Isten szava elérhető online, letölthető e-book vagy mobilapplikáció formájában. A Magyar Bibliatársulat Alapítvány idén kiadta új, revideált protestáns bibliafordítását. A Biblia évében, 2008-ban elindult munka most ért el a befejezéshez. Miért és mit kell javítani egy esetenként isteni ihletésűnek tartott szövegen, fordításon? Ez csak a legutolsó a kérdések sorában, hiszen elsőre az sem egyértelmű, egyáltalán hányféle fordítás van, miért van külön katolikus, protestáns, ortodox, héber stb. Biblia. Meghatározhatunk-e egyáltalán egy szent szöveget, vagy csupán szövegváltozatokról és változó kánonokról beszélhetünk? A különböző felekezetek dogmatikus különbségei vajon a fordítás mikéntjében rejlenek? A bábeli nyelvzavar nagyobb problémát jelenthet, mint gondoljuk, hiszen olyan szövegről van szó, amelyet csak kevesen kezelnek tisztán tudományos és irodalmi értelemben vett textusként.
A filológus maga az ördög?
Mi is a probléma az alapszövegekkel? Indítsunk József Attila "Karóval jöttél, nem virággal, / feleseltél a másvilággal" kezdetű versével. Ismerjük, ugye, benne van a tankönyvekben is, mégpedig így, karóval. Mármost a gond az, hogy a nyomdai kefelevonaton, amelyet József Attila feltehetően utoljára látott (s épp ezért ultima manusként kellene tekintenünk), a kezdet "Kóróval jöttél, nem virággal". Vajon József Attila ezt átjavította, vagy a szedő szedte rosszul, és a vers általunk kanonizált formája igazából József Attila és a nyomdász koprodukciója? Érezzük, hogy nem egészen mindegy ez, pedig József Attila nem világvallások kulcsfigurája, és a szövegváltozatok sem több ezer éve, hanem csupán 1937-ben készültek. Mégsem tudunk "legjobb szöveget" választani; a hálózati kritikai kiadás elvei azt javasolnák, hogy egy véletlengenerátorral működtetett szöveget adjunk az olvasónak, kikerülve a döntéskényszert. Hogy mi lenne a Bibliával, ha egy véletlengenerátorral készített kritikai kiadást adnánk közre, azt csak az ördög tudja. Pedig szigorú értelemben véve a Biblia éppúgy szöveg, mint József Attiláé - csakhogy a probléma az egyház számára sokkal élesebb, ha nem a karó/kóró, hanem a Szentlélek/szent szellem vitát kell eldönteni.
A Biblia szövegeinek kutatásával a szentírástudomány foglalkozik, a szövegegyütteshez való hozzáállást pedig már jól mutatja a tudományág különállása is, amely nem tagozódik be a filológia és textológia munkálatai közé. A szöveg vizsgálata természetéből adódóan nem tud leválni a teológiáról, és arról sem, hogy a vizsgálat mindig felekezeti szemszögből történjen. Mondhatnánk azt is, hogy egy-egy szövegváltozat az adott értelmezés szerint elfogult, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy bele- vagy félremagyarázás volna. Vannak releváns értelmezések és releváns szövegváltozatok, tehát mindenképpen Bibliákról beszélünk. Csakhogy ezek közül mindenki a hitének megfelelőt fogadja el kritikailag helyes változatként. Nemcsak a nyelvhasználati, fordításbeli viták (már ott gond van, hogy keresztény vagy keresztyén) választják el ezeket, hanem a bibliákba válogatott könyvek száma (a protestánsoknál kevesebb, mint a katolikusoknál). Sőt, a forrásként használt alapszöveg is különbözik.
