Film

Ketten a gombolyagok közt

Dag Johan Haugerud: Álmok

Kritika

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

A Szexben és a Szerelemben már meglett norvég állampolgárok szívbéli bonyodalmait taglalta, akik a szűknek tetsző normák szerint leélt élet közepén döntenek úgy, hogy felfedezik az emberi közelség alternatív formáit. Jelen film koravén, érzékeny hősnője, a 17 éves Johanne (Ella Øverbye) épp ennek küszöbén áll.

Az átlagosnak tetsző középiskolás lány még sosem volt szerelmes, de amikor megpillantja új franciatanárnőjét, Johannát (Selome Emnetu), azonnal megmagyarázhatatlan rokonságot érez kettejük között (nemcsak rímelő nevük okán). Az idősebb nő ösztönösen megtalálja a hangot diákjaival, az osztálytermen kívül is meghallgatja őket, és valami ellenállhatatlan magabiztosság sugárzik belőle, ami egyből népszerűvé teszi az iskolában. Johanne először csak kicsit megszédül a tanárnő vonz­erejétől, aztán egyre égetőbb sóvárgást kezd érezni iránta, amit csak naplóírással tud csillapítani. Végül annyira eluralkodnak rajta először tapasztalt kamaszkori érzései, hogy Johanna lakására megy, hogy megvallja érzelmeit, de csak zokogni tud. A nő történetesen profi textilművész (csak hogy még lenyűgözőbb legyen), ezért amolyan terápiás jelleggel felajánlja, hogy megtanítja kötni. Kiváló alkalom, hogy kettesben maradhassanak, és a leckék során megélt – szigorúan plátói – intimitás csak fokozza Johanne naplóbejegyzéseinek lázas hangnemét (az emberi bőr és az anyagok érzékiségére Cecilie Semec kamerája kivételesen fogékony). A helyzetet alaposan megbonyolítja, amikor a lányt egyedül nevelő anyja és költő nagymamája megtalálják és elolvassák a titkos jegyzeteket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.