Visszhang: film

Uncle Frank

  • SzSz
  • 2021. május 5.

Mikrofilm

Alan Ball visszafogott drámájának majd’ minden képkockáján az emlékeket is megszínező, líraian hanyatló nap uralkodik.

Ilyen hosszan kitartott naplementét még nem is láttunk: ott fénylik, amikor egy születésnap alkalmából a család apraja-nagyja összegyűlik a dél-kaliforniai kisvárosban, a háttérben hunyorog, amikor a flashbackek rávilágítanak, miért vált számkivetetté a famíliában a különc Frank bácsi, végül a záróképet is az festi aranysárgára.

Ami mindezek között történik, az egyszerre könnyed semmiség és fajsúlyos dráma – a film mindkét minőségében jól teljesít.

Beth a család nőtagjával ellentétben többre vágyik, mint korai házasság és bőséges gyermekáldás, ezért követi a New Yorkban élő, irodalmat oktató bácsikáját az egyetemre. Egy új világ tárul fel előtte, amely bár kissé közhelyes, ám felettébb hangulatos: a bigott vidéki miliő után nemcsak ő változik meg a szabados és liberális nagyvárosban, de Frank bácsi valódi arcát, és eddig eltitkolt barátját is megismeri. Egy haláleset miatt azonban kénytelenek mindketten visszatérni szülőhelyükre, és szembesülni a két környezet közötti ellentétekkel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.