Hetvenkét bölcsész
A biblia (azaz könyvek, könyvtekercsek) elnevezés, amelyet a 2. században kezdtek el az Istentől eredeztetett szövegekre használni, jól jelzi az alapvető többes számot, amely a Szentírást jellemzi. Ahogyan szerencsés találat a Könyvek Könyve elnevezés is, hiszen magyar fordításban ez - hála a jó öreg figura etymologicának - a "legszentebb (legfontosabb) könyv" és a "könyveket tartalmazó könyv" jelentést is magában hordozza. A legkülönbözőbb műfajú, stílusú és korú irodalmi szövegeket tartalmazó művekről beszélünk tehát. Az "szövetség és az Újszövetség szétbontása az első elválási pont a szövegegyüttesre épülő vallások tekintetében.
Az "szövetség a Kr. e. 10-7. században keletkezhetett; héber nyelven íródott, néhány rész arámi dialektusban. "Ez a kétnyelvűség a fordítás szempontjából nem lényeges, mert az arámi a héberhez nagyon hasonló, szinte nyelvváltozatnak tekinthető" - mondja Pecsuk Ottó, a Magyar Bibliatársulat főtitkára, a most megjelenő revideált kiadás egyik készítője. A héber Biblia, a Tanakh ezt a héberül is megírt "szövetséget tekinti a zsidóság szent iratának. Az "szövetségnek is két kanonizált változata van: a zsidók és a protestánsok csak 39 könyvet kezelnek idetartozóként, azokat, amelyeknek ismerjük a héber alapját. A katolikus és ortodox "testamentum 45-46 könyvet tartalmaz, benne vannak az úgynevezett deuterokanonikus, azaz másodkanonizált könyvek is, amelyek a 4. századi kanonizáció során kerültek a keresztény iratok közé. Ezek a könyvek (Makkabeusok I-II. könyve, Tóbiás könyve, Judit könyve, a Bölcsesség könyve, Sirák fiának könyve, Báruk könyve, Jeremiás könyve és Jeremiás siralmainak könyve) viszont szerepelnek az "szövetség nem héber, hanem görög forrásszövegében, a Septuagintában, ez indokolja a katolikusok és ortodoxok számára a kánonba sorolást. A Septuaginta a hébert ógörögre váltó első fordításnak tekinthető. Elnevezését a hetvenkét zsidó bölcsről kapta, akik a legenda szerint a fordítást készítették, Kr. e. 300 körül Alexandriában, II. Ptolemaiosz parancsára. A félrefordítás elkerülése miatt a hetvenkét fordító külön-külön, elzárva, egymásról nem tudva dolgozott, mégis ugyanazt a kész szöveget adták Ptolemaiosznak. Ezzel bizonyítottnak látták, hogy a munkálatokra Isten is rábólintott. Sokáig a hébert már csak a liturgiában használó zsidók ezt a szövegváltozatot használták, ám a kereszténység elterjedésével visszatértek ahhoz a korpuszhoz, amely a Septuaginta "betoldásait" nem ismerte el isteniként. A katolikus fordítások jó része viszont a Septuagintát használta "szövetségként, így vált el egymástól a két szöveghagyomány.
Az Újszövetség a zsidó valláshoz már eleve nem tartozik hozzá, a keresztények viszont ezt tekintik a fő iratnak, ennek előtörténeteként kezelik az "szövetséget magát. 27 könyvből áll. "A keresztény vallás szerint a szóbeli tanítás, a hit megelőzte az Újszövetséget mint írásművet. Keletkezésekor (harminc-negyven évvel Jézus halála után) az Újszövetség csak szóban hangzott el. Amikor viszont már nincs személyes emlékező, le kell írni, amit sokszor hallottak a tanítványok. Ez magában foglal egy nyelvi fordulatot is, ez a kereszténységben nagyon fontos különbség a zsidósághoz és a muszlim világhoz képest. Az Újszövetség ugyanis eleve nem azon a nyelven íródik le, ahogy elhangzik. Már fordítás. Jézus beszélt arámul, imádkozott héberül, és megszülettek az evangéliumok ógörögül" - magyarázza Tarjányi Béla szentíráskutató, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat ügyvezető elnöke.
