Film

Anyu vigyázó tekintete

Shuchi Talati: A lányok már csak lányok

Kritika

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

A többi diákot nyomasztó bonyolult szabályrendszer neki lételeme, fáradozásait pedig a tanári kar előléptetéssel jutalmazza; az intézmény történetében először lányként prefektussá avanzsál. Őt egyedül nevelő anyja, Anila (Kani Kusruti), aki szintén az iskola tanulója volt, dagad a büszkeségtől. Mira rendezett élete azonban felborul, amikor félénken megkörnyékezi őt a Hongkongból hazatért bájos diplomatasarj, Sri (Kesav Binoy Kiron). A kicsit idősebb, titokzatos fiú felébreszti a lány ébredező szexuális vágyait, de konzervatív környezetük gyanakodva figyeli tétova románcukat; Anila különösen szigorú, hiszen minden erőforrását (és az elvált apától érkező tartásdíj nagy részét is) Mira taníttatásába fekteti. Ám Sri hamarosan őt is leveszi a lábáról, talán jobban is, mint azt Mira szeretné.

Shuchi Talati érzékeny, rétegzett felnövéstörténete inkább csak sejtet, mint megmutat: Mira bimbózó szexualitása érzéki, mégis szemérmes és ártatlan, az anya és a kamaszok között bontakozó kétértelmű hatalmi harc pedig csak feszült sugallat marad. Ez a jótékony feszültség a film minden rétegét áthatja; hol a bujkálás, a lopott csókok és érintések, hol a Sri figyelméért való versengés táplálják. Amennyire felfedi Mira legmélyebb vágyait és kétségeit, Talati olyannyira homályba burkolja Sri szándékait. A Mira tekintetével azonosuló kamera a vágy titokzatos tárgyaként tünteti fel (vagy rejti el) előttünk. A fiú mindig megleli az épp odaillő szavakat, és valahogy mindenkit könnyűszerrel levesz a lábáról (főleg a szigorú, erkölcsös asszonyokat). Talán túlságosan is. Már minket is rég megvett kilóra, amikor felsejlenek az első jelek, hogy talán mégsem mindig volt őszinte a tapasztalatlan, de buzgó Mirával, aki ugyanolyan hévvel (könyvből) tanulmányozza a szex rejtelmeit, mint az öröklődés törvényeit. Panigrahi és Kiron zsenge kezdő színészekként is irigylésre méltó szakértelemmel ragadják meg a fiatalok kezdetben egyszerűnek látszó, de mélyen összetett dinamikáját. Kettősükhöz egyszerre tápláló és fegyelmező hátteret nyújt a Minden, ami fénynek tűnik című filmből ismerős Kusruti, aki egyetlen arckifejezéssel képes elmesélni egy páncélt növesztett, de legbelül még mindig kamasz nő egész élettörténetét. Talati példásan egyensúlyozza ki a manipulációval és sebezhetőséggel terhes kamaszszerelem és az anya-lánya háború (és békekötés) kettős szálait: mindkét történet szinte kínzó lassúsággal szövődik, de sosem fullad unalomba.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A harmincas-negyvenesek gyakran megkérdezik maguktól, hogy miért élünk még mindig itt”

Soltész Béla Osztatlan közös című második novelláskötetének szereplői átlagos emberek, akik a 2020-as évek rossz közhangulata ellenére, a polikrízis közepette próbálnak boldogulni. Generációs tapasztalatokról és az élet minden területére beférkőző politikáról is beszélgettünk a szerzővel, aki társadalomtudósként a migráció hatásait kutatja, dél-amerikai kalandjairól pedig útleírásaiban számolt be.

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”