Film

Anyu vigyázó tekintete

Shuchi Talati: A lányok már csak lányok

Kritika

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

A többi diákot nyomasztó bonyolult szabályrendszer neki lételeme, fáradozásait pedig a tanári kar előléptetéssel jutalmazza; az intézmény történetében először lányként prefektussá avanzsál. Őt egyedül nevelő anyja, Anila (Kani Kusruti), aki szintén az iskola tanulója volt, dagad a büszkeségtől. Mira rendezett élete azonban felborul, amikor félénken megkörnyékezi őt a Hongkongból hazatért bájos diplomatasarj, Sri (Kesav Binoy Kiron). A kicsit idősebb, titokzatos fiú felébreszti a lány ébredező szexuális vágyait, de konzervatív környezetük gyanakodva figyeli tétova románcukat; Anila különösen szigorú, hiszen minden erőforrását (és az elvált apától érkező tartásdíj nagy részét is) Mira taníttatásába fekteti. Ám Sri hamarosan őt is leveszi a lábáról, talán jobban is, mint azt Mira szeretné.

Shuchi Talati érzékeny, rétegzett felnövéstörténete inkább csak sejtet, mint megmutat: Mira bimbózó szexualitása érzéki, mégis szemérmes és ártatlan, az anya és a kamaszok között bontakozó kétértelmű hatalmi harc pedig csak feszült sugallat marad. Ez a jótékony feszültség a film minden rétegét áthatja; hol a bujkálás, a lopott csókok és érintések, hol a Sri figyelméért való versengés táplálják. Amennyire felfedi Mira legmélyebb vágyait és kétségeit, Talati olyannyira homályba burkolja Sri szándékait. A Mira tekintetével azonosuló kamera a vágy titokzatos tárgyaként tünteti fel (vagy rejti el) előttünk. A fiú mindig megleli az épp odaillő szavakat, és valahogy mindenkit könnyűszerrel levesz a lábáról (főleg a szigorú, erkölcsös asszonyokat). Talán túlságosan is. Már minket is rég megvett kilóra, amikor felsejlenek az első jelek, hogy talán mégsem mindig volt őszinte a tapasztalatlan, de buzgó Mirával, aki ugyanolyan hévvel (könyvből) tanulmányozza a szex rejtelmeit, mint az öröklődés törvényeit. Panigrahi és Kiron zsenge kezdő színészekként is irigylésre méltó szakértelemmel ragadják meg a fiatalok kezdetben egyszerűnek látszó, de mélyen összetett dinamikáját. Kettősükhöz egyszerre tápláló és fegyelmező hátteret nyújt a Minden, ami fénynek tűnik című filmből ismerős Kusruti, aki egyetlen arckifejezéssel képes elmesélni egy páncélt növesztett, de legbelül még mindig kamasz nő egész élettörténetét. Talati példásan egyensúlyozza ki a manipulációval és sebezhetőséggel terhes kamaszszerelem és az anya-lánya háború (és békekötés) kettős szálait: mindkét történet szinte kínzó lassúsággal szövődik, de sosem fullad unalomba.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.