Az Újszövetség keletkezésével párhuzamosan latin nyelvű fordítások és lejegyzések is születtek, ezek együttesét Vetus Latina néven ismerjük. A latin nyelv elsődlegessé válásával a teljes Biblia latin fordítása is megszületett: Kr. u. az 5. században Szent Jeromos alkotta meg a Vulgatát, I. Damasus római püspök (366-384) rendeletére. Az ószövetségi könyveket a Septuaginta és a héber összevetésével készítette, így megteremtve azt a "hiteles" Bibliát, amely a 12-13. századra a legelterjedtebb szövegvariáns lett, míg végül a római katolikus egyház az 1546. évi tridenti zsinaton hivatalos Biblia-szöveggé nevezte ki.
Eszkimó bárányok
A szent szövegek fordításával kapcsolatos legnagyobb probléma persze az, hogy egyáltalán hozzányúlhatok-e a szöveghez; lefordíthatok-e valamit, amit az Isten sugalmazott, hiszen a fordítás sosem adhatja vissza az eredeti tökéletes jelentéstartalmát. Ráadásul a Biblia mint virtuális szövegkorpusz óriási utat járt be: nemcsak nyelvek, kultúrák, de korok között is szükséges a fordítás. Mit ért például egy eszkimó abból, hogy Isten báránya? A zsidó vallásban alapelv, hogy a Tóra minden szava és minden betűje fontos, mert még a betűk formája is az isteni prófécia manifesztációja. Éppen ezért maga a tóramásolás is komoly téttel zajlott, külön hivatásnak számított, nemhogy a fordítás. A szertartások során felolvasott héber szöveget azonban már a korai időkben is kevesen értették, ezért mondatonként arámul magyarázták, persze csak szóban. Ezt a szövegmagyarázatot (amely inkább tolmácsolás, mint fordítás) írták le a Talmudban. Azt, hogy magát a Bibliát le szabad-e fordítani, a Septuaginta 72 bölcsének azonos fordításai igazolták számukra. A legkorábbi népnyelvű fordítások szír, kopt, örmény nyelven készültek, illetve Wulfila püspök gót nyelvű teljes Bibliájáról is tudunk, amely a 300-as évek közepén íródott. A 14. században angol és német kiadások bukkantak fel. Igazi lendületet a könyvnyomtatás és a reformáció adott a népnyelvű fordítások elterjedéséhez. "Ez alapvető fordulatot jelentett, kétfelé vált a keresztények szöveghez való álláspontja: egyik oldalon csak a Biblia maradt, a sola Scriptura elve, azaz hogy mindent arra építünk. Ez gyökeres különbség, mert a katolikusoknál a Biblia nem egyedüli forrása a dogmatikának, hanem hozzátartozik a hagyományos, szóbeli tanítás is" - magyarázza Tarjányi.
A magyar középkori kódexanyag jó része elpusztult, az első teljes Biblia-fordításunk a 15. század elején keletkezett huszita biblia, amely a Müncheni, a Bécsi és az Apor-kódexben maradt fenn. Valószínűsíthető szerzői Pécsi Tamás és Újlaki Bálint huszita papok, érdekessége, hogy cseh mellékjeles írásrendszert használ; a Szentlélek pedig archaikus módon "szent szelletként" említődik. Különböző részletek, az "- és az Újszövetség fordításai többször is megjelentek, például Komjáthy Benedektől vagy Pesti Gábortól. Az első nyomtatott kiadás 1541-ben Sylvester János Újszövetség-fordítása. A teljes, mai napig alapszövegnek számító protestáns fordítás a vizsolyi Biblia, azaz Károli Gáspár 1590-ben befejezett munkája, amelyből másfél év alatt 800 példányt nyomtattak - ő az "szövetséget a héber, az Újszövetséget a görög eredetiből fordította. A katolikus kiadás 1626-ban készült el Káldi György munkájaként, ám elterjedtségében sokáig meg sem közelítette a protestáns fordítást, hiszen a katolikus nézet nem szívelte, hogy papi értelmezés nélkül adják az átlagolvasó kezébe a Szentírást. Ráadásul egészen az 1962-es második vatikáni zsinatig a latin és magyar nyelvű igehirdetés, kétnyelvű liturgia volt kötelező. Mintegy háromszáz évig ez a két fordítás volt a magyar keresztény hitélet alapja. A Biblia revideálása, újrafordítása, korszerűsítése a 19. században lépett fel igényként.
