Doctor Strange az őrület multiverzumában
Az, hogy immár másfél évtizede nem tudunk úgy benyitni egy moziba, hogy ne szuperhősfilm menjen, Sam Raiminek köszönhető.
Az, hogy immár másfél évtizede nem tudunk úgy benyitni egy moziba, hogy ne szuperhősfilm menjen, Sam Raiminek köszönhető.
A 21 Jump Street – A kopasz osztagban a fiatal, zöldfülű rendőrök álruhában ülnek vissza az iskolapadba, hogy egy gimisek közt terjedő drog nyomába eredjenek.
„Ha nagy akarsz lenni, elhivatottság kell és áldozatok. És erről szól a metál.”
Ember és természet gyilkos (és persze örök) harca zajlik a szemünk előtt, pont úgy, ahogy nemrég Mads Mikkelsen küzdött az Északi-sarkon (Sarkvidék; 2018), vagy kicsit régebben Robert Redford az óceánon (Minden odavan; 2013).
Steve Carell mellszőrzetének szmájli alakú gyantázása tizenöt év alatt klasszikus komédiává nemesedett – a 2005-ös 40 éves szűznek azonban nem ez az egyetlen hagyatéka: egy csapásra a térképre tette Judd Apatow-t, aki személyes hangulatú romkomjaival és gyereklelkű felnőtt hőseivel az elmúlt évtizedek egyik legmenőbb rendezőjévé vált.
Számkivetett tizenéves hősünk furcsa zajok nyomába ered a hátsó kertben – egy apró, ráncos űrlény helyett saját magát találja ott, pár évvel idősebben.
A szerelem nevében eddig a csillagokat volt szokás lehozni az égről, a jövőben ez is másként lesz.
Paolo Genovese az itthon is nagy sikert arató Teljesen idegenek és A hely után ismét az emberi kapcsolatok szétszálazhatatlan sokszínűségét igyekszik bemutatni.
Egy öreg és magányos milliárdos úgy kíván halhatatlanná válni, hogy egy zseniális filmet finanszíroz.
A végrehajtás soha nem volt egy közönségdíjas szakma, a Schadl–Völner-botrány óta pedig azt is tudjuk, a mismásolás a legfelsőbb szinteken is meglehetősen szánalmas mutyik formájában zajlik.
A Pixar stúdió számtalanszor bizonyította, hogy képes a leglehetetlenebb hősöket is élettel megtölteni, és tartalmas történetet varázsolni köréjük.