A Glass Onion Lennon válasza volt azoknak, akik túl sokat láttak bele számaikba és dalszövegeikbe, például visszafele játszva kutattak jelek után a Sgt. Pepper’s lemezen – egy szórakoztató, direkt nyakatekert Beatles-szám a Beatles-számokról.
Rian Johnson az allegóriából szórakoztató krimit faragott. Már az első rész is posztmodern főhajtás volt Agatha Christie előtt, a folytatásban pedig csak továbbnőtt az öntudat: Az üveghagyma Lennonék után szabadon egy gyilkossági rejtély a gyilkossági rejtélyekről. A műfaj minden elcsépelt kliséje megtalálható benne az álhaláltól kezdve az ikertestvérig, mindez ráadásul direkt színpadias módon megrendezve, harsányan túljátszva. A helyszín ezúttal egy görög luxussziget, ahol a megalomán strartupvezér/tech-guru/Elon Musk-hasonmás kiruccanást szervez gazdag és befolyásos barátainak. Akad divatguru, képviselő és férfijogokat védelmező influenszer is, mindannyian a vezértől függnek, hiszen pénzük és hírnevük is a mocskos véd- és dacszövetségükön alapszik. Ide csöppen Daniel Craig Benoit nyomozója, aki az egész hétvégére tervezett rejtélyt kettő perc alatt oldja meg, mikor azonban valaki valóban elhalálozik, kezdődhet a valódi nyomozás.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
