Visszhang: animációs film

Apám sárkánya

  • SzSz
  • 2022. december 7.

Visszhang

Az 1999-ben alakult ír Cartoon Saloon animációs stúdiót máris a műfaj legjobbjaihoz, az amerikai Pixarhoz és a japán Studio Ghiblihez hasonlítják – joggal.

Eddigi négy egész estés mozijuk mind páratlan a maga nemében: az ír folklór történeteit feldolgozó trilógiájuk (Kells titka; A tenger dala; Wolfwalkers) és A kenyérkereső című felnőttmeséjük is kézzel rajzolt, kidolgozott figurákkal, lebilincselő történettel és összetett figurákkal operáló film. Legújabb dobásuk, az Apám sárkánya adaptáció (mint A kenyérkereső), Ruth Stiles Gannett 1948-as gyerekregényét filmesíti meg. Csakhogy az animáció technikáján kívül gyakorlatilag minden hiányzik belőle, ami a stúdió előző alkotásait olyan emlékezetessé tette.

A mondavilág helyett a nagyon is fájdalmas valóságban járunk: egy kisfiú és édesanyja kénytelenek feladni kisboltjukat és a nagyvárosba költözni, új életet kezdeni. A nincstelenség kettejük viszonyát is próbára teszi, a kisfiú egyenesen világgá megy: egy beszélő macska biztatására a titokzatos Vad Szigetre utazik, hogy kiszabadítson egy sárkányt. A sárkány leg­inkább Süsüre hasonlít, a többi, félelmetesnek tűnő lény pedig olyan, mintha a Cartoon Network valamelyik újabb sorozatából szökött volna el. Animációtól szokatlan módon egyik hős sem válik túl szimpatikussá, a történet végig esetleges marad, de a való világ és a Vad Sziget közötti párhuzam mégsem túl meggyőző. A mondanivaló annyi lenne, hogy nem kell tökéletesnek lennünk – a Cartoon Saloontól ez most afféle mentegetőzésnek hat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.