Protestánsok és katolikusok
"A Biblia kutatásában folyamatosan vannak újrafelfedezések, szövegét egyre jobban értjük - mondja Pecsuk. - Húsz-harminc évente érdemes újravizsgálni. A másik ok, hogy nemzedékenként jelentős változások történhetnek egy élő nyelvben. Nekünk pedig nem egy archaikus szövegre van szükségünk, hanem olyan fordításra, amely érthető mai nyelven." Az újrafordítások és revideálások minden felekezetnél az érthetőség jegyében zajlanak, a cél az olvasóközönség elérése. A fordítói elvek azonban eltérnek. "A protestánsoknál hangsúlyozottan nagy szerepet kap, hogy az eredeti szövegekből kötelező fordítani; sokkal nagyobb fordítói apparátussal rendelkeznek, mint a katolikusok, mert náluk alapvető és döntő fontosságú, hogy pontos legyen a fordítás. A katolikusoknál nincs akkora súlya a precizitásnak" - magyarázza Tarjányi. "A keresztyén egyház abban hisz, hogy a Biblia fordítása, amit megfelelő ellenőrzéssel, figyelemmel és az egyház jóváhagyásával végeznek el, ugyanolyan sugalmazott szöveg, mint az eredeti. Reményünk szerint ez a sugalmazottság megmarad egy fordítás esetén, különben az egész egyháztörténet bajban lenne. Hogy ez a sugalmazottság pontosan hol van a szövegben, arról viszont nincs konszenzus az egyházon belül. Az én meggyőződésem szerint ez a szöveg jelentésében, értelmében van, nem a szavak vagy a betűk szintjén. Éppen ezért a mai Biblia-fordítás a nagyobb nyelvi egységek szintjén zajlik" - mondja Pecsuk. A fordítás során le kell szögezni, mi az alapszöveg, ki a célközönség, és mik a fordítás elvei. A 2014-es revideált, új fordítású Biblia (RÚF) alapja a protestáns egyházakban elfogadott 1975-ös fordítás, illetve ennek 1990-es revíziója. Ezeknek az alapja pedig az "szövetség héber kritikai kiadása, illetve az Újszövetség görög kiadása. A revízió lényege, ahogy Pecsuk mondja, az eredeti héber-arám és ógörög szöveg, illetve a meglevő fordítás összefésülése. "Nem új fordítás, mert ahol a régi fordítás megfelel az eredetinek és nyelvileg is érthető, ott nem változtatunk" - mondja. A fordítás alapszövegként szolgálna a liturgián való használathoz, a tudományos munkához és a hitoktatáshoz, otthoni olvasáshoz is. A fordítás fő elve, hogy szakít a formális megfeleltetésből adódó hagyományokkal - a dinamikus ekvivalencia elve szerint nem szavakat, hanem a kifejezéseket és ezek jelentését fordítják; az adott képet a magyarban használt képre cserélik, még ha az szó szerint nem is egyezik. A fordítói bizottság másik fontos irányvonala az, hogy figyelembe veszik az olvasók által beküldött észrevételeket, legyen szó nyomdahibáról vagy nehezen érthető szöveghelyről. "Három évig gyűjtöttük az észrevételeket. Az érdemi munka 2009. január 1-jétől indult, 2012-ben zárult le. Valamikor 6-8 évig is eltart, ez feszített munka volt. Általában egy szövegváltoztatási javaslatnak van néhány felelőse, illetve egy kontrollcsoport. A két bizottság kommunikációjában alakul ki a végleges szöveg. Az a cél, hogy a javasolt változtatás nagyon indokolt legyen. A nehezen eldönthető kérdésekben egy 20-22 fős központi bizottság dönt, ha nincs konszenzus, akkor a régi fordítás marad" - mesél Pecsuk a munkafolyamatról.
