Ennek egyik prominens darabja volt A rózsák háborúja (1989), amely mintha A smaragd románcának (1984) és A Nílus gyöngyének (1985) keserű folytatása lenne. Az 1989-es szatírában Douglas hetyke kalandora és Turner álmodozó ponyvaírója kiábrándító házasságba, majd kicsinyes és könyörtelen válási perpatvarba bocsátkozik, elmaradhatatlan komikus Sancho Panzájuk, Danny DeVito színészi – és ezúttal rendezői – kíséretében. Bár a film éles kritikát fogalmaz meg az amerikai típusú elvakult kapitalizmussal szemben, miközben a maga megmosolyogtatóan 80-as évekbeli modorában a feminizmust is képviseli, DeVito munkáját nagyrészt a két színész között parázsló vággyal vegyes gyűlölet tartja mozgásban. Bár a remake-kel Jay Roach nem vall teljes kudarcot, sajnálatos módon épp az előd szívét öli ki.
A modernizált változatban Rose-ék decens, Kaliforniába települt angolok; Theo (Benedict Cumberbatch) sikeres építész, Ivy (Olivia Colman) pedig szakács. Az első találkozás ugyanolyan viharos és szenvedélyes, Ivy pedig Turner Barbarájához hasonlóan áldozza fel ambícióit a házasság és Theo egójának oltárán. Az egyetlen bökkenő, hogy Roach (egyébként fenomenálisan előadott) szarkasztikus évődéssel igyekszik helyettesíteni a Cumberbatch és Colman között tátongó krónikus szikrahiányt. A színésznő hibátlan időzítéseivel és hanghordozásával talán még Cumberbatchnél is jobb komikus, ráadásul magabiztosan uralja a drámai jeleneteket is. Bár mindketten remek, egymásra gyengéden ráhangolódó színészek, a vágyakozás és a viszály lángját még ők sem képesek a semmiből előteremteni. A helyzeten az sem segít, hogy Roach a saját rendezői stílusához jobban passzoló altesti humorral és karikatúraszerű mellékszereplőkkel (Andy Samberg, Kate McKinnon, valamint a kiábrándítóan elvesztegetett Sunita Mani és Ncuti Gatwa) veszi körül őket. Noha a film bővelkedik fergeteges epizódokban, minden figura olyan, mintha más-más vígjátékokból szabadult volna a széthulló házasság díszletei közé. Az 1989-es változat kéjvágyó és huncut válóperes ügyvédjét (DeVito értő alakításában) pedig külön-külön és együtt sem bírják pótolni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
