Film

Anyu vigyázó tekintete

Shuchi Talati: A lányok már csak lányok

Kritika

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

A többi diákot nyomasztó bonyolult szabályrendszer neki lételeme, fáradozásait pedig a tanári kar előléptetéssel jutalmazza; az intézmény történetében először lányként prefektussá avanzsál. Őt egyedül nevelő anyja, Anila (Kani Kusruti), aki szintén az iskola tanulója volt, dagad a büszkeségtől. Mira rendezett élete azonban felborul, amikor félénken megkörnyékezi őt a Hongkongból hazatért bájos diplomatasarj, Sri (Kesav Binoy Kiron). A kicsit idősebb, titokzatos fiú felébreszti a lány ébredező szexuális vágyait, de konzervatív környezetük gyanakodva figyeli tétova románcukat; Anila különösen szigorú, hiszen minden erőforrását (és az elvált apától érkező tartásdíj nagy részét is) Mira taníttatásába fekteti. Ám Sri hamarosan őt is leveszi a lábáról, talán jobban is, mint azt Mira szeretné.

Shuchi Talati érzékeny, rétegzett felnövéstörténete inkább csak sejtet, mint megmutat: Mira bimbózó szexualitása érzéki, mégis szemérmes és ártatlan, az anya és a kamaszok között bontakozó kétértelmű hatalmi harc pedig csak feszült sugallat marad. Ez a jótékony feszültség a film minden rétegét áthatja; hol a bujkálás, a lopott csókok és érintések, hol a Sri figyelméért való versengés táplálják. Amennyire felfedi Mira legmélyebb vágyait és kétségeit, Talati olyannyira homályba burkolja Sri szándékait. A Mira tekintetével azonosuló kamera a vágy titokzatos tárgyaként tünteti fel (vagy rejti el) előttünk. A fiú mindig megleli az épp odaillő szavakat, és valahogy mindenkit könnyűszerrel levesz a lábáról (főleg a szigorú, erkölcsös asszonyokat). Talán túlságosan is. Már minket is rég megvett kilóra, amikor felsejlenek az első jelek, hogy talán mégsem mindig volt őszinte a tapasztalatlan, de buzgó Mirával, aki ugyanolyan hévvel (könyvből) tanulmányozza a szex rejtelmeit, mint az öröklődés törvényeit. Panigrahi és Kiron zsenge kezdő színészekként is irigylésre méltó szakértelemmel ragadják meg a fiatalok kezdetben egyszerűnek látszó, de mélyen összetett dinamikáját. Kettősükhöz egyszerre tápláló és fegyelmező hátteret nyújt a Minden, ami fénynek tűnik című filmből ismerős Kusruti, aki egyetlen arckifejezéssel képes elmesélni egy páncélt növesztett, de legbelül még mindig kamasz nő egész élettörténetét. Talati példásan egyensúlyozza ki a manipulációval és sebezhetőséggel terhes kamaszszerelem és az anya-lánya háború (és békekötés) kettős szálait: mindkét történet szinte kínzó lassúsággal szövődik, de sosem fullad unalomba.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.