Az új kiadásban az exegétikai, szövegértelmezői változtatás kevés, inkább stilisztikai, nyelvhelyességi javítások történtek. "A Biblia fordításának megújítása nem magától értetődő mindenki számára. Nem titok, hogy vannak olyanok a református közösségben is, akik nem lelkesednek azért, hogy magyar anyanyelvünk változását követve a Szentírás szövege is módosulhat. A Magyarországi Református Egyházban az ennek megállapítására hivatott zsinat döntése értelmében nemcsak a mostani, a RÚF a hivatalos Biblia-szöveg, hanem a Károli-fordítás 1908-as revideált változata is. Máig sokan ebből tanulmányozzák a Szentírást" - teszi hozzá Csepregi Botond, a reformatus.hu főszerkesztője.
A második vatikáni zsinattal kezdődően elindult egyfajta ökumenizáló törekvés, ez kihatott a katolikus Biblia-fordításokra is. Így a Vulgata kizárólagossága helyett az "szövetségből is héberből fordítják azt, ami héberül is megvan; az "szövetség fennmaradó részét, amelyet a protestánsok nem vettek át, a Septuagintából; az Újszövetséget pedig ugyanúgy a görög szövegből. (Illetve ezek kritikai kiadásaiból.) Tulajdonképpen így ez az alapszöveg a héber kritikai kiadás alapján javított Neovulgata, amely 10-13 szentírási verssel kevesebbet tartalmaz, mint a Jeromos-féle latin szöveg. "A kommunizmus alatt a katolikus Biblia-kiadás szinte teljesen ellehetetlenült - mondja Tarjányi. - Az 50-es évekig tehát csak az ötkötetes Káldi-fordítás volt. Az emigrált magyaroknak készült Békés-Dalos Újszövetség ekkor jelent meg, és egyesével-kettesével jött be az országba. A 70-es években a Szent István Társulatnál elkészítettük a teljes modern fordítást, mindössze 30ezer példányt lehetett kiadni a papírkontingens miatt." A rendszerváltás után a katolikusoknál ennek revideált kiadásai és a Békés-Dalos-fordítás használatos, illetve a Szent Jeromos Bibliatársulat kisméretű, könnyebb használhatóság és népszerűsítés céljából kiadott munkája. Utóbbi a Káldi-féle hagyományos szöveget fordítja újra a Neovulgata szerint. "Szerettem volna, ha kiadunk egy zsebméretű kiadást, de a Szent István Társulat szövegét nem kaptuk meg erre a célra - mondja Tarjányi. - Elővettük tehát a régi Káldit, ennek már nem volt jogi akadálya. Legépeltük, modernizáltuk nyelvileg, és a közben megjelent Neovulgatához igazítottuk. Azóta ez a legnépszerűbb katolikus Biblia-kiadás: részben a kis méret, részben az ízes, szép szöveg miatt." A katolikus egyházban szintén egy hierarchikus rendszerben fogadják el az új fordításokat. Bárki adhat be fordítási kísérletet, és az ország püspöki konferenciája engedélyezi a használatot, ha az általuk felkért pár szakértő ezt javasolja. A közös, ökumenikus fordítás kiadása azonban valószínűleg jó ideig még várat magára, és a túlzott igény, úgy tűnik, a hívők és a fordítók részéről sem jelenik meg sürgető okként, bár a református egyház zsinata például határozatba foglalta az ökumenikus fordítás iránti igényét.
