, az OSZK alatti 12 emelet mélységben levő raktárak legalján, tűzálló páncélszekrényekben, egyenletes hőmérsékletű és páratartalmú körülmények közt pihennek a corvinák, a nyelvemlékkódexek, a legféltettebb nemzeti örökségek.
"Szerencse, hogy ellopták"
Nagy fejlődés ez ahhoz képest, hogy 1802-ben, az OSZK alapításakor nemhogy itt, de az egész országban alig akadt egy-két corvina. Mátyás könyvtárát ugyanis nagyon hamar széthordták. A törökök 1526-ban feldúlták Budát is, és ami ekkor nem pusztult el vagy vitték el zsákmányként, az 1541-ben, a budai vár megszállásakor biztosan eltűnt. Szerencsére Mohács előtt még a humanisták vagy megkapták Ulászlótól, vagy ellopdosták az értékesebb köteteket. Azért szerencsére, mert így ezek fennmaradhattak, ha nem is kerültek vissza Magyarországra. Összesen 216 létezéséről tudunk, harmincöt van az OSZK-ban, tizennégy az Egyetemi Könyvtárban, egy az Akadémiai Könyvtárban, egy Győrben, egy Esztergomban. A többi szétszórva: nagy itáliai gyűjteményekben (Firenze, Modena, Velence), a Vatikánban, Párizsban, Bécsben, Wolfenbüttelben, Londonban és még sorolhatnánk. Az egyik nagyon fontos kódex a lengyelországi Torunban van, ebben található a humanista Naldo Naldi által írt, Mátyás könyvtárát dicsőítő vers, amely jól mutatja a korabeli marketinget és imázsépítést, amelyre Mátyás törekedett. Arról, hogy bővülhet-e még ez a szám, Mikó szkeptikusan nyilatkozott: "A nagyon díszes darabok elég feltűnőek, már előkerültek volna. Nemrégiben egy firenzei kutató talált a nem elkészült kódexek közül több példányt, amely Mátyás megrendelése volt. Ha találnak még corvinákat, azokat szerintem filológiai módszerekkel, a szöveg bejegyzéseiből lehet azonosítani" - mondja.
A visszakerült kódexeknek nagyon kalandos története van. Zsupán elmondta, hogy Verancsics Antal (1504-1573; humanista, esztergomi érsek) II. Ferdinánd követeként 1557-ben jutott hozzá egy corvinához Isztambulban, amelyet aztán magával vitt Bécsbe. Ez a kódex később a bécsi császári könyvtárba került. Mikó a Mussolini-féle ajándékozásról beszél: 1847-ben bírták rá az aktuális modenai herceget, hogy két kódexet a sokból visszakapjunk, ezek azonban elakadtak Bécsben, 1848 után természetesen eszük ágában sem volt odaadni. Amikor mégis visszakerültek, Trianon után az olaszok megint elvitték őket. De aztán megszerettek minket, és ünnepélyesen megint nekünk ajándékozták a két kódexet. Természetesen nem hiába ragaszkodik a kódexekhez mindenki: "A bőrkötések külön típust alkotnak; kutatják a korszak miniatúraművészetének a korpuszát - mindenhol az élvonalban vannak, a jobb könyvtárakban a best of könyvek közé tartoznak" - összegzi Mikó. A kutatások az OSZK-ban is folyamatosan zajlanak. 2000-ben indult egy digitalizálási projekt is, amelynek eredményeként a Széchényi Könyvtárban őrzött kódexek és az Akadémiai Könyvtár corvinája online elérhető és lapozható (www.corvina.oszk.hu). "A projekt jelenleg megújulás előtt áll - mondja Zsupán Edina -, reményeink szerint a közeljövőben már nem csupán a hazai corvinák, a külföldi könyvtárakban találhatók közül is jó néhány szerepelni fog a honlapon. Mindenesetre hatalmas digitalizált anyag áll most is a rendelkezésünkre, amelyet fel tudunk használni."
A digitalizálás azért is fontos a kutatások szempontjából, mert csak így, virtuálisan egyesíthető Mátyás hagyatéka. Mindez persze nem adja vissza azt az élményt, amit az eredetik megtekintése ad; az, hogy ezeket láthatjuk, kivételes alkalom.
A kiállítás május 10-ig látogatható
