Film

Ki-ki a maga dolgát

Damien Chazelle: Babylon

  • SzSz
  • 2023. január 25.

Kritika

A fáma szerint karrierje bizonyos pontján minden valamirevaló rendezőnek le kell rónia tiszteletét Hollywood előtt: ha sértetlenül partot akarnak érni az öröklét földjén, muszáj kifizetniük a révészt is. De mit csinál az a direktor, aki már pályája elején túlesett ezen? 

Mondjuk, ír még egy szívhez szóló üzenetet saját szakmájának, csak szerelmes levél helyett a boríték ezúttal egy őrült orgiákkal, hányással, szexszel és fekáliával töltött levélbombát rejt, amelyből csak robbanás után nyílik ki a celluloidrózsa.

Damien Chazelle 31 évesen készítette el a Holly­woodnak szóló édesbús mementóját, a Kaliforniai álmot, s látszólag felért vele a csúcsra: feltámasztotta kedvenc műfaját, a musicalt, elnyerte az Oscart, és az elmúlt évtizedek legnagyobb tehetségének kiáltották ki. Hova tovább?

Nos, Chazelle úgy döntött, neki nem elég egy opus magnum. Egy űrbe tett kitérő (Az első ember) és egy rövid streaminges kaland (The Eddy) után visszatért oda, ahol az álmok és csillagok születnek – hogy bemutassa, ugyanilyen látványos az is, amikor mindezek kihunynak. Sőt, a Babylon szerint épp ez a szeretve utált Hollywood lényege. Az ugyanis olyan, mint egy hatalmas őserdő: a saját törvényei szerint működik, tele van szépséggel és kegyetlenséggel, az ökoszisztéma pedig mindig gondoskodik róla, hogy a tápláléklánc fennmaradjon, és csúcsragadozóból és élősködőből is akadjon utánpótlás.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.