Film

Ki-ki a maga dolgát

Damien Chazelle: Babylon

  • SzSz
  • 2023. január 25.

Kritika

A fáma szerint karrierje bizonyos pontján minden valamirevaló rendezőnek le kell rónia tiszteletét Hollywood előtt: ha sértetlenül partot akarnak érni az öröklét földjén, muszáj kifizetniük a révészt is. De mit csinál az a direktor, aki már pályája elején túlesett ezen? 

Mondjuk, ír még egy szívhez szóló üzenetet saját szakmájának, csak szerelmes levél helyett a boríték ezúttal egy őrült orgiákkal, hányással, szexszel és fekáliával töltött levélbombát rejt, amelyből csak robbanás után nyílik ki a celluloidrózsa.

Damien Chazelle 31 évesen készítette el a Holly­woodnak szóló édesbús mementóját, a Kaliforniai álmot, s látszólag felért vele a csúcsra: feltámasztotta kedvenc műfaját, a musicalt, elnyerte az Oscart, és az elmúlt évtizedek legnagyobb tehetségének kiáltották ki. Hova tovább?

Nos, Chazelle úgy döntött, neki nem elég egy opus magnum. Egy űrbe tett kitérő (Az első ember) és egy rövid streaminges kaland (The Eddy) után visszatért oda, ahol az álmok és csillagok születnek – hogy bemutassa, ugyanilyen látványos az is, amikor mindezek kihunynak. Sőt, a Babylon szerint épp ez a szeretve utált Hollywood lényege. Az ugyanis olyan, mint egy hatalmas őserdő: a saját törvényei szerint működik, tele van szépséggel és kegyetlenséggel, az ökoszisztéma pedig mindig gondoskodik róla, hogy a tápláléklánc fennmaradjon, és csúcsragadozóból és élősködőből is akadjon utánpótlás.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.