Szomorú hírünk, hogy a regény fasisztoid politikai rendszere, gazdasági válsága és az ebben a világban cseperedő fiatal fiúk talajvesztettsége más okok miatt, de ma is aktuális. Az pedig, hogy szeretünk a saját nyomorunkon szórakozni, miközben kiforrottabb politikai és filozófiai érvelés nélkül szidjuk a rendszert, nem újdonság: a Nyerd meg az életed és Az éhezők viadala-széria is erre épít. Apropó, Az éhezők viadala: a filmfolyam legtöbb darabjának rendezője, Francis Lawrence egyben jelen film direktora is.
Ám amíg előbbi a barokkos világépítés és a hősök háttértörténetének gazdag felvázolásában jeleskedett, addig A hosszú menetelés inkább szikkadt, lecsupaszított szerkezetével tűnik ki. Bár a párbeszédek többször utalnak arra, hogy az éhezők viadalához hasonló, látványossággá alakított gyermekmészárlás évente visszatérő esemény, amelyet az egész nemzet figyelemmel kísér a háború és infláció sújtotta fiktív Egyesült Államokban, sok társadalmi kitekintést nem kapunk. Lawrence ugyanis élvezettel kínozza közönségét; az első perctől a könyörtelen menetelés kellős közepébe hajítja a nézőket. Ha engedné, hogy figyelmünk néha a környező disztópikus vidékre, annak lakóira, vezetőire vagy épp a figurák flashbackben felidézett múltjára kalandozzon, elveszne a cselekmény fojtogató ereje. Ehelyett két főhősünk szűk szemszögéből szemlélődünk: ők a jóravaló, gyengéd Ray Garraty (Cooper Hoffman, Philip Seymour Hoffman fia) és a szálas, energikus Pete McVries (David Jonsson), akik a verseny első pillanatától kötődnek egymáshoz. Negyvennyolc másik fiú veszi körül őket, akik mind államaikat képviselik a versenyben, mely elképzelhetetlen gazdagságot és egy kívánság teljesítését ígéri a győztesnek. Ha valaki három mérföld/óra sebesség alá lassul, túl hosszú időre megáll vagy letér az útról, a menetet kísérő katonák közvetlen közelről fejbe lövik. Menetelni kell, amíg csak egy marad és nincsen célvonal. A feladat igen egyszerű és monoton, emiatt olyan vad dolgok szolgáltatják az izgalmakat, mint a váratlan székelési inger, egy emelkedő vagy egy begörcsölő combizom (nem beszélve arról, hogy gyaloglás közben aludni is elég nehéz).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
