Az Eufória impulzív látványvilágával, a Betty friss naturalizmusával, az Akik mi vagyunk pedig érzékeny ábrázolásmódjával vitt új színt a műfajba, amelynek hosszú évekig eposzi jelzője volt a könnyed és felszínes. Az X generáció ezekhez hasonló bátorsággal áll bele a fiatalok keszekusza társadalmi és szexuális életébe, ám azon kívül, hogy a képernyőre dobálja a legkülönfélébb kérdéseket és viszonyokat, gyakorlatilag semmit nem kezd velük. A műsor fő truvája, hogy nemcsak a mai tinikről szól, de az ő hangjukon is beszél: a sorozat alkotói Daniel Barnz és lánya, a 19 éves Zelda Barnz – neki bizonyára nem kellett gyorstalpalót tartani a TikTok, az Instagram és a Snapchat használatáról. Van itt semmiből érkező gyermekáldás, amit „Hogyan szülj a plázában”-guglizás segítségével, sebtiben vezényelnek le a mosdóban; lövöldözés miatt lezárt iskola, ahonnan az osztályteremben ragadt diák néhány lájk kedvéért sírást imitál; vagy épp netes társkeresőn egymásba gabalyodó pszichológus és nebuló. Mindegyik mögött valós problémák állnak, de ezeknél sokkal jobban érdekli a sorozatot, hogy odategyen melléjük néhány jól hangzó, ám rövid lejárati idejű bölcsességet. Szerencsére akad néhány történetszál, amelyek segítségével valóban közelebb kerülünk ehhez a generációhoz; legalább ilyen gyakori azonban, amikor a sztoriban rejlő mélységeket feláldozzák egy olcsó csattanóért: lám, ilyenek ezek a mai fiatalok! Ennél boomerebb dolgot pedig nehéz elképzelni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
