Újságíró
2022 óta ír a Magyar Narancsba: általában zenéről, általánosan kultúráról.
Ha valaki a századelő budapesti zenei életének a rekonstruálására törekszik – annak az időszaknak, amelyben Bartók és Kodály, az olasz verizmus, Debussy és az új francia zene vagy a korszak jelentős hangszeresei megjelentek –, nem tévesztheti szem elől Csáth Géza zenei írásait.
Néhány feljegyzés árulkodik arról, mit gondolt Liszt Ferenc a fiatalon elhunyt, a maga korában alig ismert Franz Schubertről.
Washingtonba repült a magyar miniszterelnök, a hivatalos ebéd igen jó hangulatban zajlott, majd kiderült, hogy Orbánnak sikerült kiharcolni a mentességet az orosz szankciók alól – a Barátság és a Török Áramlat esetében egy évig.
Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.
Könnyebb lenne megegyezni abban, hogy az opera aranykora már elmúlt, mint kijelölni, hogy az énekes színház mikor és hol élte virágkorát.
De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.
