Tévésorozat

Nemes vadak

A hadvezér

Kritika

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Középpontjában kivételesen nem a nagy egyesítő uralkodó, I. Kamehameha (Kaina Makua), hanem a hadvezér Ka‘iana (Jason Momoa) áll. Akivel a hatás kedvéért és a sorozat tónusát megalapozva épp egy cápával birkózva találkozunk először. Mindez a sorozat többi eleméhez hasonlóan halálos komolysággal előadva, amit nehéz mosolygás nélkül megállni.

Ka‘iana Maui szülötte, de elhagyja otthonát, amikor megelégeli a helyi uralkodó, Kahekili (Temuera Morrison) mániákus vérontását. Az exfőnök egy „utolsó ütközetre” visszacsábítja a rátermett harcost, de csak egy újabb értelmetlen mészárlás lesz az eredmény. A szomszédos O‘ahu letarolását követően a kiábrándult Ka‘iana persona non grata lesz, Kahekili bosszújától pedig ironikus módon egy csapat brit tengerész menti meg. Elkerül Alaszkába, megtanul angolul és megismerkedik a lőfegyverekkel, továbbá a gyarmatosítás és a rabszolgaság borzalmaival. Kalandozásai során csak részben fogadja meg Audre Lorde intelmét, miszerint a mester szerszámai sosem fogják lebontani a mester házát: a kor mércéjével mérve tömegpusztító fegyverekre pragmatikus igent mond (a zsarnokság megfékezése és a politikai egység végett), de otthona természeti kincseinek kiárusítását elutasítja. Hogy a politikai-gazdasági üzenetek ne váljanak túl nehézkessé, két antikapitalista és gyarmatosítást kritizáló monológ között pedig szuperhősi elánnal kiszabadít pár tucat rabszolgát is. Bár a különböző álláspontokat (Milyen körülmények között és milyen mértékben érdemes idegeneket beengedni egy addig izolált közösségbe? Bekapcsolódhatunk-e a globális kapitalizmusba a saját szabályaink szerint? Mennyi új technológiákkal megtámogatott vérontás elfogadható az autonómia kivívása érdekében?) némileg esetlenül egy-egy szerepbe sűrítve kapjuk, a dilemmák nagyon is valódiak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.