Ez a lényege a Sirensnek, amely tulajdonképpen a hosszabb részekből, komolyabb drámából és fekete humorból összetevődő 2011-es angol eredeti amerikanizált változata. Három lökött pasi és egy mentőautó kalandjai, egészen frappánsan megoldva. A sitcom műfaji kereteit nem feszíti szét a rendező, a lényeg itt is a figurákban rejlik és a pörgős párbeszédekben. Egyikben sem kell csalódnunk, sőt, a félve várt altesti humor helyett kifejezetten élvezhető vicceskedést kapunk. A háromfős csapat egyike persze párkapcsolati problémákkal küzdő okostojás, ő tűnik talán a leggyengébbnek, pedig mintha neki kellene a középpontban állnia. Társai sokkal erősebbek: a homoszexuális néger bajtárs, aki önmagában a humor forrása, ám a komédiák olcsó melegkliséi nélkül (a kevésbé olcsó kliséket használja). A sorozat indítópontja pedig természetesen a huszonéves fiatal "új fiú" érkezése, aki kötelezően naiv és szerencsétlen. Potenciál van a női szereplőkben is, már ami a poénkodást illeti. Habkönnyű dolog lett ez, a kórházsorozatok fonákja, de tulajdonképpen jó ritmusú, szórakoztató. Minden mese belefér a 21 perces keretbe - a Sirens nem lesz sokkal több annál, amit vártunk; az eredeti angolnál pláne nem. De nem vérzik el. Ez pedig a mentősöknél végül is elégséges.
