Visszhang: film

Uncle Frank

  • SzSz
  • 2021. május 5.

Mikrofilm

Alan Ball visszafogott drámájának majd’ minden képkockáján az emlékeket is megszínező, líraian hanyatló nap uralkodik.

Ilyen hosszan kitartott naplementét még nem is láttunk: ott fénylik, amikor egy születésnap alkalmából a család apraja-nagyja összegyűlik a dél-kaliforniai kisvárosban, a háttérben hunyorog, amikor a flashbackek rávilágítanak, miért vált számkivetetté a famíliában a különc Frank bácsi, végül a záróképet is az festi aranysárgára.

Ami mindezek között történik, az egyszerre könnyed semmiség és fajsúlyos dráma – a film mindkét minőségében jól teljesít.

Beth a család nőtagjával ellentétben többre vágyik, mint korai házasság és bőséges gyermekáldás, ezért követi a New Yorkban élő, irodalmat oktató bácsikáját az egyetemre. Egy új világ tárul fel előtte, amely bár kissé közhelyes, ám felettébb hangulatos: a bigott vidéki miliő után nemcsak ő változik meg a szabados és liberális nagyvárosban, de Frank bácsi valódi arcát, és eddig eltitkolt barátját is megismeri. Egy haláleset miatt azonban kénytelenek mindketten visszatérni szülőhelyükre, és szembesülni a két környezet közötti ellentétekkel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.