Visszhang: film

Troll

  • SzSz
  • 2022. december 14.

Visszhang

Hollywoodnak mindig maga felé hajlik a keze.

A közkeletű kritika szerint legyen szó meteorról, invázióról vagy városromboló szörnyetegekről, Hollywoodnak mindig maga felé hajlik a keze: elsősorban New York és a többi amerikai metropolisz pusztul, ahogy a megmentő, a hősi halott és a bolondos mellékszereplő is mindig odavalósi.

A norvég rendező, Roar Uthaug megjárta Amerikát egy felemás Tomb Raider-adaptációval, majd úgy döntött, hogy saját hazájában lehel új életet a katasztrófafilmes műfajba. A világot fenyegető leg­újabb veszély tehát ezúttal a Skandináv-hegységből érkezik: egy alagútfúrás kelti fel álmából a hatalmas, sziklaszerű lényt, aki menten ámokfutásba is kezd. Hiába száguldozik azonban az ősi óriás Manhattan helyett Oslo makulátlan utcáin, a Trollt gyakorlatilag semmi nem különbözteti meg a Godzillától és a többi hollywoodi várospusztító mozitól. Ezúttal is egy magányos tudós a megoldás egyetlen hordozója, akit természetesen egy tökös hős és egy geek számítógépguru is segít. A hadsereget egy őrült tábornok képviseli, akinek érdemérmek tarkítják a zubbonyát, kipirult arccal ordibál, és különös vonzódást táplál az atomfegyverek iránt. A film egy pontján kénytelen beleszaladni egy pofonba, amely nemcsak a kirohanását szakítja félbe, de a világot is megmenti. A mozi egyedül ilyen szűkre szabott keretek között képes működni, ugyanis amint ezek eltűnnek, kicsúszik lába alól a talaj. Képtelen például eldönteni, hogy a környezetvédelem és szentimentalizmus jegyében a szörnnyel szimpatizáljon, vagy inkább a vele szembeszálló emberek pártjára álljon – így két szék között a pad alá esik. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.