Szűz Mária és Jézus testvérei
A katolikus és protestáns fordítások között nem a kanonizált szövegek száma az egyetlen különbség. Hiába látszik lassan egységesülni, hogy ki mit használ forrásszövegként, a fordítás sok esetben nem egyezik meg. Az egyik legfontosabb probléma, ahogy Tarjányi meséli, a következő szöveghelynél adódik: "ez az én testem, ez az én vérem". "A fordítás egyformán hangzik, de mást értünk alatta. A katolikusok szerint amikor a szentmisén elhangzanak ezek a szavak, az ostya Jézus valóságos testévé válik, ezzel szemben az egyik protestáns felekezet azt vallja, hogy csak amikor áldozok, akkor Krisztus teste az; a másik pedig azt, hogy mindez csak egy jelkép" - mondja. Mária szüzességével kapcsolatban merülnek fel kérdések. Jézus nem Józseftől fogant, hanem a Szentlélektől - ez minden felekezet fordításában így szerepel. De a görög szövegben szó van Jézus "testvéreiről" is. A protestáns értelmezés szerint ezek valóban Jézus édestestvérei, azaz Mária Jézus születése után élt házaséletet Józseffel, és gyermekeik is születtek. A katolikus fordító kerüli a "testvér" szót, a görög eredetiben szereplő kifejezés ugyanis nemcsak testvért, hanem unokatestvért és rokont is jelenthet. Eszerint Mária szűz volt, és az is maradt. Az ortodox értelmezésben a testvérek József előző házasságából való, nem Máriától született gyermekei. A test-lélek-szellem megnevezés is dilemmát okoz. A kisegyházak "szent szellemről" beszélnek Szentlélek helyett.
Kérdés lehet, hogy szükség van-e javításra, ha a forrásszövegekkel kapcsolatos régészeti felfedezések történnek. "Mérvadó dolgok ritkán kerülnek elő - mondja Tarjányi. - Sirák fiának könyve például nem szerepel a protestáns kánonban, mert nem volt meg héberül. De mit ad Isten, nemrég megtalálták a héber szöveget. Ennek ellenére nem került be se a zsidó, se a protestáns kánonba." A kumráni szövegek vagy Izajás könyvének szövegváltozatai semmiféle lényeges, új részletet nem tartalmaznak, így legfeljebb a kritikai kiadás jegyzetanyagában végzik. "A nagy mérlegeléseken már túl vagyunk. Az, hogy Jézus 'Isten fia' (Mk 1,1), a kéziratok egy részében szerepel, a többiben nem. Így talán soha nem lehet biztonsággal eldönteni, hogy ezen a helyen ez a szövegrész eredeti-e, vagy sem. Nincsenek olyan felfedezések, amelyek a már stabil gyakorlatot megrengetnék. Apróságokra pedig ott a kritikai kiadás, azt évente javítják."
Ne legyen budapesties!
Nem lehet persze a zsidó, a katolikus és a protestáns értelmezések kizárólagosságáról beszélni, hiszen a Biblia, illetve az ahhoz tartozó szöveghalmaz sok más vallásnak, kisegyháznak adja valamilyen formában a kiindulópontját. Az ortodox szentíráshasználatnak is külön hagyománya van, amelyben az írás megismerése istentiszteleti aktus, és csak az egyházon belüli interpretációt fogadják el. "szövetségnek természetszerűen a Septuaginta ógörög szövegét tekintik, ám az apokaliptikus művek ebből kimaradnak. Újszövetségük az úgynevezett "bizánci szövegváltozat", amelynek más szerepe, felolvasási módja van a liturgiában, mint a többi kereszténynél. A protestánsok közül a nazarénusok és az adventisták ragaszkodnak a Károli-fordításhoz, az identitás konzerválását látják a szöveghagyományban; ezt tekintik az egyedüli ihletett szövegnek, "Isten beszédének". A különböző kisegyházak nemcsak fordítás, hanem főleg értelmezés tekintetében nagyon különböznek a zsidó, illetve keresztény hagyományoktól. A Biblia egy változatát használják a Jehova Tanúi is, ezt "Új világ" fordításnak nevezik. Ahogy írják, céljuk olyan fordítás volt, "amelyet nem színeztek ki a kereszténység hitvallása és hagyományai". Szó szerintinek szándékolt fordításukban az isteni név (Jehova) helyreállítását akarták elvégezni a szövegben, így a héber szövegekbe 6973, a görög szövegekbe 237 helyen tették "vissza" a JHVH szót. A Biblia a mormon egyház alapszövegeinek egyike is, természetesen az őket alapító, 19. századi Joseph Smith próféta fordításában. Jelenleg készül a Hit Gyülekezetének is egy új fordítása, amelynek az újszövetségi része idén év végén jelenhet meg. Alapkoncepciójuk egy "középutas" fordítás létrehozása, egyensúlyozás a szó szerinti és a magyarázó fordítás között, a cél a legszélesebb rétegek elérése a szöveg "lebutítása" nélkül. Ráadásul mindezt úgy, hogy az egymást kizáró felekezetekhez kapcsolódó nyelvi formulákat közömbösre cseréljék, így lesz a Szentlélek náluk is szent szellem, Krisztus helyett Messiás, keresztelés helyett alámerítés, a feltámadás helyett pedig föltámadás, utóbbi abból a megfontolásból, "hogy nyelvünk budapesties, 'mekegő' tendenciáival szembemenjünk". Érdekesség Szőcs Zoltán Egyszerű Fordítású Bibliája (EFO), aki egyébként biológusként, a World Bible Translation Center felekezetfüggetlen nemzetközi Biblia-fordítási munkájához csatlakozott ezzel a kiadással. A sort valószínűleg még nagyon sokáig folytatni lehetne.
