Film

Válás brit és merikai módra

Jay Roach: Rózsák háborúja

Kritika

Volt egy pillanat a 80-as években, amikor a Kathleen Turner és Michael Douglas közötti izzó szexuális feszültség önálló (és jól jövedelmező) életre kelt, és csaknem saját minifilmfolyamot teremtett.

Ennek egyik prominens darabja volt A rózsák háborúja (1989), amely mintha A smaragd románcának (1984) és A Nílus gyöngyének (1985) keserű folytatása lenne. Az 1989-es szatírában Douglas hetyke kalandora és Turner álmodozó ponyvaírója kiábrándító házasságba, majd kicsinyes és könyörtelen válási perpatvarba bocsátkozik, elmaradhatatlan komikus Sancho Panzájuk, Danny DeVito színészi – és ezúttal rendezői – kíséretében. Bár a film éles kritikát fogalmaz meg az amerikai típusú elvakult kapitalizmussal szemben, miközben a maga megmosolyogtatóan 80-as évekbeli modorában a feminizmust is képviseli, DeVito munkáját nagyrészt a két színész között parázsló vággyal vegyes gyűlölet tartja mozgásban. Bár a remake-kel Jay Roach nem vall teljes kudarcot, sajnálatos módon épp az előd szívét öli ki.

A modernizált változatban Rose-ék decens, Kaliforniába települt angolok; Theo (Benedict Cumberbatch) sikeres építész, Ivy (Olivia Colman) pedig szakács. Az első találkozás ugyanolyan viharos és szenvedélyes, Ivy pedig Turner Barbarájához hasonlóan áldozza fel ambícióit a házasság és Theo egójának oltárán. Az egyetlen bökkenő, hogy Roach (egyébként fenomenálisan előadott) szarkasztikus évődéssel igyekszik helyettesíteni a Cumberbatch és Colman között tátongó krónikus szikrahiányt. A színésznő hibátlan időzítéseivel és hanghordozásával talán még Cumberbatchnél is jobb komikus, ráadásul magabiztosan uralja a drámai jeleneteket is. Bár mindketten remek, egymásra gyengéden ráhangolódó színészek, a vágyakozás és a viszály lángját még ők sem képesek a semmiből előteremteni. A helyzeten az sem segít, hogy Roach a saját rendezői stílusához jobban passzoló altesti humorral és karikatúraszerű mellékszereplőkkel (Andy Samberg, Kate McKinnon, valamint a kiábrándítóan elvesztegetett Sunita Mani és Ncuti Gatwa) veszi körül őket. Noha a film bővelkedik fergeteges epizódokban, minden figura olyan, mintha más-más vígjátékokból szabadult volna a széthulló házasság díszletei közé. Az 1989-es változat kéjvágyó és huncut válóperes ügyvédjét (DeVito értő alakításában) pedig külön-külön és együtt sem bírják pótolni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.