Visszhang: film

A halottak hadserege

  • SzSz
  • 2021. május 26.

Visszhang

A zombifilmek királya, George A. Romero négy éve halott, a felé intézett főhajtás Zack Snyder részéről pedig csak úgy lehetne még tiszteletteljesebb, ha a főcímben maga a Mester tűnne fel, amint jellegzetes szemüvegében egy szuperlassításban kitépi valamelyik szerencsétlen gigáját.

Snyder filmjeinek hagyományosan a főcím a legerősebb pontja, ezúttal is ez a helyzet: miután egész Las Vegas zombikaszinóvá változott, épp csak sikerül kimenteni egy minisztert az olyan agyevők elől, mint a pocakos Elvis-imitátor vagy a megvadult sztripper. A bűnös várost karanténba zárják és magára hagyják, így néhány év alatt saját agy­evő-evolúció megy ott végbe. A hatóságok ezért úgy döntenek, atomot dobnak rá – ám előtte egy válogatott zsoldos csapat azt a titkos megbízást kapja, hogy rámolják ki az egyik magára hagyott kaszinó széfjét.

Maga Romero már nem élte meg, hogy saját zombifilmjei eljussanak a fejlődés csúcsára, ahol immár a halottak az egyértelmű hősök, az emberek pedig a gonoszok – idáig Snyder sem merészkedik el, de példaképe után ismét egy nagy lépést tesz az élőhalottak dramaturgiai elismertsége felé: immár hierarchiaszerűen megkülönböztethetőek a lassú és gyors zombik, utóbbiaknak vezérük is van, akinek kedvese is akad. A halottak hadseregének abszolút csúcsa – avagy alja –, amikor kiderül, hogy már a kis trónörökös is úton van – aki úgy gondolja, mindez a zombiknál nőgyógyászati, pszichológiai és filozófiai értelemben lehetetlenség, az bizonyára a sztori egyéb logikai egyenetlenségeiben is elbotlik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”