Film

Anyu vigyázó tekintete

Shuchi Talati: A lányok már csak lányok

Kritika

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

A többi diákot nyomasztó bonyolult szabályrendszer neki lételeme, fáradozásait pedig a tanári kar előléptetéssel jutalmazza; az intézmény történetében először lányként prefektussá avanzsál. Őt egyedül nevelő anyja, Anila (Kani Kusruti), aki szintén az iskola tanulója volt, dagad a büszkeségtől. Mira rendezett élete azonban felborul, amikor félénken megkörnyékezi őt a Hongkongból hazatért bájos diplomatasarj, Sri (Kesav Binoy Kiron). A kicsit idősebb, titokzatos fiú felébreszti a lány ébredező szexuális vágyait, de konzervatív környezetük gyanakodva figyeli tétova románcukat; Anila különösen szigorú, hiszen minden erőforrását (és az elvált apától érkező tartásdíj nagy részét is) Mira taníttatásába fekteti. Ám Sri hamarosan őt is leveszi a lábáról, talán jobban is, mint azt Mira szeretné.

Shuchi Talati érzékeny, rétegzett felnövéstörténete inkább csak sejtet, mint megmutat: Mira bimbózó szexualitása érzéki, mégis szemérmes és ártatlan, az anya és a kamaszok között bontakozó kétértelmű hatalmi harc pedig csak feszült sugallat marad. Ez a jótékony feszültség a film minden rétegét áthatja; hol a bujkálás, a lopott csókok és érintések, hol a Sri figyelméért való versengés táplálják. Amennyire felfedi Mira legmélyebb vágyait és kétségeit, Talati olyannyira homályba burkolja Sri szándékait. A Mira tekintetével azonosuló kamera a vágy titokzatos tárgyaként tünteti fel (vagy rejti el) előttünk. A fiú mindig megleli az épp odaillő szavakat, és valahogy mindenkit könnyűszerrel levesz a lábáról (főleg a szigorú, erkölcsös asszonyokat). Talán túlságosan is. Már minket is rég megvett kilóra, amikor felsejlenek az első jelek, hogy talán mégsem mindig volt őszinte a tapasztalatlan, de buzgó Mirával, aki ugyanolyan hévvel (könyvből) tanulmányozza a szex rejtelmeit, mint az öröklődés törvényeit. Panigrahi és Kiron zsenge kezdő színészekként is irigylésre méltó szakértelemmel ragadják meg a fiatalok kezdetben egyszerűnek látszó, de mélyen összetett dinamikáját. Kettősükhöz egyszerre tápláló és fegyelmező hátteret nyújt a Minden, ami fénynek tűnik című filmből ismerős Kusruti, aki egyetlen arckifejezéssel képes elmesélni egy páncélt növesztett, de legbelül még mindig kamasz nő egész élettörténetét. Talati példásan egyensúlyozza ki a manipulációval és sebezhetőséggel terhes kamaszszerelem és az anya-lánya háború (és békekötés) kettős szálait: mindkét történet szinte kínzó lassúsággal szövődik, de sosem fullad unalomba.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

A mókamester

„Mindenki nyugodjon le. Újra jó a víz Fehérváron” – közölte Takács Péter a Facebookon, egy szurikátát ábrázoló mémmel illusztrálva. Ez nagyjából azt jelenti, hogy eleve valami piti ügyről, műbalhéról volt szó.

A lélekkufárok

„Felkérjük Kuminetz Gézát (rektor atya – a szerk.), hogy tartsa fenn a dékán fegyelmi döntését, és szükség esetén követelje meg azon oktatók önkéntes távozását, akik tartósan aláássák az intézmény keresztény identitását” – áll a CitizenGO nevezetű „ultrakonzervatív” (lefordítva: bigott) lobbiszervezet hazai lerakatának augusztus 28-án kelt, Megvédjük a keresztény oktatás szabadságát a Pázmányon! című petíciójában.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”

Egy új világrend ajánlata

A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) szeptember elején látványosan kibővített tanácskozást tartott Tiencsinben, közvetlenül ezután Kína erődemonstrációs seregszemlét, élőben közvetített PR-akciót rendezett Pekingben, úgymond, a II. világháború végére emlékezve.

Jobb a füst

Némileg megakadni látszik a közúti közlekedés még néhány éve is elkerülhetetlennek vélt villamosítása. A fejlemények komolyan érinthetik a Magyarországra (is) települt gyártók helyzetét.

Mímelt rendteremtés

A miskolci önkormányzat vagyonvédelemre szakosodott cége az ötéves ciklus végéig keretmegállapodást kötött egyebek közt járatkísérői feladatok ellátására egy Fideszhez – de legalábbis Tállai Andráshoz – közeli kft.-vel. A járatseriffenként havi bruttó egymillió forintba kerülő szolgáltatást az önkormányzat házon belül is megoldhatta volna – feleennyiért.