Mondjuk, ír még egy szívhez szóló üzenetet saját szakmájának, csak szerelmes levél helyett a boríték ezúttal egy őrült orgiákkal, hányással, szexszel és fekáliával töltött levélbombát rejt, amelyből csak robbanás után nyílik ki a celluloidrózsa.
Damien Chazelle 31 évesen készítette el a Hollywoodnak szóló édesbús mementóját, a Kaliforniai álmot, s látszólag felért vele a csúcsra: feltámasztotta kedvenc műfaját, a musicalt, elnyerte az Oscart, és az elmúlt évtizedek legnagyobb tehetségének kiáltották ki. Hova tovább?
Nos, Chazelle úgy döntött, neki nem elég egy opus magnum. Egy űrbe tett kitérő (Az első ember) és egy rövid streaminges kaland (The Eddy) után visszatért oda, ahol az álmok és csillagok születnek – hogy bemutassa, ugyanilyen látványos az is, amikor mindezek kihunynak. Sőt, a Babylon szerint épp ez a szeretve utált Hollywood lényege. Az ugyanis olyan, mint egy hatalmas őserdő: a saját törvényei szerint működik, tele van szépséggel és kegyetlenséggel, az ökoszisztéma pedig mindig gondoskodik róla, hogy a tápláléklánc fennmaradjon, és csúcsragadozóból és élősködőből is akadjon utánpótlás.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
