Visszhang: film

A karácsony szellemében

  • SzSz
  • 2022. december 14.

Visszhang

Azt, hogy a decemberi ajándékozás és az egész Mikulás-legenda egyetlen nagy globális üzlet, amelyet az Északi-sarkról irányítanak, a Télaputól a Polar Expresszig egy rakás filmből megtanulhattuk.

Sean Anders musicaljéből az is kiderül, hogy napjainkban a karácsony szelleme(i) hasonló manufaktúrakeretek között működnek.

Míg itthon az év végi ünnepek egyet jelentenek az Igazából szerelemmel és a Reszkessetek, betörők!-kel, addig a tengerentúlon főleg Az élet csodaszépet és a Mi a manó?-t játsszák rongyosra a tévék – A karácsony szellemében leginkább e kettő keverékének tekinthető. Egyrészt az előbbihez hasonlóan Dickens Karácsonyi énekét dolgozza fel, másrészt a show-t az utóbbi főszereplője, Will Ferrell lopja el. Ő alakítja a jelen karácsony szellemét, aki társaival együtt megkísérti, majd megtéríti a fukar, önző, lelketlen embereket. Ilyen Ryan Reynolds figurája, Clint Briggs is, aki természetesen marketingesként rontja meg a világot, és keseríti meg kollégái életét. Egy rakás viccesnek szánt, spontán dalolás után kiderül, hogy Clint mégsem olyan menthetetlen, a jelen karácsony szelleme pedig mégsem olyan makulátlan alak, s így még az is kérdésessé válik, kinek a fantáziájában járunk tulajdonképpen.

A karácsony szellemében Ryan Reynoldstól szokott módon tolja arcunkba a jófejeskedést: szereplői úgy fakadnak dalra, hogy előtte ők maguk jegyzik meg, hogy milyen kellemetlen az ilyesmi; majd a Szellemes karácsonyt citálva ők is arra a következtetésre jutnak, talán ideje lenne hagyni, hogy Dickens békében nyugodjon a sírjában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.