A Szexben és a Szerelemben már meglett norvég állampolgárok szívbéli bonyodalmait taglalta, akik a szűknek tetsző normák szerint leélt élet közepén döntenek úgy, hogy felfedezik az emberi közelség alternatív formáit. Jelen film koravén, érzékeny hősnője, a 17 éves Johanne (Ella Øverbye) épp ennek küszöbén áll.
Az átlagosnak tetsző középiskolás lány még sosem volt szerelmes, de amikor megpillantja új franciatanárnőjét, Johannát (Selome Emnetu), azonnal megmagyarázhatatlan rokonságot érez kettejük között (nemcsak rímelő nevük okán). Az idősebb nő ösztönösen megtalálja a hangot diákjaival, az osztálytermen kívül is meghallgatja őket, és valami ellenállhatatlan magabiztosság sugárzik belőle, ami egyből népszerűvé teszi az iskolában. Johanne először csak kicsit megszédül a tanárnő vonzerejétől, aztán egyre égetőbb sóvárgást kezd érezni iránta, amit csak naplóírással tud csillapítani. Végül annyira eluralkodnak rajta először tapasztalt kamaszkori érzései, hogy Johanna lakására megy, hogy megvallja érzelmeit, de csak zokogni tud. A nő történetesen profi textilművész (csak hogy még lenyűgözőbb legyen), ezért amolyan terápiás jelleggel felajánlja, hogy megtanítja kötni. Kiváló alkalom, hogy kettesben maradhassanak, és a leckék során megélt – szigorúan plátói – intimitás csak fokozza Johanne naplóbejegyzéseinek lázas hangnemét (az emberi bőr és az anyagok érzékiségére Cecilie Semec kamerája kivételesen fogékony). A helyzetet alaposan megbonyolítja, amikor a lányt egyedül nevelő anyja és költő nagymamája megtalálják és elolvassák a titkos jegyzeteket.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
