Visszhang: film

Troll

  • SzSz
  • 2022. december 14.

Visszhang

Hollywoodnak mindig maga felé hajlik a keze.

A közkeletű kritika szerint legyen szó meteorról, invázióról vagy városromboló szörnyetegekről, Hollywoodnak mindig maga felé hajlik a keze: elsősorban New York és a többi amerikai metropolisz pusztul, ahogy a megmentő, a hősi halott és a bolondos mellékszereplő is mindig odavalósi.

A norvég rendező, Roar Uthaug megjárta Amerikát egy felemás Tomb Raider-adaptációval, majd úgy döntött, hogy saját hazájában lehel új életet a katasztrófafilmes műfajba. A világot fenyegető leg­újabb veszély tehát ezúttal a Skandináv-hegységből érkezik: egy alagútfúrás kelti fel álmából a hatalmas, sziklaszerű lényt, aki menten ámokfutásba is kezd. Hiába száguldozik azonban az ősi óriás Manhattan helyett Oslo makulátlan utcáin, a Trollt gyakorlatilag semmi nem különbözteti meg a Godzillától és a többi hollywoodi várospusztító mozitól. Ezúttal is egy magányos tudós a megoldás egyetlen hordozója, akit természetesen egy tökös hős és egy geek számítógépguru is segít. A hadsereget egy őrült tábornok képviseli, akinek érdemérmek tarkítják a zubbonyát, kipirult arccal ordibál, és különös vonzódást táplál az atomfegyverek iránt. A film egy pontján kénytelen beleszaladni egy pofonba, amely nemcsak a kirohanását szakítja félbe, de a világot is megmenti. A mozi egyedül ilyen szűkre szabott keretek között képes működni, ugyanis amint ezek eltűnnek, kicsúszik lába alól a talaj. Képtelen például eldönteni, hogy a környezetvédelem és szentimentalizmus jegyében a szörnnyel szimpatizáljon, vagy inkább a vele szembeszálló emberek pártjára álljon – így két szék között a pad alá esik. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.