A gondolat, hogy az isteni szöveg eleve úgy íródott, hogy nyelvtől függetlenül mindenki értse, persze felmentheti a fordítót. A hagyományba vetett hit pedig, úgy tűnik, felmenthet a szövegkritika és a textológia alól. Mindenesetre talán igazat kell adnunk annak a 18. századi anekdotának, miszerint ha Isten azt akarta volna, hogy mindenki ugyanúgy értse a Bibliát, a matematika nyelvén kellett volna megírni.
ölében vagy kebelén?
"szövetség - Genezis 1,27 Károli (1590) Teremte azért Isten embert az ő képére, az Istennek képére teremté azt, férfiúvá és asszonyi állattá teremté őket. Szent Jeromos (Neovulgata, 2007) Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. IMIT (1907) És teremtette Isten az embert az ő képére, Isten képére teremtette őt; férfinak és nőnek teremtette őket. Egyszerű fordítás (2012) Megteremtette hát Isten az embert, aki hasonít hozzá. Úgy teremtette, hogy olyan legyen, mint ő. Férfinak és nőnek teremtette őket. Szent István Társulat (2013) Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette. Revideált protestáns új fordítású Biblia (2014) Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Újszövetség - Máté 5,3 Károli (1590) Bódogok az lelki szegények, mert övék az mennyeknek országa. Szent Jeromos (Neovulgata, 2007) Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Egyszerű fordítás (2012) Milyen boldogok és áldottak, akik felismerik, hogy szükségük van Istenre, mert övék Isten Királysága. Szent István Társulat (2013) Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. A Szentírás "Új világ" fordítása (Jehova Tanúi) Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek, mivel övék az egek királysága. Hit Gyülekezete (megjelenés alatt) Boldogok a Szellem koldusai, mert övék a menny uralma. Revideált protestáns új fordítású Biblia (2014) Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa. Újszövetség - János 1,18 Károli (1590) Az Istent soha senki nem látta, amaz egyetlen egyszületett fiú, ki az Atyának kebelében vagyon, az beszélette meg minékünk. Szent Jeromos (Neovulgata, 2007) Istent soha senki nem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki. Egyszerű fordítás (2012) Istent soha nem látta egyetlen ember sem. Az egyszülött Fiú - aki maga is Isten, és nagyon szoros közösségben van az Atyával -, ő mutatta meg nekünk, és ismertette meg velünk, milyen az Isten. Szent István Társulat (2013) Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van. A Szentírás "Új világ" fordítása (Jehova Tanúi) Istent egy ember sem látta soha; az egyszülött isten, aki az Atya keblénél van, az szolgált felőle magyarázattal. Hit Gyülekezete (megjelenés alatt) Istent soha senki nem látta. Az egyetlen Fiú mutatta meg őt, aki az Atya ölében van. Revideált protestáns új fordítású Biblia (2014) Istent soha senki nem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt. |
