Tévésorozat

Nemes vadak

A hadvezér

Kritika

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Középpontjában kivételesen nem a nagy egyesítő uralkodó, I. Kamehameha (Kaina Makua), hanem a hadvezér Ka‘iana (Jason Momoa) áll. Akivel a hatás kedvéért és a sorozat tónusát megalapozva épp egy cápával birkózva találkozunk először. Mindez a sorozat többi eleméhez hasonlóan halálos komolysággal előadva, amit nehéz mosolygás nélkül megállni.

Ka‘iana Maui szülötte, de elhagyja otthonát, amikor megelégeli a helyi uralkodó, Kahekili (Temuera Morrison) mániákus vérontását. Az exfőnök egy „utolsó ütközetre” visszacsábítja a rátermett harcost, de csak egy újabb értelmetlen mészárlás lesz az eredmény. A szomszédos O‘ahu letarolását követően a kiábrándult Ka‘iana persona non grata lesz, Kahekili bosszújától pedig ironikus módon egy csapat brit tengerész menti meg. Elkerül Alaszkába, megtanul angolul és megismerkedik a lőfegyverekkel, továbbá a gyarmatosítás és a rabszolgaság borzalmaival. Kalandozásai során csak részben fogadja meg Audre Lorde intelmét, miszerint a mester szerszámai sosem fogják lebontani a mester házát: a kor mércéjével mérve tömegpusztító fegyverekre pragmatikus igent mond (a zsarnokság megfékezése és a politikai egység végett), de otthona természeti kincseinek kiárusítását elutasítja. Hogy a politikai-gazdasági üzenetek ne váljanak túl nehézkessé, két antikapitalista és gyarmatosítást kritizáló monológ között pedig szuperhősi elánnal kiszabadít pár tucat rabszolgát is. Bár a különböző álláspontokat (Milyen körülmények között és milyen mértékben érdemes idegeneket beengedni egy addig izolált közösségbe? Bekapcsolódhatunk-e a globális kapitalizmusba a saját szabályaink szerint? Mennyi új technológiákkal megtámogatott vérontás elfogadható az autonómia kivívása érdekében?) némileg esetlenül egy-egy szerepbe sűrítve kapjuk, a dilemmák nagyon is valódiak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.